Témázunk: Határ a csillagos ég!?

A címben feltett költői kérdésemre a saját válaszom az lenne, hogy nem - ha rólam van szó. Legalábbis biztos nem a csillagos ég... Annál szűkebben találhatók a határaim. Sajnos vagy nem sajnos, de legtöbbször a biztonságot és otthonosságot előnyben részesítő ember vagyok. Az élet talán összes területén, így az olvasásban is. Na nem azt mondom, hogy soha nem is próbálkoztam/ próbálkozom, de jellemző rám, hogy ha ki is dugom az orrom kis  kuckós menedékemből, ha nagyon nem tetszik a közeg, akkor visszavonulót fújok.

Persze döngettem, sőt igáztam már le saját határaimat nem is egyszer.  De azért alapjában véve nem ez a merész csapongás a rám jellemző. Aki kicsit is figyelemmel követi a blogomat, annak talán fel is tűnt mindez. Néha úgy érzem, elég egykaptafára olvasó vagyok, és ilyenkor nyúlok valami más után, amikor is nyolc esetből mondjuk hatszor sajnos be kell látnom, hogy jobb nekem a hazai terepen szaglászgatni. 

Talán a legnagyobb ilyen "önigázási" példám nem más, mint a Harry Potter. Eltökélt

szándékomban állt ugyanis úgy eltávozni ebből a világból, hogy dacom a végsőkig kitart, márpedig én nem leszek hülye varázslós mese rajongó, hja és különben is én utálom a fantasyt és a sci-fit és a miegymást...- csatakiáltással, de aztán, ahogy az már csak lenni szokott a tiltott (még ha csak magunknak is megtiltott) dolgokkal, a vágy egyszer csak egy ódon, szürke, szélfútta januári napon felülkerekedett rajtam, és átvette az irányítást. Ezután már nem volt megállás a "lejtőn", napra pontosan három hónap alatt részese lettem a hét könyv hétnél sokkalta több csodájának, és végül magamban megköszöntem Rowling anyánknak, hogy ha kicsit megkésve is, de kiteljesítette a gyermekkort számomra is! Jó, bevallom akkora rajongó azért nem lettem (mint talán lehettem volna, ha tiniként olvasom), hogy évente újraolvassam, és minden kvízen 110%-ot érjek el, de maradandóan jó, sőt kiemelkedő olvasási élmény marad, ami, ha nem lenne, nem tudnám mit veszítenék, de így hogy tudom, nagyon sajnálnám...

Hogy milyen könyvek jelentik nekem a biztonságos, otthonos közeget? Joanne Harris bármelyik világa például, vagy Schaffer Erzsébet lélekpendítései, Szabó Magda letaglózásai, Jodi Picoult eleven karakterei, vagy például Janikovszky Éva mosolyt csaló sorai. A női szerzős, magyar pöttyösökről és csíkosokról már nem is beszélve. Számomra nem a történet a minden, sőt, talán az érdekel legkevésbé. Minden más viszont rettenetesen rabul tud ejteni, ami két mozzanatot összeköt, átvezet. A miért-ek, és mindeközben mit gondolt, mit érzett-ek.

Ahogy így most elnézegetem az olvasmánylistámat, az első nagy határdöntögetésem Stephen

King Ragyogása volt. És milyen jó, hogy megpróbálkoztam vele, mert különben sosem tudom meg, hogy King milyen emberi gonoszt tud alkotni. Amitől persze sokkal félelmetesebb az egész. És nem mondom, hogy minden héten ide nekem egy Kinget, de hogy próbálkozom még vele, az egészen biztos.

Ezt követte egy kudarcba fúlt próbálkozás - Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör - ami nálam örökre feketelistás marad, és bár soha ne mondd, hogy soha, én mégis azt mondom rá, hogy soha! Nem baj, van ilyen...

Aztán jött Daniel Keys és megmutatta milyen, mikor kifacsarodnak a dolgok, és ami eddig bent volt, az kint lesz, és már magad sem tudod, hogy a te szemed merre néz... Rajongó lettem!

Volt egy két kísérlet, hogy defibrilláljam magamban a tini lányt, aki oly messze már, és mint megállapítottam, messze is marad. Legalábbis tartósan biztos.

A Csodák korával ismét csak határokat döngettem, és nem is sikertelenül, mert annak ellenére, hogy nem tettem volna rá egy lyukas garast se, nem csak, hogy lekötött, de  még tetszett is.

És hát ha nem kalandoztam volna kicsit sem jobbra-balra, akkor nem ismerhettem volna meg Gaiman fantáziavilágát, vagy Baricco szertelen csapongó tengernagy szívét. Szóval, még ha óvatosabban is duhajkodom, azért duhajkodni kell, mert nem mindig végződik macskajajjal. 

Ezért aztán azt mondom, duhajkodásra fel! :)

Akik még témáztak:

PuPilla Szee, F-Andi, Miamona, Nima, Zenka, FFG, Ilweran, Loki, tigi, Anaria, Reea, Nikkincs