Mi az a szerelem? - Híres magyar novellák az örök rejtélyű érzésről

Mi az a szerelem? Erre a már-már banálisan közhelyes kérdésre keresi a választ a novelláskötet, amely első ránézésre holmi tini-szerelmi könyvnek tűnhet, erről azonban szó sincs! Igaza van az alcímnek, híres magyar szerzők, (talán nem annyira) híres magyar írását tartalmazza. Ugyanis régi nagyjaink is feltették maguknak a kérdést, és igyekeztek a legkülönfélébb történeteken keresztül megválaszolni, Peiker Éva pedig csokorba gyűjtött most nekünk ezekből kereken egy tucatot. Nem kisebb nevek vallanak a vallhatatlanról, mint:
Móricz Zsigmond, Örkény István, Ady Endre, Krúdy Gyula, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Bródy Sándor, Csáth Géza, Babits Mihály, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Gárdonyi Géza.
Sorra örömködtem e nevek láttán magam, mert akad köztük olyan, akitől, irulok-pirulok, midőn e valló szavakat írom, de nem olvastam még, pedig bizisten... Hát most csalafinta ízek szökhettek ajkamra, s szökhetnek nektek is, épp csak kósza nyalintások, hogy kiérezhessük, melyik van ínyünkre. Pazar kóstol(gat)ó, annyit mondhatok!


Egyébként élőben a borító sem úgy hat, mint képen, első ránézésre - bár egy kicsit azért valóban túl rózsaszín - viszont, elképzeltem, ahogy egy tini, elcsábulva leveszi a polcról, és örökre beleszeret például Móricz édes játsziságába, vagy Örkény huncut "kéjelgésébe", netalán Ady őszinte hevébe...

(Képek forrása: Pinterest)

Na de elég a sületlen fecsegésből, inkább lássuk kicsit közelebbről is ezen szösszeneteket...

~ Rögtön, sorban az első Móricz novella hatására, melynek címe nemes egyszerűséggel: Szerelem, először huszárosan víg kedélyű csapásokat mértem kisasszonyos térdemre, miközben apró gyöngyöket kacagtam, amik a szoba minden sarkába, de még a plafonra is gurultak, míg boszorkányos szúrás állt a derekamba, a végén pedig elmorzsoltam néhány könnycseppet, mely útba vette (volna) kackiás bajuszomat (ha volna). És valóban, egyet kell értsek, ilyen (is) a szerelem...

 „ha én úgy megsózom a levest, hogy egyáltalán ehetetlen, s jön az uram az iskolából a komoly szakállával és a borús homlokával, s leül az asztalhoz, és belekóstol, és el sem fintorítja az arcát, hanem azt mondja: „Így nem tud főzni senki a világon, ilyen jót még nem ettem!”” 

~ Ezt követi egy erotikus Örkény egyperces, ahol mi is lapulunk a balatoni stégen, fojtott vágytól reszketőn hallgatózunk, mert bizony, ilyen (is) a szerelem:

 „Ezek pontosan egymásba szabottak, a férfitenyér és a női mell.” 

~ Ezután Ady, mindenki Ady-ja, de legfőképpen Julcsa, sőt Juliette, és Róthné Ady-ja vall Péter barátjának a hűségről. És bár kissé fájdalmasan, de megint csak bólogatásra kell adnom a fejemet, mert olykor igen... ilyen (is) a szerelem...

   „Fiam, én nem féltékenykedem, de neked rossz véged lesz.”  

~ Majd Krúdy Gyula vezet minket Szindbád, e kalandos művész-egyén nyomában, aki lexikont igyekszik készíteni a szerelemről, e riadós madárkáról, ami ott fészkel a legkülönbözőbb szokásokban is. Így hát, csak hogy tudjuk, ilyen (is) a szerelem...

 „kiderítette, hogy az asszonyok öregségükre miért szeretnek foltozni. Semmi másért, mint azokért a mellényekért és nadrágokért, amelyekben azelőtt szép, derék férfiak voltak elbújva. (...) Ezekkel a mellényekkel és nadrágokkal szerelmeskednek foltozás közben az öregasszonyok.” 

 ~ Azt meg már Jókai beszéli el, hogy nem csak foltokkal, de régi, elhagyatott kabátokkal is szerelembe lehet esni, jobban mondva abból kiesni nem lehet, mert, ha akarjuk, ha nem, ilyen (is) a szerelem: latorkodó, öncsapdájába eső, végül könnyes szemmel, tetőtől-talpig mindent összecsókoló csaló. 

~Karinthy egy bohó, a világról még nem sokat, mégis már mindent tudó kamasz szívébe repít, melyben ifjonti hévet hamar hűt le nyári zápor, s ólmos Duna. Mert ilyen (is) a szerelem...

 „És akkor a sötétben halványan s derengve először bukkan fel megzavarodott szívemben egy távoli sejtés, hogy van valami a földön, ami fontosabb a csillagoknál s a végtelennél s kietlen ködfoltoknál a Naprendszeren túl, és hogy a csillagok és a tenger talán valami nagyon buta dolog, velem együtt.” 

~Bródy Sándor, a szapphói szerelem kihívóan árnyas lombjai közé merészkedik, és fogalmaz meg minden és bármilyen szerelemre (sőt az életre magára is) ráillő igazságot, hisz ilyen (is) a szerelem...

  „Minden, ami van, érthető, éppen csak a kezdő okait és a  végső céljait nem látják és semmi esetre nem tudják összefoglalni.”  

~Csáth Géza A Vörös Eszti-jében nem csak "hagyományos", egyszerre arcunkba és szívünkbe csapó, illatos szerelem van, amitől túlvilági erőktől vezérelve sírni támad kedv, de anyai, és minden könyvszerető életét is betöltő szerelem a történetek iránt. Mert, naná, hogy ilyen (is) a szerelem...

 „Az algebrai leckék után ismét Andersen bácsit vettem elő, úgy éreztem, hogy mindaz a szépség és igazság, amit emberek a földi életben valaha megláthatnak, együtt van a rongyos kis könyvben.”  

~A sorban következő Babits, Ah, mily kis, kerek, fehér, puha vállakra omló, beporozott, csigafürt hajú, bodros harangú, lobbanó természetű, sétapálcás, franciáskodó érzelmeket idéz. Mert ilyen (is vala) a szerelem...

~Kaffka Margit, a csokorban egyetlen nőként, Szép Olga történetén keresztül veti le szemünkről a rózsaszínű leplet, s feltárja a már-már szürke valót. Hát igen, ilyen (is lehet) a szerelem...

  „De csak így, egyformán teltek el a fülleteg tél napjai; a kültelki kisvendéglő hagymás generálszaft-illatában, a vaskályhától pörkölt savanyú levegőben így feslett ki és teljesedett két furcsa, magányos szív kései, harmatos, gyenge virága.”  

~Kosztolányi  mostan éjfekete tintákról álmodott, s titkos kilétű, kései, de meg nem késett látogatóról, ki vágyakozón, félve álldogál a tündéréjszakában, kopogtatásra készen. Mert ilyen (költői is) a szerelem...

 „A szerelem jön ide halk lábakon, tüzes, fekete szemekkel, puha, forró kézzel. Most suhan be az ajtón, és fejünkre teszi kezét, elül közénk szelíden és búsan az üres székre.”  

~Végül, de nem utolsósorban, Gárdonyin keresztül, a huncut, cserfes Ilka teszi fel a címadó kérdést, Mi az a szerelem? S miután észérvekkel nem lehet megmagyarázni, a történet racionális férfi szívének (is) be kell látnia, hogy ilyen... ilyen (is) a szerelem...

 „Tudtam, hogy távol van a bölcsességtől ez az állapot, amelyben vagyok, de igaza volt az öreg juhásznak, hogy mindegy, ha ostobaság is, de gyönyörű ostobaság!”  

~Értékelés: 10/8  (rigorózus átlagolás után :-) )

Imádtam olvasni, ahogy ezek a valaha élt, nagy férfiak  (és Kaffka Margit :D) látták és láttatták, szerették, csalták és csalogatták, megélték, át- és túlélték azt a bizonyos örök rejtélyű érzést. 




 ~Kedvencek lettek: 
~Móricz Zsigmond: Szerelem
~Krúdy Gyula: A szerelem lexikona
~Csáth Géza: A Vörös Eszti
~Gárdonyi Géza: Mi az a szerelem?

A könyvet és az élményt köszönöm az Athenaeum Kiadónak!