Katarina Mazetti: Pingvinélet

Pingvinekkel játszó, földi tünemény, avagy aki boldog akar lenni, jég közé kell annak menni...

Van az úgy, hogy már itt a tavasz, épphogy csak bedugta egyik lábát az ajtón, mégis hirtelen szürkének, ólmosnak érezzük magunk körül a világot. Nem köt le egy könyv sem, nem tetszik semmi sem. Mit csinál ilyenkor a hithű könyvmoly? Keres, kutat, önmarcangol. Már aki... Akinek nem lapja, ne vegye könyvére! Engem roppantmód megviselt ez az állapot az utóbbi időben, és ekkor láttam meg Mazetti totyogó pingvinjét, egy szál lufival a kezében. Na, mondom, normál keretek között nem ragadok le egy ilyen címnél és bortónál, sőt, talán egyenest a másik irányba totyogok, de most a nem normális keretek vannak érvényben, így hát mégis leragadtam, és az Antarktisz felé vettem az irányt...

A kép láttán, agyam mohás zegzugából először egy régi gyereksláger ugrott be, amit anno rongyosra hallgattam. Nem tudom, Fábián Éva neve valakinek mond-e még valamit, de Halász Judit, Paprika (Papp Rita), Dóra (Szinetár) és Szandi mellett nekem ő volt a sztár! Az alábbi videón halható dalocska jutott eszembe, amitől a szám széle menten felszökött a fülemig! Arra gondoltam, talán ez a könyv olyan, mint ez a dal, és felvidít... 

Kedvenc sor a dalból: A jégszekrényben nincs már hely, mert ott van az öcséd. 
Hmm, ez már majdnem egy jó skandi krimi... :-)

Részben így is lett. És ez a részben itt most pozitív töltetű. A könyv ugyanis valóban kedves, megmosolyogtató, tényleg vannak benne kalapos és sipítozó, továbbá kedvesen totyogó, okosan néző pingvinek meg csomó más különleges állat, amelyek az Antarktisz felé honosak, de a legszebb, legérdekesebb, legkülönösebb, legszerethetőbb, legszánalomraméltóbb és legizgalmasabb mind közül az ember, aki bizonyos értelemben – mint az az egyik szókimondó, idős hölgy utas, Alba feljegyzéseiből kiderül –, még állatnak sem mindig méltó... A luxushajón, amelyen nem csak unatkozó gazdagok utaznak, keverednek a fajok rendesen, és mi szobáról szobára, akarom mondani kajütről kajütre járva kedvünkre kukkolhatunk.

„– Azt hiszem, nekem sikerült kifejlesztenem magamban a pingvinek bölcsességét. Feláldoztam a szárnyamat, hogy le tudjak bukni a mélybe… 

– Nem inkább elfelejtettél repülni, és ezért beástad magad a mélybe?… Tudod, mit mondott Sibelius? „Kritikusnak még sohasem állítottak szobrot.””

Forrás: Pinterest

A regény alaphangvétele és hangulata könnyed, de a sorok között igencsak megbújnak az emberi sorsok, drámák. Tetszetősek a párhuzamok, melynek alapja és fő rugója Tomas és Wilma bontakozó barátsága; ahol az egyik ember azért szállt hajóra, hogy éljen, a másik pedig pont ennek az ellenkezőjéért. A szerző, az elején ki is mondja, hogy ez a szál a fő csapásirány, és akinek nincs kedve leágazni a további megemlített utasok egyéni közbeékelt történetszeletkéiért, ő megérti, az nyugodtan lapozhat, mert a történet úgyis kerek egész lesz. 

„Merő üvegfal ez az ember, csupa érthetetlen utasítás és ellentétes irányokba mutató tábla.”

Azoknak ajánlom, akik nem feltétlenül hahotázós, színültig rózsaszirmokkal hintett olvasmányra vágynak, hanem valamivel komolyabbra, ám mindezt azért még emészthető, könnyedebb formában. Többször megemlítik a könyvben Pollyanna történetét, és bár (szerencsére) ez nem annyira didaktikus, felfedezhető benne némi párhuzam – főleg a már korábban említett albai feljegyzések miatt. Az mindenesetre találó és igaz gondolat, hogy minden ember jéghegy:

„Minden ember jéghegy. Ne feledjük, hogy személyiségünk kilenctizede a felszín alatt található. Ez teszi érdekessé az életet.”

~Értékelés:

Számomra legnagyobb erőssége a könyvnek, hogy kisegített a gödörből, amit csak magam alatt ástam, ezért persze nem tudok nem részrehajló lenni. Mazetti stílusa tetszik, pont azon a könnyedségi határon táncol, ami szórakoztató, de közben tartalmas is. Ajánlom az Antarktisz-, a pingvinek- és az emberek szerelmeseinek is! 

Forrás: Giphy

Kiadta: Park, 2013 és 2014

Fordította: Kertész Judit

Eredeti cím: Mitt liv som pingvin

Eredeti megjelenés: 2008

Terjedelem: 242 oldal

Nektek el se kell totyogni érte a boltba, mert beszerezhető például innen.

Ha tetszett ez, olvasd el ezt is:

Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette? (Nem csak az Antarktisz miatt, de a hangvétel, hangulat, stílus is hasonló.)

~°°~____________~°°~

Kategóriák, amelyeket a könyv lefedhet a 

Miamona's Reading Challenge 2016 olvasási kihívásomon:

2. Madarat tolláról 

~°°~____________~°°~

Az írott szó, az olvadó gleccserek és a pingvintánc legyen veletek,

Miamona