Kerstin Gier Rubinvörös (Időtlen szerelem trilógia 1.)

Már jó ideje nézem, ahogy ezt a könyvet falják és falják és dicsérik. Pink borító, melyen két, kosztümös fekete árny; a férfi gúnyolódó mozdulatokat tesz, míg a nő rosszalló szemmel mutogat, hogy nem megmondtam, hogy hagyd ezt abba, miközben kígyónyelvű vérfarkasok mustrálgatják őket, és fejük felett denevérek incselkednek egy kristálycsillár körül.

Elsőre arra gondoltam, hogy normális felnőtt ember ilyet önszántából nem vesz a kezébe... Vagy mégis? Valahogy mégiscsak újra és újra az orrom elé pofátlankodott, így hát arra jutottam, miért is ne... egy próbát megér.

A könyv normál hosszúságú (334 oldal), mégis azon kaptam magam, hogy egy részletbe kiolvastam a 60%-át és szó mi szó roppant jól szórakoztam!

A helyszín, a mai Anglia. Ám a maiság cseppet sem érzékelhető. Kivéve, mikor a főszereplő, Gwendolyn a kortársaival beszélget, illetve mikor derült égből villámcsapásszerűen megemlítik Spongyabobot vagy a google-t. A főszereplő Gwendolyn Shepherd, átlagos mai tini (vagy mégsem), tizedik osztályos tanuló, hétköznapi tinédzser gondolatokkal, problémákkal, korántsem hétköznapi képességekkel és családdal /családi környezettel. Mert, amint Gwendolyn hazaér úri kúriájukba, mintha csak átléptünk volna egy másik korba. ("Mintha csak" hehehe...) A komornyikok, ételhordó liftek, gyöngysoros púderdobozokon fekvő csipkés keszkenők, előkelő nagymamák, előkelő nevekkel és hibbant, szertelen, ódon, pézsmaszagú nagynénik korába. 

Charlotte Montrose, Gwendolyn unokatestvére, aki makulátlan, gyönyörű, kecses, és születésétől fogva magasabb dolgokra hivatott. Míg Gwenny, csak egy átlag "teenage dirtbag". Vagy mégsem? Hát bizony, van az úgy, hogy hosszú-hosszú éveken át taposunk egy utat, míg rá kell jönnünk, hogy azt bizony nem is nekünk szánta a sors. Ilyenkor egyetlen dolgot tehetünk, újratervezhetünk. 

Nem csodálom, hogy a spontán időutazás előtt rosszullét jelentkezik. Testünk csak felkészül a változásra, ami ezzel jár. Az első iniciácó nem könnyű, de ha túlestünk rajta, hozzá lehet szokni, sőt temportálásunkat is megtanulhatjuk befolyásolni. Hogy mi kell hozzá? Mindösszesen csak egy kronográf. S máris mehetünk gondtalanul elapszálni. Vagy mégse?

Egyetlen tanácsom van csak kedves olvasó, ki, minden normalitásod ellenére úgy döntesz mégis, hogy kezedbe veszed eme irományt. Meg se próbáld komolyan venni! Mert nem ezzel a céllal jött létre. Csupán a puszta szórakoztatást hivatott szolgálni. Én legalábbis így vélem. S eme nemes könnyed célkitűzést maradéktalanul teljesíti. 

~ Értékelés: 10/8   Egyetlen kritikám pedig, hogy rövid. Az első könyv csupán kedvcsinálónak felel meg. De annak remekül! Hát majd meglátjuk a továbbiaknak...  Ugyanis folyt köv. nemsokára. ;)

Extra bónuszpont: 

- a hamisítatlan csipkegalléros és buggyos harisnyás angliai hangulatért

- a pazar és nemritkán humoros nevekért, mint például: James August Peregrin Pimblebottom, Gideon de Villiers, Miro Rákóczy, Lady Arista Montrose...  

- Madame Rossini és Maddy néni alakjáért. Mármint nem darázsderekukra gondolok, hanem a fenomenális karakterükre, vagy ahogy a teknőcnyakú Madame Rossini mondaná a khahaktehűkhe! :)

"Mégis mi a rosszabb? Ha az ember megőrül, vagy ha tényleg egyik időből a másikba ugrál? Feltehetően az utóbbi, gondoltam. A másikra legalább írnak fel gyógyszert."  

Kerstin Gier (Forrás:Google)

A sorozat további részei: