Gaura Ágnes: Embertelen jó

 „(...) az emberiség mindig épp olyan angyalt kap, amilyet megérdemel.” 

Magyar vámpírkerülőnek, magyar vámpironkodást! 

Jött a nagy-nagysikerű Twilight, én pedig mentem, egyenest a másik irányba. Kijelentettem, hogy én márpedig soha... semmilyen formában... vagy szakadjon rám a plafon! Nos, ahogy így a fejem fölé nézek, pár repedésben kiegyeztünk, testi épségem így megmaradhatott. Kis lépés ez a vámpírtársadalomnak, de hatalmas ugrás nekem. Mert bizony, én, Miamona, tetteim teljes tudatában, (többek között) vámpírokról (is) olvastam Gaura Ágnes novellagyűjteményében, és nem csak hogy olvastam, de embertelenmód élveztem is! Mert ez nem csak Embertelen jó, de félelmetesen jó! Ki gondolta volna, hogy a fővárosban töltött első szedett-vetett, mégis talán a szívemnek legkedvesebb karácsonyt egy vámpíros történet fogja felidézni bennem... Azt is mondhatnám, vérig hatódtam!

 „(...) megynugató, ha az embernek tünde a társa.” 

I. Szörnyek között: misztikus valóság 

Forrás

Az első rész szösszenetei, ízletes kis aperitifek, olyan jámbor, fantasy és csodás lényeket kerülőknek, mint én. Kézen fogtak, és azt mondták, jöjj csak kislány, nincs mitől félni, megmutatom mi a jó ebben, miért vannak oda érte emberek tömegei... Vámpírok ide vagy oda, a stílus itt már megfogott magának. Illetve, ha picit még visszább ugrok, akkor már az előszó jó ómennek bizonyult. Bár én még nem olvastam, de Neil Gaiman: Tükör és füst című, szintén novellagyűjteményében van hasonló, amikor is a szerző, egy-két szó erejéig bemutatja novelláit, némi háttér megvilágítással megspékelve. Bevallom, azt a módszert választottam, hogy menet közben vissza-visszalapoztam, és mindig az adott történet előtt olvastam el a pár szavas kedvcsinálót, így kicsit olyan szerencsésnek éreztem magam, aki bepillanthatott a legális kulisszatitkokba. Ebben az első részben aztán volt minden, zombiangyaltól, vámpíron át, halloweeni tökökig… Nem viccelek, még egy western fantasy is helyet kapott. És máris kicsillan a lényeg: ha hatásos és jól adagolt (!) érzelmekkel, jó (!) humorral és jó (!) stílussal van tálalva, akkor igenis tetszik, és nekem is való lehet. Ennyit rólad Stephenie Meyer! Sőt! Úgy kezdődött, hogy a legelső egyperces (Advent után) megihletett, így olvasás helyett, rögtön írással indítottam az ismerkedést. Itt olvasható mit hozott ki belőlem Gaura gaurasága. :-) 

 „– Gondoltam, küldök neked egy fejet. Tudod, mint abban a klassz filmben, Hát nem elfelejtettem, hogy egy vámpír szétporlad, ha lefejezik? (…) – Mindenesetre összesöpörtettem, ami kábé a feje lehetett, gondoltam így is felismered.” 

Forrás

II. Boriverzum – „Magyar nyakba magyar szemfog!”

Ha a regénysorozat valóban ilyen, akkor ide vele! Kedvencem ebből a szekcióból egyértelműen a Talpra, Bori! lett, ami humoros, egyedi, szórakoztató, de mindenekelőtt számomra még megindító is volt. Ráadásul teljesen elhitette velem, hogy ha kimegyek a Móriczra (mert nekem az a tér), akkor ott valóban megtalálom az Esélyegyenlőség épületét, közvetlenül a McDonald’s mellett, ahol Holdas Kata kihívó cuccokban dartsozik és sakkozik. De a Boriverzum összes további története is tetszett! Vicces, okos, jól kitalált, művészi, érdekes. Borit pedig már most nagyon bírom. :-)

 „– Jaj, már! Karácsony van. Nehogy már ma is csak csapolt vér jusson valami perverz, nyavalyákkal küszködő véradóból, akinek a vérét senki sem akarja felhasználni a kórházban. Van pénzem. Mennyiért játszanál?” 

Pokoli dimenzió: Moszkva téri történetek

A sors fintora, hogy nem szoktam a Moszkva Széll Kálmán tér felé sűrűn járni, de egyik nap pont arra vitt az utam, és a hatalmas feltúrás, lárma, ütvefúró, légkalapács hangjától, és az embertömeget kordonok között terelgetéstől pont olyan érzésem támadt, mintha valami sci-fiben mászkálnék. Biztos az átalakítás csak mese, és épp a mélybe temetett tavat szipolyozzák. :-) Ez a része is nagyon tetszett a gyűjteménynek. A Hegedűs, a Tubás és a Színes tangák, míg olvastam őket, el is felejtettem, hogy ez még mindig ugyanaz a Gaura-kötet. Annyira más, de a stílus összeköti. Ez a rész engem melankolikusan + édesbúsan = mélabúsan elringatott.

Képek forrása: google 

 „Nem maradt belőle más, mint párává foszlott legenda, valami, ami csak a tüzet táplálja. Mert aki hisz a víz tisztító erejében, örökre a téren ragad. Az, aki itt a megmerítkezéstől várja megváltását, olyan hajóra lép, mely soha nem fut ki a nyílt vízre.” 

Szívhangok: megállók a jövőben

Fantasy után kőkemény sci-fi részleg, mindhárom történet a szív húrjait pengeti, csak más-más eszközzel. Először egy kis múlt szimuláció, majd egy szívmegőrző űrkaland, végül egy kis Mesterséges érzelem. Nincs mit tenni, ezt is szerettem! :-)

 „– Mi történik az öntudatra ébredőkkel, akikre senki sem kíváncsi?” 

~ Értékelés: 10/9  Bár egyértelműen a Talpra, Bori lett a kedvencem, az összes többi is (meglepően) tetszett; az egész kötet egyedi, ötletes, gondolatébresztő és fantáziaszárnyaltató, közben pedig érzelmekkel és intelligens humorral keresztbe kasul átszőtt rémségek és furcsaságok kicsiny boltja. Ajánlom a műfaj(ok) kedvelőinek és nem annyira kedvelőinek egyaránt! A borító és illusztrációk pedig csak még élvezetesebbé teszi az élményt.

A könyvet és élményt köszönöm a szerzőnek, Gaura Ágnesnek, és a Delta Vision Kiadónak!

Részletek, extrák, beleolvasás: itt | Megrendelhető: innen