Máté Angi: Az emlékfoltozók (Mesék a szeretetről)

Szívem szerint most azonnal csomagolnék, és mennék a tündérrigólányok után, megkeresni őket, megkérni őket fogadjanak be engem a tejeskávéhajút, hogy együtt zunnyogjunk cserebogarak után, szállni pintyekkel, csízekkel. Rávenném őket, hogy fogadjunk be minden leányt, aki tündérrigólánnyá szeretne lenni (s minden fiút, aki tündérrigófiúvá), hogy mind együtt várjuk a postást, telítsük a piros lábast, foltozzuk a kendőket – másokét és sajátjainkat egyaránt – hogy a világon ne legyen több lukas kendő, amin átfúj a szél. Megkérnénk a szelet, hogy fújja el az összes markolókocsit, ne markoljanak el több kertet, házat, minden Kicsinéni békésen nézegethesse a növő rózsákat és mikor eljönne az idő, megetetnék a bőröndöt, és várnánk, hogy a fellegek felszálljanak, mutatván az utat, hogy elinduljunk megannyi tündérrigólány (és tündérrigófiú) testvérünkkel, mert a világban bizony sok emlék van, mi foltozásra vár!

Nem is sejtettem milyen kis csodát kérek, mikor leadtam a rendelést a "Jézuskának". Legnagyobb meglepetésemre, barátnőm egy hatalmas csomagot húzott elő puttonyából. Egyrészt olyan ajándékkérő vagyok, aki hajlamos elfelejteni amit kért, másrészt nem volt még ehhez a könyvhöz fizikailag szerencsém, így valóban törtem a fejem, hogy vajon mi lapulhat a csomagban. 

Ennek megfelelően volt nagy ámulás-bámulás mikor kicsomagoltam ezt az első látásra melegséget és szeretet árasztó tüneményt. Alig vártam, hogy hazaérve ágyba duruzsoljam magam és belevesszem a tündérrigólányok világába.

„Ha egy tündérrigólány szomorú, meg kell keresnie a másik tündérrigólányt, olyankor egymáshoz teszik arcaikat, úgy, hogy egyikük jobb szeme másikuk bal szemébe nézzen, pillogtatnak, s pilláikkal kisepregetik a szomorút.”

(Rofusz Kinga illusztrációja, forrás: Google)

Amit a könyv nyújt: 

-Színtiszta érzelmek

-Melyek közül legerősebb természetesen a szeretet

-Olyan nyelvi kedvességet, játékosságot, amitől a legelnőtteb felnőtt is újra gyerek lehet

-Karácsonyi hangolódást

-Csodálatos illusztrációkat Rofusz Kingának köszönhetően.

„Akkor mögéje állt a limonádéhajú, széttárta karjait:  – Leszek én a szárnyad! – és emelkedtek, angyallá váltan, gomolygó novemberi ködként, mint ágtól ágig érkező, fényes vágyakozás.”

(Rofusz Kinga illusztrációja, forrás: Google)

Sokszor egy-egy történet közben leragadtam a képnél és repültem tovább képzeletem szárnyán, továbbszőve a tündérrigólányok mindennapjait. 

Tündérrigólány lettem magam is, és alig várom, hogy gyermekem is felfedezze ezt a kis csodát.

~Értékelés: 10/10 és kedvenc! Jó lehet Máti Anginak lenni, bár szerintem még jobb az ő olvasójának! A Mamóval már levett a lábamról, ezzel pedig befoltozta az épp sajgó lelkemet. Ami jól jött, így Ünnepek előtt. Ezúton is köszönöm neki!   

„Bebújtak a paplanjaik alá, fejüket kispárnájukra hajtották, és mellé egyengettek egy-egy még kisebb kispárnát. Egyet a limonádéhajú, egyet a faodúbarna, azért, ha jönnek az álmaik, azok is lefekhessenek.” 

(Rofusz Kinga illusztrációja, forrás: Google)