Mitch Albom: Öten ​a mennyországban

Megmondom őszintén, hogy valami kis tingli-tangli, hepehupára számítottam, sőt, egyenesen azt gondoltam, gyermek-, de legalábbis ifjúsági könyv. Nem olvastam el a fülszöveget, csak a cím valahogy úgy megtetszett, ezért már jó pár éve ott csücsült a könyv a várólistámon. Amit végül kaptam, csalódás...

De szerencsére abszolúte pozitív!  💗 💗 💗

„Mi a rosszabb, ha az életre, vagy ha a halálra nincs magyarázat?”

Eddie egy aránylag rendes fickó, aki magát végtelen átlagosnak, unalmasnak gondolja. Éli a kis életét, szerelgeti, ellenőrizgeti a hullámvasutakat és ilyen-olyan pörgettyűket, egy tengerpart melletti vidámparkban, aztán sajnos az történik vele, ami egyszer mindenkivel... meghal. Ennek körülményeiről nem árulnék el többet. Ami a lényeg, hogy a történet itt nem ér véget, sőt jelen esetben pont, hogy itt kezdődik. Eddie-nek ugyanis öt emberrel kell találkoznia odaát, és öt történeten keresztül kell rájönnie a saját életének értelmére, miértjére, kapcsolódási pontjaira más életekkel. Amiből pedig jócskán akad. Nem csak neki, de mindenkinek. Olyanok is, amikről nem is tudunk. Csak ha már meghaltunk, és egy kiszuperált teáscsészében ébredünk. 

Képek: Pinterest

„Hogy nincsenek véletlenek. Hogy mind kapcsolódunk egymáshoz. Hogy az egyik életet éppoly lehetetlenség elválasztani a másiktól, mint szellőt a széltől.”

Mikor olvasunk, mindig pereg a film a saját bejáratú mozinkban, azaz a fejünkben, de vannak könyvek, melyeknél valahogy könnyebben pereg... Ez is ilyen. Aztán persze nem voltam meglepve, hogy van is már belőle mozgókép, méghozzá Jon Voighttal a főszerepben. Még nem néztem meg, de biztosan meg fogom.

Eddie végig járja az utat, ami rá vár, parallel látjuk a múltban, és a túlvilági létben. Különböző koraiban, élethelyzeteiben. Szépen lassan kibontakozik az egész életének története, ami olykor visszatükrözi mások életének történetét is. Igencsak központi szerepet kapott a történetben, Eddie múltjában a háború. Legalábbis központibbat, mint vártam volna (egy gyerekkönyvben, ugyebár... :D) Ez meglepett, és eleinte nem is annyira örültem neki, de mivel érdekelt Eddie, tudni akartam mi volt, és mi lesz vele. Kedves, és egészen megható, sőt meghökkentő jelentek váltogatták egymást.

A könyv legfontosabb üzenete számomra egyértelműen az, hogy semmi nem véletlen, minden okkal történik, amely okokat van, hogy csak később látjuk meg. Vannak akik szerint ez badarság, és ezzel csak magát nyugtatja az ember. Lehet, hogy igaz, bár mivel elég kusza és zaklatott világban élünk amúgy is, én nem szégyellem, hogy szeretem magam nyugtatni. Azt még jobban szeretem, ha könyvírók teszik ugyanezt. Hiszen ezért (is) olvasom őket. :)

„Egyetlen történet sem áll meg magában. Van, hogy a történetek találkoznak az utcasarkon, van, hogy fedik egymást, mint kavicsok a folyó fenekén.”

~ Értékelés:

Könnyedségében is megkapóan komoly könyv, benne a kedvencemmel; kiszuperált teáscsészékben felgyülemlő sorsokkal, amik a túlvilágon túl is keresztbe-kasul fonják, szövik egymás kifürkészhetetlen útjait. Talán kicsit klisés, de nekem kifejezetten jólesett. Elszórakoztatott, elgondolkodtatott, elringatott.

Ringasson el titeket is, például innen

Kiadta: Geopen, 2004

Fordította: Dezsényi Katalin

Eredeti cím: The Five People You Meet in Heaven

Eredeti megjelenés: 2003

Terjedelem: 188 oldal

A keresztbe-kasul szőtt életek, körhinták, hullámvasutak, kiszuperált teáscsészék, a szerelem, a háború, a megbocsátás és az összefonódó sorsok legyenek veletek,
Miamona