Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

„Villa. Kés. Kanál.

Ebben a sorrendben.

Britt-Marie tényleg nem ítél el másokat, egyáltalán nem, de civilizált embernek nyilván eszébe sem jutna másképp elrendezni az evőeszközöket a konyhafiókban, ugye? Britt-Marie nem ítél el senki, de ugyebár, nem vagyunk állatok?”

Emlékeztek még Britt-Marie-ra az előző kötetből, melyben A nagymamám azt üzente, bocs? Azoknak, akik azóta is küzdenek vele, hogy kiheverjék ősárkányosságos boszorkányságát, rossz hírem van, mert Britt-Marie itt jár(t)! Áztathatjátok a szemeteket szódabikarbónába, írhattok listát azokról a dolgokról, amiért egy tornádóval vegyes hurrikán talán kellemesebb társaság nála, és magától értetődő, hogy a hír hallatára lesznek, akik lelkük mélyén üvöltenek, míg mások csak sikítanak, esetleg gondoskodón beharapják az arcukat, nehogy térden állva, suttogva ordítsák, hogy Istenek alkonya! De Britt-Marie itt jár(t), és nyomában nem marad más csak szikrázóan csillogó felületek, patyolat tiszta mezek, jóllakott patkányok, ajtón kopogtatás után sóvárgó lelkek, épülő focipályák, rendezett erkélyek és kétfelé kivezető utak.

„Egy bizonyos életkorban az összes kérdés, amit az ember feltesz magának, ugyanarról szól: Hogyan kell élni az életet?”

A történet Miamonahéjban:
(Tekerj tovább, ha úgy érzed, sok a rizsa... :) ) 

Eredeti kép forrása

Britt-Marie már nem él Kenttel. Munkát keres. Nem, nem értitek. Ő nem csak keres, hanem talál, mert neki találnia kell! Így esik, hogy a munkaközvetítő lány, akinek meglehetősen modern a frizurája, persze távol álljon Britt-Marie-tól az ítélkezés, megtalálja az egyetlen állást, ami azonnal betölthető, és ahol nincs konkurencia; így válhat Britt-Marie-ból a félig felszámolt gyermekotthon gondnoka (később (nem hivatalos) fociedzője), egy félig felszámolt Borg nevű városban faluban helyen, ahol a focin (azaz a focihoz valamelyest hasonlító, iható kapufák között, kamion reflektorában, labda rugdosásával és farmernadrág combtájékon felhasadásával járó, a borgi fiatalok körében közkedvelt fizikai aktivitáson) kívül első ránézésre minden halott. Na jó, egy takaros kis patkányt, és néhány kedvesnek közel sem tűnő, furcsa, B-M számára feslett, züllött életmódot folytató embert és gyermeknek látszó egyént kivéve. B-M, a maga fura-rendezett módján itt szembesül a maga fura, rendezetten rendezetlen életével, múltjával, elrugaszkodottnak messze nem nevezhető vágyaival. Nem csak állásra, de barát(féleségekre) is szert tesz, még akkor is, ha az egyik tolókocsis, ugyi, a másik meg vak, akarom mondani látásgyengült, de Kung Fu Pandát megszégyenítően verekszik a botjával. Vannak itt még bűnözők, rendezett és rendezetlen életű, no meg evőeszközös fiókú fiatalkorúak és egy darab rendőr, aki a világ összes tanfolyamát elvégezte, akkor még nem is sejtve, hogy B-M-t lenyűgözhesse, ami persze, bambuszredőny ide, sushi oda, nem sikerül, aztán mégis, hogy talán mégse... Egy szó, mint száz, kiderül, hogy ezek a számkivetett emberek és Britt-Marie is, hogy hogy nem, szerethetők, sőt szeretetre képesek, amit van, aki pizzával, van, aki takarítással, van, aki botozással mutat ki. És a szeretet ott kezdődik, ahol az észérvek véget érnek, és ahol kint dekkolsz a fürdőszobában, netalán a szakadó esőben, csak mert megkértek, maradj ott, így hozva szerencsét az épp játszó focicsapatnak. Te pedig szívremegve megteszed, mert elkezdted megérteni, hogy nem rajtad nevetnek az emberek, hanem veled, illetve úgy rajtad, hogy rajtad, mert kiderült, hogy mégis van humorod, csak nem tudtál róla. Ilyesmiről szól a történet...

Britt-Marie tényleg mindenhol itt járt!
Forrás

„Mert az élet több a csónaknál, amelyben evezünk. Több, mint az ember, aki vagyunk. Összetartozás. Saját magunk darabkái valaki másban.”

Maga, az isteni Fredrik :)
Kép forrása

Fredrik Backman nálam már kétszer csont nélküli gólt lőtt (vagy az kosár? na mindegy). Először Ovéval, egy zsörtölődő vénemberrel talált szíven, majd kupán vágott egy arrogáns, eszement, botcsinálta nagymamával, és most ismét lecsapott! Le- és nem be-, ezt nagyon fontos leszögeznem! Tartottam ugyanis egy patkányfarkbojtnyit tőle, hogy ami sikerül először, összejön másodszor, az már túl szép, hogy harmadszor is igaz legyen. Ezúton is bocsánatot kérek Fredriktől, Britt-Marie-tól és saját magamtól is, mert már megint ott vagyok, ahol a part és szív szakad, azaz jelen esetben Borgban, egy kitalált svéd, Isten háta mögötti kis csődbe ment településen, ahol ha végigporzik az ember autója csak azt látja, ami már nem üzemel, de nem lát át az omladozó falakon, csak piros virágot áruló üvegházon és a pizzéria-élelmiszerbolt-posta-kocsma-orvosi rendelőn, csak azt látja, hogy félig üres, pedig teljesen üres, csak közben félig teli is.

Gyorsan szögezzük le, mielőtt még elvesztitek a türelmet tovább olvasni, hogy nem muszáj, hogy az előző kötetet olvassátok először, mert ez a történet így, egy szál Britt-Marie-ságában is teljesen megállja a helyét! De azért ne hagyjátok ki Ovét, és a nagyit sem, mert érdemes, és persze úgy némi többletinfóval (és prekoncepcióval) is bír...

Az eredeti kép forrása

Backman receptje most már így, a harmadik könyvére tényleg nyilvánvalóvá válik, és számomra egyre zseniálisabbnak tűnik: Végy egy, a felszínen vérlázítóan idegesítő, tenyérbemászó, agysejteket a húsdarálóba, húsdarálót a világűrbe kergető anti-hőst, és kezdd el vetkőztetni, mint gyerek a barbiját, hogy lelke és élete egész anatómiája kifeküdjön az asztalra. Tudjátok hogy vetkőztet a gyerek barbit... Nem áll meg a ruha után, ó nem, utána jön a fej, a kéz, a láb, aztán előkerül a fiókból a cikkcakk olló! Na, hát Backman is pontosan így vetkőztet. Britt-Marie-t is, csak úgy, mint Ovét és a nagyit, eleinte megvetjük, kinevetjük, majd azon kapjuk magunkat, hogy még mindig rajta nevetünk, de már egy kevés elnéző kedvesség vegyül a mosolyunkba, aztán valahogy, magunk se vesszük észre pontosan mikor és hogyan, kötődni kezdünk, azt mondjuk: Hé, ácsi, én mondhatom rá, hogy hülye, mert az én hülyém, de te ne szidd, mert velem gyűlik meg a bajod! Aztán jön az igazi Backman-erő... A letépett ragtapasz alatti bőrbe szurkálás. Fáj, mint a fene, sajog bele a lelkünk, amikor rájövünk ezekből a szerencsétlen (látszólag) bolondokból hogy lett az ami. Hogy Britt-Marie például miért csinál akkora faksznit a Faxinjából (ablakmosó márka), és miért akarja betegesen, hogy minden tiszta legyen...

„(…) Britt-Marie bement egy élelmiszerboltba, ami nem a szokásos élelmiszerboltja, és bevásárol a lista alapján. Nem kedveli az egyedüli vásárlást, tudniillik nem szereti tolni a kocsit. Mindig Kent tolja a kocsit, Britt-Marie pedig mellette halad, és fogja a szélét. Nem azért, mert irányítani vágyna, hanem mert szeret olyan dolgokhoz hozzáérni, amikhez Kent is hozzáér. Az az érzése támad tőle, hogy egy irányba tartanak.”

Forrás: google

Közös vonása még a backmani hősöknek, hogy csak úgy sodródnak az árral és a véletlennel, míg maguk sem tudják hogy találják magukat ott, ahol; általában egy új, tőlük teljesen idegen, addig elképzelhetetlenül távol álló közegben, élethelyzetben, ahonnan kezdeti elvágyódásuknál csak rögeszméik és rigolyáik erősebbek. Erről az új helyről, élethelyzetről, megismert új emberekről persze kiderül, hogy egész életükben ide- ezért készültek, csak ők maguk sem tudtak róla. Igenis érdemelnek egy új, egy teljesen más esélyt, kortól, nemtől, pszichiátriai kórtörténettől függetlenül. És mi, még ha jócskán túlkarikírozva is, de felismerjük bennük magunkat; az ágy alatti porcicák között rejtegetett álmainkkal, vágyainkkal, közösségben nem beismerendő beteges mániáinkkal, apró vagy hatalmas, másoknak álleejtő, homlokráncoló, szemöldök huzigáló rigolyáinkkal. Ha minden jól megy, mi is úgy csukjuk be a könyvet, hogy igen, változni, változtatni sosem késő, sosem szégyen, a hibák, veszteségek és megélt gyász(ok) ellenére sem. Vagy ha mégsem, a lelkünk legalább akkor is liftezett egyet. Inkább az, mint a gyomrunk, nem?

„Egy földrajzot ismerő remek kanapétárs, ha keresztrejtvényt fejt az ember. És elég nehéz találni egyet. A szerelem nem kell, hogy tűzijáték legyen mindenki számára. Lehet ötbetűs főváros, vagy a cipő talpalásának kiszámítható időpontja.”

~ Értékelés:

Kép forrása

Még ha felül nem is írta a Nagyit, ezt a banya Britt-Marie-t is megszerettette velem, és már megint jól elszórakoztatott, miközben jól szíven szurkált ez a pimasz fiú. Azt hiszem, lassan kijelenthetem, hogy ez az a stílus, ami nekem a legjobban fekszik. Humoros. Intelligens. Lélektépő és -emelő. Fredrik Backmant legszívesebben bezárnám a szekrényembe, hogy valahányszor rossz kedvem van, egy kicsit elővegyem. Ezt is fogom tenni, csak éppen a könyveivel! Mert hát a másikat büntetik gondolom... Eddig minden könyve újraolvasásért kiáltós nálam! Ezek után nagyon kíváncsian várom mi és ki lesz a következő... Nem tudom, emlékeztek-e még A nagymamámból a fekete ruhás nőre. Ő még szerintem megérne egy kötetecskét! :)

Na jó, ez az a bejegyzés, amit minél tovább írok, annál tovább tudnék még írni, de természetesen mindennek van egy határa, még a blogírásnak is, így most zárom soraimat, elmegyek és szódabikarbónával átmosom az evőeszközös fiókot, de csak miután átrendeztem!

„A test szódabikarbónát állít elő, hogy közömbösítse a maró savakat a gyomorban. Mikor az ember meghal, a test nem állít elő több szódabikarbónát, mire a maró savak átmarják magukat a bőrön, ki a padlóra. Ez az, ami bűzölög, ugyebár.

Elgondolkodik, beszámoljon-e róla, hogy szerinte az emberi lélek található meg a szódabikarbónában. Amikor elhagyja a testet, nem marad semmi. Csak panaszkodó szomszédok”

A könyvet és fent (azt hiszem kellően) részletezett élményt hálásan köszönöm az 

Animus Kiadónak!

Képek forrása külön-külön: Goodreads

~°°~____________~°°~

Könyvre hangoló rádióbeszélgetés velem

~°°~____________~°°~

Ha tetszett ez, olvasd el ezeket is:

~ Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

~ Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

~ Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

~°°~____________~°°~

Kategóriák, amelyeket a könyv lefedhet a 

Miamona's Reading Challenge 2016 olvasási kihívásomon - egyébként jövőre biztos, hogy lesz benne Backmanos pont is!:

1. Frissensült

~°°~____________~°°~

Az írott szó, a helyes evőeszköz sorrend, a bambuszredőny, az iható kapufák, a szódabikarbóna és a mindennek-van-egy-határa-így-a-mókás-felsorolásoknak-is legyen veletek,

Miamona