Mit tennél, ha egy pillanatra, pontosabban alig két percre bepillantást nyernél a jövődbe? Látnád magadat húsz évvel később. Hogy nézel ki, mit csinálsz, kivel vagy. Mit tennél, ha ebben a jövőképben azt látnád, hogy nem azzal vagy, akivel most, akivel megöregedni tervezel? Vagy ha azt, nem érted el a célod, az álmod, amit kergettél, amiért keményen dolgoztál? És mit tennél, ha pont fordítva lenne? Ha minden olyan lenne, ahogy most képzeled, eltekintve mondjuk, hogy az autók már lebegve közlekednek? Örülnél? Hátradőlnél? És mit csinálnál, ha egyáltalán semmit nem látnál... Mert a jövőképedben már nem élnél. Kiderítenéd mi okozta a halálod? Megpróbálnád megakadályozni?
Létezik-e szabad akarat? Mi magunk vagyunk-e saját sorsunk kovácsa? Vagy minden eleve elrendelt, és kőbe vésett? A jövő épp olyan kitörölhetetlen, mint a múlt? Ilyen, és ezekhez hasonló érdekes kérdésekre keresi a választ Robert J. Sawyer regénye, a Flashback azaz A jövő emlékei.
Először is, megnyugtatok mindenkit, nem kell megijedni, nem estem át teljes profilváltáson! A könyvet egy, úgy mond párbaj keretében olvastam el, amikor is Nimával úgy gondoltuk, vicces, és talán érdekes, hasznos kísérletezés lenne, ha egymástól távolabb álló ízlésünkkel, egymásnak választanánk könyvet, amit aztán a másik elolvas, ha van kedve, és bírja idővel, szuflával, érdeklődéssel. Két-két opciót adtunk egymásnak, és mivel nekem Chloe Neill: Chicagoland vámpírjai, és e között kellett választanom, hát inkább ezt választottam. Gondoltam, két rossz közül, a kevésbé fájdalmas... :D
 |
| Képek forrása: pinterest |
De aztán, mire eljutottunk a könyv feléig, elvesztettem az érdeklődésemet. Minden belassult. Mindenki magyarázni kezdett, tudományos, megalapozott és megalapozatlan, (sokszor idegesítő) feltevésekkel dobálózott. A történet megrekedt, és maguk a szereplők is papírmasék maradtak a számomra. Lloyd, Micsiko, Theo... Nem szerettem egyikőjüket sem, nem tudtam azonosulni, alig derült ki róluk valami, pedig ők lettek volna azok, akiknek sorsában nyomon követhetjük a hatásokat. Az egész nem volt életszerű. Pedig a hihetetlen alapsztori még lehetne az. Jobban el tudom képzelni, mint hogy ufók jönnek. Hányakra van már így is befolyással a front, vagy akármi más, apály-dagály. Egy, a világegyetem energiaszintjének a Nagy Bumm utáni első másodperc egymilliomod részének energiájával járó kísérlet hogy ne okozhatna időelmozdulást... :) Szóval az alapot mesterinek és izgalmasnak találtam. Csak a tálalást nem. Amíg A marsiban meglepő módon annyira nem zavart a sok technikai, műszaki, tudományos leírás, itt nagyon meggyűlt velük a bajom, ezért csak igyekeztem mihamarabb átrágni magam rajtuk... Annak is volt ez szerintem köszönhető, hogy nem volt meg a "személyes sors", ami miatt érdekelhetett volna. A végére ugyan egy pillanatra újra visszanyertem az "eszméletemet", amikor is a dolgok felpörögni látszódtak, de egy olyan autós, üldözős, bombás, akciós, kisfiúsan klisés (majdnem) végkifejletet kaptam, hogy... jaj! Ezt én nem... :) A lezárás mondjuk legalább érdekes, és elgondolkodtató volt.
~ Értékelés: 10/6 Örülök, hogy bevállaltam, még akkor is, ha nem lett teljesen pozitív élmény. Az alapkoncepció és a regény fele tetszett. Két ilyen könyv után annyit elértem, hogy nyitottabb
Ui.: A magyar borító borzalom, meg sem vagyok hajlandó mutatni... :D Talán egy másikkal többen olvasnák... :)
Kiadta: Metropolis Media, 2010
Fordította: Tamás Gábor
Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: FlashForward
Annak ellenére, hogy nem volt telitalálat, nekem kedvet csináltál. :)
VálaszTörlésA CERN, a Higgs-bozon és az egyék ehhez hasonló fizikai részei érdekelnek. (tudom, beteg vagyok :D) és nagyon érdekes ami történt a regényben, hogy egy pillanatra mindenki meglátta a jövőt... huhh. oltári felfordulás lenne. És megváltozna a meglátott jövő szerintem.
Örülök, hogy kedvet csináltam! Nem volt cél az elrettentés :D ha viszont tényleg érdekelnek az ilyenek, akkor nagyon is ajánlom! :)
Törlésbennem már teljesen összekeveredett a sorozat a könyvvel, de annyira még emlékszem, hogy tényleg elég felemás volt, kicsit kidolgozatlan, de ez szinte az összes könyvére jellemző. nagyon jó ötletek, de három lábon állnak négy helyett.
VálaszTörlésörülök, hogy elolvastad azért. :)
én is majd olvasom a tolvajok telét, de most a burned minden előtt elsőbbséget élvez. :))
Ez már csak természetes! Moning mindenekfelett! :D
TörlésA három lábon állás biztosabb a négynél :D ha már sci-fizünk tudományosan... :D
Törlésoké, ez igaz. :D de arra gondoltam, hogy valami hiányzik. az első, teljesen jól összerakott regénye, aminél semmit nem hiányoltam, az a kifürkészhetetlen volt. az teljesen olyan, mint egy rendes regény.
Törlés(ami a fantasynak Gaiman, az a sci-finek Sawyer.)
Most ez készült a sorozat alapján vagy fordítva? Vajon tovább tart, mint a sorozat? Mert azt olyan hirtelen lezárták, mivel kaszálták egy évad után, és tulképpen semmi sem derült ki rendesen.
VálaszTörléskönyvből lett a sorozat, de átírták az egészet, csak nagy vonalakban egyeznek.
Törlésazt hiszem, a sorozatnál úgy volt, hogy lesz folytatása, de szokás szerint az amcsik nem szeretnek gondolkodni, és nehéz volt nekik, úgyhogy kaszálták. azért lett ilyen befejezetlen vége.
de másfelé is kanyarodott, mint a könyvben.
Be is ugrott nekem, mikor ajánlottad, hogy ez ismerős, aztán kiderült, hogy megnéztük az első részt :D Utálom az amcsikat, amiért folyton ezt csinálják... elkaszáltatnak azok mindent... meg hozzánk jó filmek nem jönnek moziba, mert náluk nem sikeres...
Törlés