Janikovszky Éva: Ájlávjú
Ezzel a könyvecskével immár az intenzív Janikovszky kurzusom hatodik óráján vagyok túl, és még mindig úgy érzem, messze a cél… Bőven van még mit tanulnom az írónő szemléletéből, hozzáállásából. Sokszor bizony nem könnyű mosolyogni, és pozitívan látni a dolgokat, de muszáj erőt vennünk magunkon, hogy a hétköznapok "örvénye" ne szippantson be teljesen...
A szívmelengető és mosolyfakasztó szösszeneteknek hála, a bennem lévő elem történetről-történetre egyre csak töltődik. Az írónő által „szigorúan” előírt mosolyadagomat igyekszem én is betartani, és ha a poharam ürülne, nem töltök rá azonnal, hiszen az még félig tele van! :)
~ Értékelés: 10/8
Kedvencek lettek: Hiánycikk; Van bennünk elem; Mercedes
"A kedvességre nincs pirula, nincs kenőcs, nincs csöpp."
"Első szerelmünk, ha a régi címen ránk találna, talán meg sem ismerne. Amíg rá nem mosolygunk. A mosoly ugyanis nem öregszik. És kell valami állandóság."
Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú! | Örülj, hogy lány!
Két remek kis pár perces olvasmány már-szülőknek, hiszen annyi kedves kis dolog van, amit az idő múlásával hajlamos az ember elfelejteni; és remek kis olvasmány majd-szülőknek, hiszen annyi kedves dolog van, amivel jó előre is eljátszadozni.
Nem tudom azért-e, mert én is kislány voltam, nem pedig kisfiú, de a kislányos egy loknis lófarknyival jobban tetszett, mint a kisfiús. :)
Ha majd egyszer anya leszek magam is, biztosan előveszem őket újra, és megnézem milyen új értelmet nyer az egész... :)
"Hogy örült az apja! Sose mondta, hogy ő fiút szeretne, de valószínűleg így van, mert egyre csak azt kiabálta, hogy fiam született, fiam született, fiam született, amíg fel nem világosítottam, hogy nekem is."
"Hogy örült az apja! Pedig róla igazán azt hittem, hogy fiút szeretne, de úgy látszik, mégis lányt várt, mert egyre csak azt kiabálta: megszületett a lányom, a lányom, a lányom, amíg meg nem elégeltem és fel nem világosítottam, hogy az enyém is."
~ Értékelés: Örülj, hogy fiú: 10/9 | Örülj, hogy lány: 10/10
Janikovszky Éva: Cvikkedli
Számomra megunhatatlan gyermeki szemmel szemlélni a világot. Annyira kerek egészet tudnak formálni a girbe-gurba töredezettből, hogy abból a felnőttek jócskán tanulhatnának.
Jelen könyvecske történetében egy kisfiú, Dani kutakodik régi fényképek között, és talál rá a kalapjától megszabadulni igyekvő "Cvikkeldire", akinek se apa, se anya, se a nagymama fejében nincsen múltja... Merthogy egészen egyszerűen senki nem emlékszik rá. Dani ezt azonban nem hagyhatja, hiszen múlt, minden embernek jár! Így hát nem nyugszik, míg meg nem találja Cvikkedliét.
Abban viszont egyet kell értenem PuPillával, hogy egy kicsit mintha más lenne a többi Janikovszky történettől. De hogy miért is, ezt nem nagyon tudnám megmagyarázni...
~ Értékelés: 10/9
Janikovszky Éva: A nagy zuhé
Talált-süllyedt nálam! Egyszerűen elvarázsolt, magával ragadott, vissza a gyermekkorba, mikor a lámpaoszlop még lehetett űrhajó kilövő hely, és egy esernyő szolgálhatott sátorként a megfáradt indiánoknak. Emlékszem, milyen önfeledten tudtam én is kikapcsolódni a világból, és beleveszni a saját magam által kreált kis univerzumba, akár hosszú órákon keresztül.
Nagyon szívemhez nőtt ez a kislány és kisfiú, akik élethűen leképezték a felnőttek olykor butuska, mégis szeretetreméltó viselkedését.
"Éppen ezt nem bírta a lányokban: vagy folyton beszélnek, vagy folyton hallgatnak."
~ Értékelés: 10/10 és kedvenc! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése