Kedves Blogolvasók!
Minden év vége felé elérkezik az idő, mikor az ember akarva, akaratlanul is számvetést készít magában, hogy sikerült a nemsokára záruló év, miket szeretne elérni a jövő évben. Hát most bennem is támadt egy ilyen belső kényszer, főleg, hogy nagy változások előtt állok, talán az eddigi legnagyobbak előtt, munka, nagybetűs élet, felelős döntések… nem is részletezném, mindenki tudja miről beszélek, vagy átélte már, vagy átfogja, vagy ha szerencsés átaludta. (Ha ilyen előfordult, azonnal írjon, tudni akarom az altató receptjét!) :)
Szóval viccet félre téve, arra gondoltam megüzenem én pár szóban 2011-nek, mit gondolok róla, és megsúgom 2012-nek mit várok el tőle!
Ha van kedvetek, tartsatok ti is velem! :)
Nektek milyen volt a 2011-es évetek? Volt, amit nem adott meg nektek? Volt, amit megadott, pedig nem is kértétek?
És mit vártok 2012-től?
Ha van kedvetek, csatlakozzatok, és üzenjetek nekik ti is! Intsétek, fenyegessétek, vagy éppen dicsérjétek meg őket, ki, hogy érzi… Akár a blogotokon, akár: itt! :)
Kedves 2011!
Egész évben azt kiabáltad a fülembe: „Változás, változás!”, de segíteni, hogy merre menjek, hol keressem, már nem nagyon akaródzott. Bevallom, annyira nem szerettelek, azzal a két kis törött hegyű nyíllal a végeden, ami folyton csak felfelé mutogatott, hevesen, erőszakosan, mégsem szilárdan, magabiztosan…
Fordítva nézve viszont két horgocska, amit sikeresen ki is használtam, és közelebb csalogattam, kipecáztam magamnak rég elsüllyedt embereket; barátokat húztam és kötöztem magamhoz szorosabban; új dolgokat kapkodtam ki a vízből magamnak, amiért hálás vagyok! Ámbár a 3 kívánságomat teljesítő aranyhalat nem sikerült kifognom… Vagy mégis? :) Szóval, azért meg kell hagyni, egy-két nagyobb lépésen átsegítettél, és olyan nagyon nem panaszkodhatom, mégis úgy érzem, többet is kaphattam volna tőled! Azért ne vedd a szívedre, igazán! Harag semmiképp nincs, elválni amúgy is csak békében szabad, szóval köszönöm, hogy fogtad a kezem, de most útjaink szerteágaznak! Isten veled Kedvesem!
Kedves 2012!
Nem akarlak ámítani, bizony, nagy feladatokat testálok terád! A változásokat, amikért Ótestvéred kiáltozott, bizony neked kell megvalósítani! Most már nincs választás, 2011 felvezetett a pallóra, majd eleresztette a kezem, mert ugrani nem mert, a visszautat viszont már betemette az Idő. Így hát, most már veled, de ugranunk kell! Együtt!
Kedves 2012, arra azért nagyon szépen megkérlek, hogy mindezt a megvalósítást, lehetőleg ne túl félelmetesen és felőrlően tedd meg, mert bár most készebbnek érzem magam, mint eddig bármikor, azért továbbra is nagyon sebezhető vagyok… Bízni fogok benned, de kérlek cserében te is bízz bennem és a kezem, ha lehet, legalább te ne nagyon ereszd el!
Ha minden igaz, egyike leszel az én Nagy Ő éveimnek, ezért hát kell, hogy te is szeress engem, ahogy Madonna is énekli „You must love me!” Egymásra leszünk utalva, hogy sikerünket közös erővel váltsuk valóra! És neked nem szabad megijedned, mert én már egy kicsit így is meg vagyok… Ki kell, hogy mondjam, 2012… Nincs mese… Férfinak kell lenned! Erős, kitartó, hithű, hűséges, szerető férfinak!
Na nem hízelgésből mondom, de ránézésre máris kedvellek, az elejed és véged egyformán stabilnak látszik, melyről a gépezetbe igyekvő porszemek talán könnyebben lebucskázhatnak! Remélem együtt érvényesülni tudunk!
Szóval, hajrá 2012, vágjunk bele! Várlak bizalommal, kérlek háláld ezt meg nekem!
Vagy csak egyszerűen segíts néhány taszajtással merre menjek, hogy jól menjek… :)
A sikeres találkozás és kibontakozás reményében ölel és csókol:
A Te csélcsapságra erősen hajlamos, ámbár szívből igyekvő Miamonád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése