Joanne Harris "frissítő" - Csokoládé

 „Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé. Hát, olyan nagy bűn ez?” 

Bár Joanne Harris az egyik legkedvesebb külföldi íróm, rájöttem, hogy amikor vele ismerkedtem, még nem vezettem blogot, így pár regényéről bejegyzés sem született, ezekről mindössze rövidebb értékeléseket írtam. És bár mindenképpen tervezem a Csokoládé trilógiát (legalábbis az első két részt biztosan) újraolvasni, addig is arra gondoltam, hogy ezeket a szösszeneteket, kiegészítve néhány gondolattal, ha akadnak még lelki könyvtáram zegzugos szegletében, megörökítem itt, a könyveldémben, ha már van... :)

A legelső regény, amit JH-től olvastam a Csokoládé volt. Az olvasás előtt pár évvel már láttam a filmet, és mivel nem vagyok nagy Johnny Depp rajongó (ne kövezzetek halálra! :D), és akkor még Binoche-hoz is „kicsi” voltam, így nem hagyott bennem mély nyomot. Őszintén szólva, nálam a „szódával elmegy” kategória volt, nem igazán értettem az elsöprő sikert, ami övezte. Aztán jött a könyv, és megértettem mindent! Azonnal magába szippantott a harrisi stílus, hangulat és világ, elvarázsolódtam, végérvényesen beleszerettem – a könyvbe és az íróba is – a történet pedig azonnal át- és felértékelődött, örök kedvenc lett! Na, ezek után, felbuzdulva újranéztem a filmet, és megjött nálam is a szerelem! :) A regény részletessége és atmoszférája kellett hozzá, hogy a film is végre elvarázsoljon.

És akkor íme a kis recept, amit olvasás után írtam. Az így készült finomsághoz jó étvágyat mindenkinek! Repetázóknak, és újdonsült kóstolgatóknak egyaránt. :)

Csokoládé Joanne Harris módra

Hozzávalók:

– 1 eldugott, (a felszínen) szürke falu, ahol megállt az idő 
– 1-2 gerezd mélyen őrzött, lappangó titok 
– 1 Isten nevében mindenre elszánt pap 
– 1 löketnyi szél, mely az ódon levegőbe némi életet lehel 
– 1 titokzatos, vonzó idegen, aki ismeri az élet receptjét 
– pár szerethető, és legalább annyi keserű figura az íz harmóniájáért 
– 1 marék ösztön 
– 1 púpozott evőkanál misztikum 
– 1 teáskanál extra szűz boldogság és önfeledt öröm 
– 1 csipetnyi múlandóság 
– 1 késhegynyi gonoszság 
– 1 mokkáskanálnyi esendőség 
– és csokoládé minden mennyiségben, formában és ízben

(képnagyítás kattintásra)

Elkészítés:

A hozzávalókat jó alaposan keverjük össze. Ne géppel, csakis kézzel! Csomómentességre ne is törekedjünk, mert lehetetlenség elérni. Az így alakult masszát ne öntsük semmiféle formába, hagyjuk, hogy saját maga öltsön alakot. Sütőben, a lehető legnagyobb hőfokon süssük addig, amíg a számunkra legjobb állagot el nem éri. Ha kész, azonnal, forrón fogyasszuk, ne hagyjuk kihűlni!

Elkészítési idő:

Ha nekikezdünk, nagyon hamar elkészül, talán úgy érezzük túl hamar, mert le sem bírunk majd állni...

Az eredmény:

Egy keserédes, szinte kortalan történet emberekről, embereknek; sors a sorsnak, lélek a léleknek, tegnap a mának, ma a holnapnak.

 Nehézségi (hő)fokozat: 10/10