2012. november 6., kedd

Yann Martel: Pi élete




Megfigyeltem, hogy minél sikeresebb egy könyv és minél többen ajánlják, az én kezembe annál később kerül. Így volt ez a Pi életével is. Nálam volt már egyszer kölcsön könyv alakban, akkor nem került rá sor. El is felejtettem... Bevallom még a fülszöveget sem néztem meg, csak tudtam, hogy várólistás, el kell majd olvasnom... És ha egy moziban nem pillantom meg a közelgő filmváltozatának plakátját, még váratott volna magára a dolog. 

Minden (illetve a legtöbb) ilyen, így, késleltetve olvasott könyvnél ugyanaz a hatás. Megkérdezem magamtól, hogy mégis mire vártam? De hát ez már csak így van, ilyen az emberi molyi természet...




Olvasás előtt a fülszövegben eddig jutottam: Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és muszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is.

És itt vállat rántottam, nem sok esélyt adtam neki, de ha már jön a film is meg minden, miért ne... 

Igen. Pi Patel különös fiú. Különös módon lopta be magát lopott perceimbe. Először azt hittem sima, mezei állatos könyv. Gondoltam, ha kicsit is tetszik legalább majd próbálkozhatom Durrell-el is, már régóta várólistás ő is. Nem tudom, hogy a sors furcsa fintora-e egyébként, de pont mostanában kezdtünk el itthon is állatos filmeket nézni. Volt köztük, ami eddig kimaradt az életemből, például a Cimborák - Nádi szélben, Cimborák - Hegyen-völgyön, felelevenítettük a feleleveníteni mindig érdemes klasszikus Lassie-t, de néztük olyan, talán kevésbé közismertet is, mint a Repülj velem (Fly Away Home) vagy Nikki, észak vad kutyája, esetleg A medve (L'ours) - Ez utóbbit nagyon ajánlom minden természet és állat kedvelőnek és azoknak is akik csak el szeretnének rugaszkodni egy kicsit a hagyományos filmektől. :)


(Kép a filmből, forrás: Google)
Elgondolkoztam mitől ilyen sikeresek ezek a történetek. Az állatok, csakúgy mint a gyerekek, azonnal szimpátiát, sajnálatot, óvó hajlamot ébresztenek az emberben. Na már most ez nem annyira mondható el egy 220 kilós bengáli tigrisről. Richard Parker mégis egy egyéniség. És egy fél percig nem drukkoltam, hogy Pi megszabadulhasson tőle. Miközben tudtam, hogy a fiú az életével játszik.

Na de ne siessünk ennyire. Bár minden út Richard Parkerhez vezet, járjuk végig azt az utat... Mert érdemes.


(Forrás: Flickr)
Szóval először sima állatos könyv volt. Tetszett ahogy és amit írt egy állatkert működéséről, az ott élő állatok igényeiről, természetéről. Bevallom nem rajongom túlzottan az állatkertekért, mindig szomorú látványnak éreztem, hogy ott gubbasztanak bezárva, mesterséges környezetükben, de ez a könyv most kicsit változtatott a hozzáállásomon. Olyan szépen bemutatja az állatok működési alapelveit, és aztán olyan egyértelműen párhuzamba állítja az ember nevű állattal, hogy iskoláskorú gyerekeknek kötelezővé tenném!

A sima állatos  rész után jött a már annyira nem sima vallásos. Itt eleinte fel-felszisszentem, hogy jaj, csak ezt ne, de Pi addigra már annyira megszelídített, hogy a végére még ezt is érdekesnek találtam. Kiváltképp a mondanivalóját. Egyenesen zseniális az állatkertben összefutós rész. Egy vicc is kezdődhetne így... Egy pap, egy imám és egy pandit találkozik... egy állatkertben. 

(Illusztráció a könyvből, a pap, az imám és a pandit, forrás: we♥it)
"Piscine talán a haladás másféle dobszavára menetel."


Aztán a család úgy dönt, költözik. Kanadába. Én naiv azt hittem a történet további része arról szól majd, hogy tudnak beilleszkedni. Végül is, valamennyire igazam volt. Arról szólt. Jobban mondva, hogy tudnak beilleszkedni a tenger világába.

És megkezdődik a kaland. Akarom mondani, A KALAND! De ki a fene az a Richard Parker? Megtudod majd, ha eljön az ideje! Csak aztán emlékezz rá, hogy én szóltam... 
Bevallom mikor ahhoz a részhez értem, hogy Pi megpróbál egy bizonyos Richard Parkert kimenteni a vízből először fogalmam sem volt kicsoda R.P. és iszonyatosan idegesített, hogy úgy emlegeti, mintha tudnom kéne. Vissza is kezdtem lapozgatni, persze nem jöttem rá. (Tényleg nem olvastam a fülszöveget, se semmi más tartalmat!) Aztán azt hittem, jó akkor Pi meggárgyult és a továbbiakban nyomon követhetem, ahogy a "A nyomorúság társat keres, és az őrület szállítja is." Aztán egyszer csak, még pont mielőtt konkrétan leírták volna belém csapott a dörgedelmes sejtés és minden idegszálam haptákba vágta magát. Na ez volt az első AHA élményem a könyvben. Bevallom régen éltem már át ilyet olvasás közben. Onnantól már tudtam, hogy kész, végem, elvesztem. Behódoltam Richard Parker akaratának és némán lapultam a túlélőládában, csak hogy maradhassak. 

(Forrás: Google)

Azt azért tudni kell rólam, hogy nem rajongok a kalandokért. Állatos kalandokért meg főleg...  Azt hiszem sikeresen levetkőztem az utolsó 32-es cipőmmel... Jó, Tom Hanks-et azért szeretem, mint Számkivetett és a Hat nap, hét éjszakán is elvoltam, na meg végignéztem pár Indiana Jones-ot (koránt sem saját elhatározásból) de itt kb. véget is ér.    

Arra meg aztán végképp nem voltam felkészülve, amik Pivel történnek... Nem szeretem azt az elcsépelt, túláradozó kifejezést könyvekkel kapcsolatban, hogy nem találok szavakat. Pedig... tényleg. Szenvedtem és nyomasztott a helyzet, a helyzetek, de azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget. Felvállalom, hogy örök szenvedésre ítéltem magamban Pi Patelt és vele együtt magamat is. Ennyire jól megírt, felépített történettel nem is tudom mikor találkoztam utoljára. Annyira vizuális volt a lefestése, hogy kíváncsi vagyok mi pluszt tud majd a film nyújtani. (Az előzetes alapján persze sok jót ígér!) Féltem, reszkettem, izgultam. Becsaptam a könyvet, aztán félve újra kinyitottam. Pont, mint a gyerekek. Moszat sziget? Imádtam! Mikor rájöttem mi van... Bontogatta a gyümölcsöt én meg vááá vááá siess már, mondd mi van, mondd mi az... Aztán mikor megtudtam? El kellett olvasnom újra és újra, és a szőrszálaim csak úgy meredeztek, egy egész csapatnyi liba ostromolta a bőrfelületem 100%-át.

Ami végig még nagyon tetszett, hogy soha nem billent át erre vagy arra az oldalra. Tele van magvas, mély gondolatokkal, mégse lesz belőle filozófiai kézikönyv. Tele van humorral, iróniával, mégse megy át komédiába. Tele van véres, didergető borzalommal, mégse viszi túlzásba. Vagy hát... azért néhány rész gyomorforgató volt, de mit vár az ember a vadállatoktól és még vadabb helyzetektől...

"A csoda pillanataiban könnyű elkerülni a kicsinyes gondolkodást, könnyű olyan gondolatokkal foglalkozni, amelyek átívelik a világegyetemet, amelyek felölelik a mennydörgést és a csilingelést, az óriásit és a parányit, a közelit és a távolit egyaránt."

Pi újra és újra feladja, lemond az életről, mert azt hiszi eljön a vég, és ez a feladás, magát átadás az elemeknek újra és újra életben tartja. Elűzi szeme elől a logika tengerét és a megérzések szele repíti tovább. Hiszen "aki túlzásba viszi az ésszerűséget, az a világegyetemet is kiönti a fürdővízzel." Pi Patelt nem csak az idő időtlensége tartja életben, hanem az olvasó is. Saját magával ellentétben, én egy másodperc töredékéig sem mondtam le róla. Izgultam, igen. Fohászkodtam, igen. De nem mondtam le róla.

(Forrás: Google)
"Ha van benned élni akarás, élni fogsz!"


A vége pont olyat lett, mint maga az egész történet és pont olyan, amilyet vártam. Fantasztikusan realisztikus.

"Nem válik-e mindig történetté valaminek az elmondása? /…/ Valaminek az elmondása – akár angol, akár japán szavakkal – nem kitalálás-e eleve? Nem kitalálás-e már maga az, ahogy a világra tekintünk? A világ nem egyszerűen olyan, amilyen. Olyan, amilyennek felfogjuk, nem? S azzal, hogy valamit felfogunk, valamit hozzá is teszünk, nem igaz? Nem válik-e ettől történetté az élet is?" 
De igen! Pi élete kitörölhetetlen történetté vált!


Ahogy nézem, kicsit hosszúra sikerült ez a bejegyzés, pedig még így is itt kavarog rengeteg gondolat, melyek nem nagyon akarnak leülepedni.

De eljött az értékelés ideje, ami nem lesz túl meglepő...

~Étékelés: 10/10 és abszolút kedvenc. Felejthetetlen, egyedi, letaglózó élmény volt, melyre megérte várni, és melyre kár volt ilyen sokáig várni... 


(Forrás: Google)

13 megjegyzés:

  1. Hú, itt egy pillanatra abbahagytam az olvasást: "Richard Parker mégis egy egyéniség." Ez nem spoiler, mármint az előtte levő mondattal együtt?
    Juj, félek spoilerbe futni, nem sokat tudok én se a cselekményről, bár már elkezdtem tavaly nyáron a könyvet, csak félbemaradt - az én hibámból, nem a könyvéből. Az első állatkertes részek kifejezetten emlékeztettek Durrellre engem, akit én nagyon nagyon szeretek, de szerintem állatok ide vagy oda, megpróbálkozhatsz vele is, főleg miután a százéves ember után rájöttél, hogy szereted a humoros könyveket is :) Durrellnél bizony nincs hiány a humorból :D

    Nagyon szépek a képek, amiket választottál! Kedvem támadt nekem is megint kézbe venni, csak sajnos anyáéknál van azt hiszem :S De kb oda jutottam, hogy nyomban elküldetem velük postán :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem spoiler. Főleg nem a fülszöveg és moziplakátok után... Meg lehet, hogy a könyvben is elmondják, csak figyelmetlenül olvastam az elejét, nem tudom. Vagy mégis spoiler? :D De több szerintem nincs benne, ha ez annak számít...

      Törlés
  2. Biztos nem, de most beparáztam, hogy én is lúdbőrt akarom átélni :))) Amúgy nem láttam a moziplakátot meg az előzetest se, nem akarom addig megnézni :)))
    Na jó, ha te mondod végig merem olvasni a másik felét is, nagyon jó kis írás lett!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Jól is esett kiírni magamból a pozitív feszültséget :)

      Törlés
  3. Annyira klassz ez a bejegyzés!
    Szeretem a könyvet, és újra kellene olvasnom. Ó, de mikor?.......
    Mndenesetre nem csak klassz, hanem szuperságos bejegyzés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! örülök, hogy tetszik. :) Ha lesz egyszer egy listám a top 10 újraolvasós könyvről, biztos ez is köztük lesz nálam is, csak hát mindig úgy vagyok az újraolvasással, hogy olyan kevés az idő és olyan nagyon sok a jó könyv...

      Törlés
  4. Szia!
    Nagyon jó lett a bejegyzés!
    Én is most olvastam de nem jöttem rá semmire. Ki Richard Parker? Bosszant, hogy mindenki mondja milyen elgondolkodtató, de én nem tudok rájönni:(
    De akkor ki Richard Parker?

    VálaszTörlés
  5. Szia! Köszi! :) Elolvastad a könyvet, de nem jöttél rá ki R.P.? Pedig aránylag hamar kiderül. És ez a könyv egyik lényege :) Sőt még a bejegyzésemből is kiderül, ha figyelmesen olvasod :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na várjunk csak!:D Akkor ez azt akarja jelenteni, (spoiler) hogy Pi Richard Parker? Mert a végén az a ázsiai ezt mondja. Vagy nem? :DD (spoiler vége) Sajnos nekem semmi nem jött le ebből a könyből:( Nem árulnád el nekem?:DD

      Törlés
    2. Vagy tudnál csak rávezetni...:( Semmit sem értek a könyvből, már egy hete ezen gondolkozom. Pedig nagyon szeretném ha nekem is leesne végre. Mert fogalmam sincs, mit akart jelenteni az a moha sziget, meg az emberi csontok... Nem értem, most melyik az igaz történet, az állatos vagy az emberi...Nagyon zavaros, és akárhogyan olvasom újra nem jön le belőle semmi:/ Kérlek áruld el:(

      Törlés
    3. Amúgy én vagyok cinderella csak átneveztem:D

      Törlés
    4. Jó, csak ha ilyeneket írsz egy spoiler figyelmeztetést ne felejts el kitenni a kommentedbe :) Szerintem akkor fuss neki még egyszer, vagy ha ennyire nem megy, keress valami elemzést a neten, biztos van sok. Vagy várd meg a filmet, decemberben jön :) Nem szeretnék itt most ilyeneket leírni, nem akarom elvenni azok örömét, akik még nem olvasták. :)

      Törlés
    5. Hű, köszi, az elemzés tényleg jó ötlet volt, most már kezdem érteni de azért elolvasom a könyvet még egyszer:D

      Törlés