"A nevem Soledad. Ölelésre képtelen, erőtlen karral, haszontalan, nagy kézzel jöttem a világra egy olyan vidéken, ahol összeaszalódnak a testek. Anyám, mire végre be tudott húzódni egy fal mögé szülni, annyi homokot nyelt, hogy tele lett vele a vérem. A bőröm alatt homokóra pereg szakadatlanul. Ha meztelenül állnék a napon, talán látni is lehetne, hogyan folyik át rajtam a homok."
Így kezdi Soledad a történetet. És "a sok homoknak" pedig "egyszer vissza kell jutni a sivatagba."
Soledadnak pedig nincs is más kívánsága, minthogy megszabadulhasson ettől a homoktól, még akkor is, ha ez teljes ürességet von maga után...
Marqueztől még nem olvastam, de azt mondják ez a történet közel áll az ő stílusához. Nos, ha ez így van, akkor mihamarabb kezembe kell, hogy vegyem őt is. Számomra ötvözete volt ez Wass Albert ősi, tiszta, lelket rázó lüktetésének, Szabó Magda igényes, egyedi, szívmelengető és didergető fonalvezetésének és Joanne Harris érzékek rabul ejtésének. Ugyanakkor mégis teljesen egyedi és eredeti köntösben. Pikírt, abszurd humortól sem mentesen.
Egy család történetét követhetjük nyomon, Soledad, a legkisebb lány tolmácsolásában. A történet részei pedig boszorkányság - az ősi értelemben -, misztika, ármány és szerelem és megannyi szenvedés. Már az első sorokat olvasva felborzolódott minden idegszálam és érzékem, és ez a végéig így is maradt. Az ilyen boszorkányos történeteket kedvelem, ahol nem mai tinik reptetnek seprűt, és nem szeánszoznak addig, míg valaki szájasarkából ektoplazma nem csöpög, hanem megmaradnak a vészjósló kétértelműség határán. Ha akarom képzelgés, babona, ha akarom fémes valóság. Márpedig bevalljuk, vagy sem, legtöbben akarjuk.
Olyan erős atmoszférát teremt a könyv, amibe egy pillanat műve beleveszni, és hosszú-hosszú órák eredménye kilábalni. A szereplők egytől egyig hús-vér, kerek, lüktető szívű (és ágyékú) emberek, akik akár a saját dédanyáink rokonai, ismerősei is lehetnek. Semmiben nem különbözik nagyanyáink ködös meséitől, melyekben öreg "Mernyák nénik" cibálják meg a későn hazajáró faulsi leányok copfját, vagy melyekben háború idején katonákat bújtatnak pár zsák életet jelentő lisztért cserében. És ez csak kettő, azon temérdek történet közül, melyek a saját nagymamám bugyraiban rejlenek. Milyen a mi életünk ehhez képest... És még csodálkozunk, ha az öregek nem találják a helyüket manapság. Vajon milyen lehet szó szerint megélni a más világot. Valószínűleg mi is meg tudjuk majd, csak az már megint egy más másvilág lesz...
A sorsok, életek, szerelmek pedig úgy vannak összefércelve és rajtunk áll, hogyan varrjuk tovább. A tű megszúr és vérünk eggyé válik az anyaggal. De haladnunk kell, mielőtt a repedésekben rejlő feketeség mindent elönt.
A történetben a lányok szépen sorban megöröklik a titkok ládikáját, melyet addig nem nyithatnak ki, míg nem jön el az ideje. A ládikában ugyanis az idővel érnek a dolgok. És mindenki azt kapja tőle, amit az élet neki szán. Ennél szebb, tökéletesebb és érzékletesebb szimbólumát az életnek nem is olvastam még. Mindannyiunk ládikájában ott érnek a dolgok és hiába próbáljuk feszegetni, vagy talán fel is nyitjuk, ha mindez ideje korán történik nincs ott semmi, és az alkalom talán örökre tovaszáll. A történt szerint minden predesztinálva van, de nekünk, magunknak kell végig menni az úton, alakítva, egyengetve mind azt, ami megadatott.
~Értékelés: 10/10 és kedvenc! Maradandó nyomot hagyott bennem. Amit szívből (és minden zsigerből) köszönök!
Összefoglalva az egész olvasási élményt így lehet leírni:
"Átok! Átok ül ezen a családon! Fojtogat bennünket a sok zavaros történet tele kísértetekkel, imákkal, gyötrelmes adományokkal. És mi csak sodródunk tovább a világ és a saját életünk peremén, képtelenek vagyunk önmagunkért élni, őseink hiedelmeinek, szenvedéseinek sok százados terhe alatt mások bűneiért vezeklünk, hétrét görnyedünk nehéz sorsunktól"
Tyű, miattad kívánságlistára került! Imádom az ilyen típusú könyveket :)
VálaszTörlésÉn is. És az eddigi egymástól ellesett könyvek alapján szerintem te sem fogsz benne csalódni. :)
VálaszTörlésHmm, érdekes. :) Még nem nagyon hallottam erről a könyvről. Szerinted nekem is tetszene? Nagyon szépen lehet megírva, akikhez hasonlítod, én is szeretem a stílusukat.
VálaszTörlésAz utolsó képek közül az első viszont nem tudom mennyire illik ide, Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiből való.
Tudom, hogy abból, oda is írtam forrásnak az utolsóhoz. Én még azt nem olvastam, de be van már tárazva. Azért tettem ide, mert misztikus és régi. Illik szerintem.
TörlésSzerintem neked is tetszene egy részt leszámítva, amin kicsit én is "szenvedtem", de semmit nem vont le mégsem. Próbáld meg, aztán ha nem megy, nem megy. :)