Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó

 „– Mondjak neked egy mesét?

– Milyen mesét, Yarvi testvér?

– Olyat, amiben van vér, csalás, pénz és gyilkosság, árulás és hatalmi játék.

Gundring anya felnevetett, és újra belekortyolt a teába.

– A nekem való fajtából tehát! Elfek is szerepelnek benne? Sárkányok? Trollok?

Yarvi a fejét rázta.

– Az emberek képesek minden szörnyűségre, ami a meséhez kell.” 

A fantasy nekem kissé még mindig idegen terep, ezért aztán újra meg újra meglepődöm, amikor arra tévedek, és rájövök, hogy talán mégse annyira idegen... Így jártam most a Half a King – Az uralkodóval is. Valóban egy (fiatalabb) felnőtteknek szóló, szenvedéssel, megpróbáltatásokkal, bosszú esküvel és néhol vérrel átitatott mesét kaptam, amit akár egy reális történelmi korba átültetve valósnak is hihetnénk. És ehhez tényleg elég az ember, minden gonoszságával, kapzsiságával, nincs szükség semmi nagyobb és csúnyább fenevadra.

Horrorban és fantasy-ban is rájöttem már rég, hogy az emberi gonosz sokkal hatásosabb és ijesztőbb tud lenni akármilyen természetfelettinél. Mert köztünk, körülöttünk, (bennünk) él, belőlünk merítkezik. Ezért lehet például Stephen King olyan sikeres szerintem, én legalábbis sokkal jobban szeretem és rettegek az emberi fenevadjaitól, és szintén ezért tudott olyan könnyen beszippantani a Trónok harca sorozat is (amit az első kötetet leszámítva, igaz csak filmen láttam). Ez utóbbiban ugyan vannak már természetfeletti elemek, de csak lassan adagolva, és végig a „valóságosság” mezsgyéjén araszolgatva. (Na jó, kivéve talán a másokat, de őket meg már megszoktam... :D) 

Képek forrása: Pinterest

 „– Egy dolgot megtanultam az életben: azt, hogy nincsenek igazi gonoszok, csak emberek, akik megpróbálják tenni a tőlük telhetőt.” 

Ebben hasonlatos Abercrombie írása is, sőt itt minden lények közül egyedül az elfek kerülnek szóba, de csupán csak említés szintjén, mint egy letűnt kor jelképei, akik szétszakították az Egy Istent. Nagyon tetszett ez a háttér mitológia egyébként. És maga az egész történet is. Tudom, hogy ez az a műfaj, ami ajtót nyit a fantázia szárnyalásának, és ezért nem róható fel az íróknak, ha történetük hömpölyög, csak hömpölyög, öt-hat-hétszáz… ezer oldalakon át, és az igaz rajongók úgy is az istenekhez fohászkodnak, hogy ne kelljen még belépni az utolsó ajtón, de nekem ez a mostani, rövidebb terjedelem (~384 oldal) valósággal felüdítő volt. Ezen a hosszon ugyanis tartani kell a tempót, közben mindenkinek a belsővilágát is valamennyire fel kell tárni, legalább annyira, hogy a karakter szerethető, vagy ha az nem is, de hiteles legyen, így attól sem kell tartani, hogy az ember elveszik a nevek és nemzettségek garmadájában. Eleinte jelölgettem és jegyzetelgettem szorgalmasan ki kicsoda és honnan való, de aztán rájöttem, hogy fölösleges, egyrészt, mert nincsenek annyian, hogy követhetetlen legyen, másrészt, aki fontos az kicsillan, és maradandó, egyhamar nem vész balladai homályba. Szóval a műfaj és/vagy a szerző vérbeli rajongói szemével nem tudom megítélni a regényt, de egy óvatos duhaj, tapogatózva, botorkálva, félszegen próbálkozó olvasó számára, aki nyitna is a fantasy felé, és menekülne is előle, szerintem ez tökéletes olvasmány! Se túl sok, se túl kevés. Minden megvan benne, ami az ezer kötetes, nagy ívű és horderejű klasszikusokban is, csak itt az adagok mesterien vannak porciózva.

Kezdve rögtön a főszereplő megválasztásával. Az ilyen félszeg, „nyuszi-muszi” olvasókat, mint én, mivel is lehetne jobban becsalogatni a véres-málnásba, mint egy esendően esetlen, gyenge főhőssel, aki egy kicsit kicsi, egy kicsit nyomorék, de szívvel-lélekkel a miénk. Yarvival ugyanis olyan érzésem volt, hogy kézen fogott hiányzó ujjaival, és vak vezet világtalant effektus kezdődött, de aztán együtt fejlődtünk, és bár a szemmel látható változások nem öltöttek óriási mértéket, belül mindketten rengeteget értünk. Magából erősebb, bátrabb férfit faragott, belőlem pedig bátrabb olvasót, aki elszánt harcos nevű férfiak könyvét is vakmerőbben emeli le a polcról, nem ítél sem borító, cím, sem műfaj alapján elsőre, és nem skatulyázza be már annyira saját magát sem kényelmes kuckójába. Yarvi kalandjának van eleje, közepe, vége, vannak benne elhintett részletek, amik kikacsintanak ugyan, mégse ragadnak meg annyira, hogy kitaláljuk a csattanókat és fordulatokat, mert persze azok is akadnak, szintén se túl kevés, se túl sok, pont elég. Persze, tudom, itt is megvannak a bevált sémák, jól bejáratott receptek, de én még úgymond szűzies vagyok e területen, ezért ezek az elemek remekül tudtak rám hatni, és tudnak szerintem mindenkire, aki hagyja... 

~ Értékelés: 10/9   Csak, hogy tudjak még hová fejlődni. Ajánlom mindenkinek, aki kicsit ódzkodik a műfajtól, vagy csak ismerkedne vele, mert közelebb hozhatja, de szerintem a keménymagot is kellemesen elszórakoztathatja. Számomra mesés élmény volt, peregtek a lapok, nehéz volt letenni, a szereplők és a könyvben megalkotott világ is szerethető, izgalmas, színes-szagos (ez utóbbi sokszor szó szerint értendő…). És valóban van élet George Martin után is. Bevallom, hogy az elején nagyon arra asszociáltam, és fel is merült bennem, hogy vajon már minden hasonló történet Trónok utánzatnak hat-e, de szerencsére hamar fellélegezhettem, hogy nem. És bár ez se gyakran hangzik el tőlem, de várom a folytatást! :)

+1 megjegyzés:  Imádtam a nők hatalmát! Ott van rögtön Yarvi anyja, az „Arany királyné”, aki, amíg a férfiak ádáz küzdelmeiket vívják, kereskedő fejedelemmé, valamint az egész ország kincseskamra-uralkodójává növi ki magát. Aztán ott van a vérszomjas, részeges kapitány, Sadiksirram, aki visszataszítóbban tud viselkedni sokszor, mint egy (vagy több) férfi. Szumael, aki a legtalpraesettebb navigátor, és persze ott vannak még a miniszterek is, a királyok első és egyetlen tanácsadói, akik szintén legtöbb esetben nők. 

Az életben még szebb, mint képen!

Fülszöveg: 
(Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!)

Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése teríti le. Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Megrendelhető

Kiadó: Athenaeum

Várható megjelenés: 2015 március

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Eredeti cím: Half a King

Eredeti megjelenés éve: 2014

Nektek melyik tetszik? :)