Sokáig gondolkodtam, hogy ennek a bejegyzésnek talán meg sem kellene születnie. Annyi biztos, hogy nem lesz valami népszerű...
Minden hiperventiálláló Kör rajongótól előre is bocsánat, hogy megtöröm a kört. Már csak a könyv eddigi sikereit elnézve sem voltam benne biztos, hogy megírjam saját élményemet. Molyon is, igaz, hogy még nincs sok értékelés, de mind, kivétel nélkül 5 csillagos. Ilyenkor gondolkodom el, hogy most akkor velem van a baj? A válasz pedig igen, de nem baj van velem, egyszerűen csak ízlések és pofonok. Sajnos még csak azt sem mondhatom, hogy rossz időben talált rám a könyv, mert pont akkor került hozzám, mikor már hetek óta valami jó kis misztikus, boszorkányos történetre vágytam. Lehet, hogy itt a bibi... Lehet, hogy nekem nem kéne ilyen történetekre vágynom. Lehet, hogy nem is kéne tovább próbálkoznom velük? De ezt nem vagyok hajlandó elfogadni! Joanne Harrist is imádom. Igaz, hogy az nem ennyire direktbe boszorkányos. És nem is ennyire tini.
Szeretem az ifjúsági regényeket, a bennem élő kislány tág szívvel és pupillákkal olvassa őket, de ez most nekem nem ifjúságinak hatott, hanem kifejezetten tininek. Annak minden negatív konnotációjával sajnos...
Bevallom, nem bírtam ellenállni, hogy végig ne olvassak egy-két dicsérő értékelést, mielőtt hozzálátok én is. És most akkor mégis csak azt kell mondanom, hogy lehet, hogy velem van a baj. Pont azon rágódtam, hogy itt ez az egyedi Svéd kisváros, és mégis, a neveket leszámítva, minden csupa amerikai szirup. Sajnos hatalmas csalódás volt a könyv. Nem kötött le, nem igazán volt izgalmas, nem sodort magával. A szereplőket egészen a végéig kevertem, egyik sem került hozzám közel. A nyelvezete is túl tini és a terjedelme... nos... terjengős...
~Értékelés: 10/2 Talán a tini fantasy az, ami nem nekem való? Azt hiszem ezentúl külön fogok olvasni ifjúságit és fantasy-t, mert lemondani nem szeretnék egyikről sem, aztán majd meglátjuk... :)
Bevallom, nem bírtam ellenállni, hogy végig ne olvassak egy-két dicsérő értékelést, mielőtt hozzálátok én is. És most akkor mégis csak azt kell mondanom, hogy lehet, hogy velem van a baj. Pont azon rágódtam, hogy itt ez az egyedi Svéd kisváros, és mégis, a neveket leszámítva, minden csupa amerikai szirup. Sajnos hatalmas csalódás volt a könyv. Nem kötött le, nem igazán volt izgalmas, nem sodort magával. A szereplőket egészen a végéig kevertem, egyik sem került hozzám közel. A nyelvezete is túl tini és a terjedelme... nos... terjengős...
~Értékelés: 10/2 Talán a tini fantasy az, ami nem nekem való? Azt hiszem ezentúl külön fogok olvasni ifjúságit és fantasy-t, mert lemondani nem szeretnék egyikről sem, aztán majd meglátjuk... :)
Szerintem meg pont az amerikai szirup ami nincs benne, és a tinikönyveknek nem ilyen szép a stílusa. Külön felfigyeltem hogy YA ennek ellenére igényes a fogalmazás. Szerintem ez minden csak nem tini. Ha meg nem is YA akkor nem tudom mi, de nem tini.
VálaszTörlésSzerintem meg van. De így kerek a világ, ezzel nem tudunk mit kezdeni, ki így, ki úgy látja. :) És bizony a fogalmazástól is szenvedtem nem is csak egy helyen... Nem mondom, hogy nem illett bele, mert korosztálynak és környezetnek megfelelő volt, de "néha tökre" zavart... "így direkt" irritált. Nekem az már tini, ha valaki Beyoncéra és Jay-Z-re "nosztalgiázik". :) De ettől még persze lehet rajongani a könyvért. De én biztos nem teszem. De ettől még nem áll meg a világ :)
TörlésSajnálom, hogy nem tetszett :(
VálaszTörlésEgyetértek Anariával, hogy nincs benne amerikai szirup. Mármint hogy pont az nincs benne.
A hideg, svéd hangulat sem tetszett?
Stieg Larssont vagy skandináv krimit olvastál már? (egyik se YA, vagy tini :)))
Bírom, mikor beleírsz a posztba: "tág szívvel és pupillákkal" :D :D ;)
Én is sajnálom, elhiheted! Főleg a sok szép dicsérő szó után. Nagyon rá voltam hangolódva pedig. Mármint a témára. Én a hideg, Svéd hangulatot csak egy-két helyen láttam, ott tetszett is, de többnyire sémának tűnt. Nyilván nem vagyok tapasztalt a témában, mert az ilyen jellegű könyveket és filmeket is kerülöm, amennyire tudom. Amennyi tapasztalatom van velük, abba sajnos beleillett ez is. A Stieg Larsson könyvekből csak a filmeket néztem, azt sem mindet még, tetszettek is meg nem is. Ami egyedi volt a könyvben, az a tempója, amivel semmi baj sincs. Szeretem a lassú lefolyásokat, nem kell a másodpercenkénti 6 robbanás, de itt most ezeket meg üresjáratoknak éreztem.
TörlésSzinte minden olvasásomnál eszembe jutsz, ez azért van. ;)
Hát ez van, ahogy andi is írta, kinek a pap, kinek a papné :))
TörlésÉn kifejezetten élveztem ezt a hideget, fagyosságot, amit belevitt az atmoszférába. Amúgy érdekes, mert én a tinisséget és szirupot pont a Tizenkilenc percben éreztem - és nem szerettem, te meg pont abban nem :D
Jaaaj, de édes vagy, te is eszembe jutsz sokszor :) (csak a miamonát nehezebb a szövegbe írni - tényleg, nincs egy ilyen nevű ritka növény esetleg? :D)
Éreztem abban is, de ott fel voltam rá készülve, meg nekem az nem volt ilyen erőteljesen tenyérbemászóan tini.
TörlésJó lenne, ha lenne, szólj, ha nyomára akadsz :)
Szerintem semmi gond nincsen azzal, hogy nem tetszett. van az úgy-így.
VálaszTörlésKinek a pap, kinek a papné... :)
Anno én az Alkonyatért is rajongtam, aztán a harmadiknál már szenvedtem nagyon. Nekem tetszett a Kör, és remélem, hogy nálam kitart, mert meglepődtem magam is azon, hogy ennyire tetszett. Sok könyv van, amelyek rád várnak. :))
Köszönöm a megnyugtató szavaidat, mikor a posztot írtam, kicsit féltem a rám ömlő savtól... :D Én Alkonyat ellenes vagyok a kezdetektől, így nem olvastam, de bevallom olvasás közben eszembe jutott néhol, hogy lehet, hogy az s hasonló?... Én is remélem, hogy nálad kitart, én meg keresgélem tovább a sok jó rám váró könyvet! :))
Törlés