2014. július 21., hétfő

Témázunk: Határ a csillagos ég!?

A címben feltett költői kérdésemre a saját válaszom az lenne, hogy nem - ha rólam van szó. Legalábbis biztos nem a csillagos ég... Annál szűkebben találhatók a határaim. Sajnos vagy nem sajnos, de legtöbbször a biztonságot és otthonosságot előnyben részesítő ember vagyok. Az élet talán összes területén, így az olvasásban is. Na nem azt mondom, hogy soha nem is próbálkoztam/ próbálkozom, de jellemző rám, hogy ha ki is dugom az orrom kis  kuckós menedékemből, ha nagyon nem tetszik a közeg, akkor visszavonulót fújok.

Persze döngettem, sőt igáztam már le saját határaimat nem is egyszer.  De azért alapjában véve nem ez a merész csapongás a rám jellemző. Aki kicsit is figyelemmel követi a blogomat, annak talán fel is tűnt mindez. Néha úgy érzem, elég egykaptafára olvasó vagyok, és ilyenkor nyúlok valami más után, amikor is nyolc esetből mondjuk hatszor sajnos be kell látnom, hogy jobb nekem a hazai terepen szaglászgatni. 

Talán a legnagyobb ilyen "önigázási" példám nem más, mint a Harry Potter. Eltökélt
szándékomban állt ugyanis úgy eltávozni ebből a világból, hogy dacom a végsőkig kitart, márpedig én nem leszek hülye varázslós mese rajongó, hja és különben is én utálom a fantasyt és a sci-fit és a miegymást...- csatakiáltással, de aztán, ahogy az már csak lenni szokott a tiltott (még ha csak magunknak is megtiltott) dolgokkal, a vágy egyszer csak egy ódon, szürke, szélfútta januári napon felülkerekedett rajtam, és átvette az irányítást. Ezután már nem volt megállás a "lejtőn", napra pontosan három hónap alatt részese lettem a hét könyv hétnél sokkalta több csodájának, és végül magamban megköszöntem Rowling anyánknak, hogy ha kicsit megkésve is, de kiteljesítette a gyermekkort számomra is! Jó, bevallom akkora rajongó azért nem lettem (mint talán lehettem volna, ha tiniként olvasom), hogy évente újraolvassam, és minden kvízen 110%-ot érjek el, de maradandóan jó, sőt kiemelkedő olvasási élmény marad, ami, ha nem lenne, nem tudnám mit veszítenék, de így hogy tudom, nagyon sajnálnám...


Hogy milyen könyvek jelentik nekem a biztonságos, otthonos közeget? Joanne Harris bármelyik világa például, vagy Schaffer Erzsébet lélekpendítései, Szabó Magda letaglózásai, Jodi Picoult eleven karakterei, vagy például Janikovszky Éva mosolyt csaló sorai. A női szerzős, magyar pöttyösökről és csíkosokról már nem is beszélve. Számomra nem a történet a minden, sőt, talán az érdekel legkevésbé. Minden más viszont rettenetesen rabul tud ejteni, ami két mozzanatot összeköt, átvezet. A miért-ek, és mindeközben mit gondolt, mit érzett-ek.

Ahogy így most elnézegetem az olvasmánylistámat, az első nagy határdöntögetésem Stephen
King Ragyogása volt. És milyen jó, hogy megpróbálkoztam vele, mert különben sosem tudom meg, hogy King milyen emberi gonoszt tud alkotni. Amitől persze sokkal félelmetesebb az egész. És nem mondom, hogy minden héten ide nekem egy Kinget, de hogy próbálkozom még vele, az egészen biztos.

Ezt követte egy kudarcba fúlt próbálkozás - Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör - ami nálam örökre feketelistás marad, és bár soha ne mondd, hogy soha, én mégis azt mondom rá, hogy soha! Nem baj, van ilyen...

Aztán jött Daniel Keys és megmutatta milyen, mikor kifacsarodnak a dolgok, és ami eddig bent volt, az kint lesz, és már magad sem tudod, hogy a te szemed merre néz... Rajongó lettem!

Volt egy két kísérlet, hogy defibrilláljam magamban a tini lányt, aki oly messze már, és mint megállapítottam, messze is marad. Legalábbis tartósan biztos.

A Csodák korával ismét csak határokat döngettem, és nem is sikertelenül, mert annak ellenére, hogy nem tettem volna rá egy lyukas garast se, nem csak, hogy lekötött, de  még tetszett is.

És hát ha nem kalandoztam volna kicsit sem jobbra-balra, akkor nem ismerhettem volna meg Gaiman fantáziavilágát, vagy Baricco szertelen csapongó tengernagy szívét. Szóval, még ha óvatosabban is duhajkodom, azért duhajkodni kell, mert nem mindig végződik macskajajjal. 

Ezért aztán azt mondom, duhajkodásra fel! :)

Akik még témáztak:

PuPilla SzeeF-AndiMiamonaNimaZenkaFFGIlweranLokitigiAnariaReea, Nikkincs

40 megjegyzés:

  1. Nyitogatsz te, csak óvatosan, bizalmatlanul. :) Mennyit kellett rágjam a főled a HP-ért is, ugye? :D Most azért melengeti a szívemet, hogy Rowling anyánk lett belőle, én is mindig így emlegetem fel :)
    Azért sokszor sodortál is magaddal, vagy sodorjuk egymást? Nézd meg mennyi hasonlót ismertünk meg az elmúlt években: Magda, Baricco, Janikovszky... és együtt szeretjük Harrist, együtt kísérleteztünk London Below-al... :)

    "egy két kísérlet, hogy defibrilláljam magamban a tinilányt" hát ezen felnevettem :D :D

    Na nézda, tényleg itt is itt van King. :) Aki mindenki számára komfortzónából kilépés ;)
    Ja, még valami: Fever :) :) Hiszem, hogy nem fogsz vele úgy járni mint az Engelsfors trilógiával!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Pupi, meg is hatódom, ha belegondolok (vicc nélkül), hogy mennyit adtak a könyvek a kapcsolatunknak. :)
      Óvatos duhaj vagyok, de azért olykor kirúgok a hámból. Néha a hám visszarúg, de nem baj... :D

      Törlés
    2. <3 Bizony :) Ennek én is örülök. Te még emlékszel, hogy is volt ez az egész? :D hogy kezdődött közös könyves pályafutásunk?
      Ha a hám visszarúg, hát elnyesed! :D

      Törlés
    3. Úgy kezdődött, hogy utáltalak, mert annyit olvastál, aztán magamat utáltam, mert annyira nem olvastam... És hát téged utálni még csak-csak, na de magamat... ;D

      Törlés
  2. Szerintem nagyon jó, hogy ha lassan is, de nyitsz más irányokba is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szerintem is jó. A kíváncsi kisördög úgyis felülkerekedik... :)

      Törlés
  3. Én pedig nem is gondoltam, hogy "legtöbbször a biztonságot és otthonosságot előnyben részesítő ember" vagy "az élet talán összes területén, így az olvasásban is."
    Ezen meglepődtem. Bár a bejegyzéseid fantasztikusak, és mindig érzem, hogy benne élsz a sorokban, a biztosan, stabilan ott lévő érzésekben, de valamiért nem gondoltam ezt mégsem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andi, ennél nagyobb bókot most nem is kaphattam volna, mert sokszor éreztem már úgy, hogy túl egyhangú vagyok... :) De akkor szerencsére csak magamnak... :D

      Törlés
    2. Szerintem az egyhangúság nem te vagy. Remélem Timi megszervezi a találkozót egyszer-csak. :)

      Törlés
    3. hát ezt én is minden teketóriázás nélkül megerősíthetem, hogy egyáltalán nem vagy egyhangú, ezt felejtsd el szépen gyorsan :)

      Törlés
  4. Hagyd azt a tinilányt! :D Az enyém néha elég idegesítő, de azért megszoktam, hogy hallgathatok rá, mert könyvek tekintetében ritkán téved ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk ez inkább trendi YA lány, mert a pöttyösöket sem a bennem élő meglett úr kívánja (remélem!!! :D)

      Törlés
    2. Hát, hogy a meglett úr a trendi tinilányt kívánná, az fix. :D De ez megint más kérdés... :D

      Törlés
    3. Na megint csak témánál vagyunk... Ide nekem azt az NA-t! (azt tudom mit jelent, de hogy mi a bánatot rövidít, arra nem sikerült rájönnöm - Naked Adult?) :D

      Törlés
    4. Igen, köszi, pont most találtam rá valahol én is. :) Nagyon képben vagyok... :D

      Törlés
    5. Naked Adult :D Miamonaaaa, hogy jutott ez eszedbe? Mondjuk biztos ahogy én a BFG-t Big Fucking Giantnek hittem a Friendly helyett... :D :D

      Törlés
    6. Hát mert softpornósak, nem?

      Törlés
  5. Ha a határ a csillagos ég, akkor azt hiszem, építenünk kellene egy képzeletbeli űrhajót. :) Amúgy minél többször írom le, hogy biztonsági olvasó vagyok, egyre inkább úgy érzem, annyira nem is :D- még mindig jóval többfélét olvasunk, mint nagyon sok ember. Hurrá Harry Potter! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zenka, hát jóhogy, hiszen rettentő sokat olvasunk az átlagemberhez képest, csak néha elfelejtjük :)
      Hip-hip-Harry! :D

      Törlés
    2. Igeeen, és hajnal fél 6-kor blogolunk :D Egyébként tényleg hajlamos vagyok elfelejteni, mert olvasói körökben én az átlagnál jóval kevesebbet olvasok, de a mugliknál még így is simán menthetetlen könyvmoly kategória vagyok :))))

      Törlés
    3. Azt csak te, én még az igazak álmát aludtam :)
      Akkor döbbenek rá mindig újra, amikor például apukám ledöbben az év végi összegzéseknél, hogy úristen, mennyi oldal, mennyi könyv? és mindig a hogy van neked ennyi időd erre? :D

      Törlés
    4. na ezt azért én is megszoktam kérdezni, de mindig csak az "irigység" beszél belőlem :D

      Törlés
  6. Jaaaaaaj Harry Potter!!! Ú de imádtam kommentelni mikor azt olvastad. A Nagys'asszony tud ám valamit hihihi olyan szuper hogy nem maradtál ki belőle ez aztán ám az igazi Csíny letudva ^^

    Látom neked is King az egyik mumus amit legyőztél (és nem is kellett hozzá comiculissimus :D jaj alacsony labda vót).

    Egyébként én nem érzem egyhangúnak a blogod, meg téged sem, nagyon szeretem olvasni a harsogó, életteli bejegyzéseidet, bármelyik könyvre rá tudnál engem így dumálni de akkor még 2x100 évig nem halhatnék meg hogy mindet legyen időm elolvasni. Különleges kis sarok a te blogod, ne gondold hogy szürke :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösziiii, pont az akar lenni, különleges kis sarok, a különleges kis sarkaitok között. :)))) Gondoltam majd egyszer belevágok a GYU-ba, és végigkommentelem azt is (mennek, mennek, még mindig mennek, még mindig váááá :D) de gyűjtöm még hozzá az erőt :D

      Törlés
    2. Drááááágaszááááááág!!! Még sose olvastad? Komcsi??? Mondjuk Tolkienhez kell egy kis türelem és hangulat, mindenen elszöszöl :D

      Törlés
    3. Eddig csak a Babót, és az annyira nem igázott le...

      Törlés
    4. Azért akármennyire remek a GYU, néhol tényleg rém unalmas... :D

      Törlés
  7. Óóó, Harry Potter! (engem is megihlet:) Nem köll ahhoz tinilánynak lenni. Mivel a mai ifjúsághoz képest igencsak időben születtem, negyven is elmúltam, mire harrypottereztem... és imádtam. Bár kötetről kötetre sötétedett a hangulat, emlékszem, valahol a negyedik-ötödik táján határozott fohászt küldtem az ég felé, hogy addig semmiképp nem távozhatok e világról, míg a hetedik meg nem jelenik s én el nem olvastam (mert szép dolog a halál utáni élet, de ki tudja, HP van-e ott:).
    Fura, hogy King hányaknak jelentett kilépést. Nekem ő olyan természetesen illeszkedett be az olvasmányaim sorába, mintha csak kötelező lett volna (mellesleg azon ritka állatfajhoz tartozom, aki - igen kevés kivétellel - szerette a kötelezőket is:). Pedig a Ragyogás után hetekig-hónapokig csak az úttesten mertem közlekedni azon a szakaszon, ahol a járda egy kerítés és egy kb. mellig-vállig érő sövény közt vezetett. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de jó, még egy felnőtten potterálódott egyén! :D Nem tudom hányan lehetünk (jó, gondolom azért sokan), de mindig megörülök, ha találkozom egyel. Külön klubot alapíthatnánk, ahonnan kizárjuk az anno tiniket, bi-bi PuPi :P :D
      Én imádtam, ahogy sötétedik, és utáltam ahogy finnyognak, főleg Hermione... A végére egyikük sem lett kedvenc a kamasz pimaszokból... milyen jó, hogy körülvették őket okos, szép, felnőtt "emberek" is. :)
      King nálam előbb volt film, mint könyv, a Tortúrát imádom, többször is láttam, de gondoltam ha már lúd... és ha egy Kinget kell mondani, szerintem majdnem mindenki rávágja, hogy Ragyogás, és annak a sztoriját se ismertem (de boldog ember is voltam... :D). Mondjuk kicsit sok volt nála a töltelék, nem tudom, ezt írtam-e a posztba, de hát valamivel ki kell töltenie a közel ezer oldalakat, szerintem ő nem csak könyveket ír, de álcázott nagyipari nehezékgyártást is folytat... :D Ja és itt a Ragyogás folytatása, azt is elolvasod? :)

      Törlés
    2. Hahh, a nagybetűs Potter Generationt (that's me honey!) akarod kizárni egy Potter-klubból? :D Jajj idén tényleg újra kellen olvasni. :) Annyira szeretem a világát és a karaktereit is. Hm, nekem sokáig Hermione volt a kedvencem, de mondjuk nem meglepő, ha belegondolunk én is milyen okostojás stréber voltam... :D Aztán Ron, Hagrid, Dumbledore valahogy előrébb léptek. Harry sosem volt olyan nagyon nagyon kedvenc, de szerettem, és főleg rájövök mindig, hogy az egész triót szeretem együtt, miután újra beleolvasok a könyvekbe--- a filmekben sokkal kétdimenziósabbak, mint karakterek, meg mint csapat, és Daniel Radcliffe se valami jó színész ugye, főleg az elején, szóval ő rombolt azért Harry imázsán.
      Na, de visszatérve... én nem ismerem most se a Ragyogást, meg azt se hogy tulképpen miről szól. :D ez ilyen alapműveltségi kérdés? :D
      De jó hogy mondtad a Tortúrát, tegnap emlegettem, de sehogy se jutott eszembe a magyar címe, aztán már kikapcsoltam a gépet, és nem tudtam megnézni, ezen filóztam este :D...

      tigi nagyon cuki vagy, elfogadnálak pótanyámnak :D és örülök, hogy potterizálódtál, sose késő, egyébként én rávettem az egész családot, hogy olvassa ;)

      Törlés
    3. Na ebből az újraolvasós őrületből totál kimaradtam. Legfeljebb akkor, ha a gyerekem kéri majd. :)

      Törlés
    4. Bármikor újraolvashatod, nekem is kéne szerintem lemegy most az utolsó kötelezőm és nekiesek valamikor, de lehet hogy csal ősszel, akkor hangulatosabb és Roxfort is akkor kezdődik el XD

      Törlés
  8. GyU-t még egyszer sem vettem a kezembe. Két éve lett meg, azóta a legmagasabb polcról tekintgetnek a kötetek. Meg sem hallom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még én se hallom a hívószavát :)

      Törlés
  9. Nem szól senki, hogy magamat is belinkeltem :DDDD Hát ez kész... ez annyira én vagyok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én észrevettem, de aztán annyit barangoltam a posztok közt hogy elfelejtettem szólni :) :)

      Törlés