Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Az úúúgy volt, hogy vágytam valami rövidebb olvasmányra, úgyhogy jól megkérdeztelek titeket, ti pedig ajánlottatok jobbnál jobbakat – ezúton is köszönöm! Szemezgessetek ti is, nekem jó kis listám lett, amivel elleszek két hosszabb kaland között.

Aztán meg aaaz volt, hogy Alexa egyik ajánlására gúglizva, megláttam Marie-Aude Murail nevét, és nagyon ismerősen csengett! Nem véletlenül, hiszen, Oh, boy, hogy is felejthettem el, hogy én már olvastam tőle. Úgy fogalmaztam meg anno, hogy érzelemdús, bohókásan megható, és ennél jobb most sem jut eszembe, mert ez telitalálatosan bingó erre a könyvére is! És ezzel szerintem minden zemberke egyet fog érteni, aki olvassa.

Ez a történet Sutyiról szól, a testvéréről Kléberről, aztán persze ott van még Pupák úr, aki mindig Sutyi zsebében lapul, és aki egy igencsak élvhajhász nyúl, és ott van Isten bácsi, azaz Istenfalvi úr, aki bosszankodik, ha Pupák úr eltömíti a szemétledobót, de megbocsát, mert Kléber templomba viszi a testvérét, és Enzo, aki szerelmes Ariába, Aria, aki szereti, ha regényt írnak róla, Corentin, aki leteszi a cigit, és pár kilót is, Emmanuel, aki garzonba vágyik. Ésmostlevegőtveszekmertelfogyott... Na, ők ám mind társbérlők, először csak egymással, aztán már Kléberrel és Sutyival is. Aztán ne feledkezzünk meg Beatrice-ről, akinek piercing van a köldökében, és sokszor van melege, és Zahráról, aki eleinte túl tiszta Kléber kamaszosan, enyhén piszkos, de a természetesség határát azért át nem lépő vágyaihoz. Ja, és akkor még nem említettem, a folyton szökdöső Hockedly nénit és a jószívű kurvákat. 

Kép forrása

Így, felsorolva, azt hihetitek, kedves lirílárok, ami az én új, idegen nyelvemen annyit tesz: olvasók, hogy te jóságos ég, hogy fér ennyi szereplő egy ilyen nyúlfarknyi Pupák úr farknyi (elnézést, mármint nem úúúgy) történetbe, pedig mind jól beleférnek, elférnek és megférnek. Senki nem fölösleges, igaz egy kicsit mindenki szeleburdi.

A lényeg persze, Sutyi, azaz Barnabé, de mégis Sutyi, aki ránézésre majdnem normális, de aztán kiderül, hogy debil, de ha ezt hallaná, most kijavítana, hogy  i-di-ó-ta. Huszonkét éves, ám értelmileg hároméves, jó napjain három és fél. Kléber, pedig az öccse, aki egyben a bátyja is. Sutyi Pupák úr nélkül, olyan, mint PuPák úr Sutyi nélkül, azaz végtelenül elhagyatott, és Kléber meg olyan Sutyi nélkül, mint Sutyi, Kléber nélkül... Mégvégtelenebbül elhagyatott. A tizenhét éves, érettségi és egyetem előtt álló Klébernek Sutyival sokkal bonyolultabb az élet, és egyben sokkal könnyebb is. Az olvasónak pedig hol ólomkönnyű, hol meg pihenehéz. Amikor sírás fojtogatja a torkunkat, csak elkezdünk magunkban számolni, mint Sutyi, hogy a könnyek bent maradjanak vagy csak páran szökjenek ki, ne mint iskolások kicsengetés után... Számolunk, számolunk, hogy 1,2,3,4,B,12, 100 és 1000! És akkor talán nem ütjük meg Sutyi papáját! Aki folyton csak vissza akarja dugni Sutyit a Malicroix-ba, ami egy intézet. Farkas Ildikó meg nagyon frimbolírozón, azaz az én új, idegen nyelvemen: játékosan játszik a szavakkal!

Kép forrása

„Mihelyt elment az apja, Sutyi a párnára tette a játékát, és ment az iskolai ollójáért.

– Megint levágod a szememet?– Ezt nem szabad látni.– Jó, de akkor hogy fogok sírni? – kérdezte Pupák úr.

            Sutyi egy pillanatig elgondolkodott, közben játszadozott az ollóval. Jó kérdés. Leült az ágyra, a fejét a falnak támasztotta. Két könnycsepp gördült le az arcán.”

~ Értékelés:

Eredeti kép forrása

Ötös számú, legsokabb csillag jár, mert úgy megbirizgálja az ember szívét, hogy először csikland, majd már fáj, aztán meg csiklandva fáj. Járjuk Párizs utcáit, és azoknak a különleges lelkeknek dobogására gondolunk, akik öcsként bátyjuk bátyjai lesznek, és azokra a társbérlőkre, akik még ha morognak és flúgosak is, szociálisan, azaz Sutyiálisan érzékenyek! Nem feltétlenül kell belehalódni ebbe a történetbe, de azért egy kicsit bizony bele lehet... Nem tudom mi mást mondhatnék még, ha nekem nem hisztek, kérdezzétek meg Mucsabingen urat. 

Kiadta: Könyvmolyképző, 2014
Fordította: Farkas Ildikó

Eredeti cím: Simple

Eredeti megjelenés: 2004

Terjedelem: 216 oldal


:::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Pupákoljátok be magatoknak ti is, például innen!

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::

~°°~____________~°°~

Kategóriák, amelyeket a könyv lefedhet a 

Miamona's Reading Challenge 2016 olvasási kihívásomon:

3. Gyerek-gyerek-gyerek... (Sutyi miatt)

~°°~____________~°°~

Az élvhajhász nyulak, a gyóntatófülkék és regények legyenek veletek,

Miamona