 |
| (Képek forrása: we♥it.com) |
"Today's the day when dreaming ends..."
Valamiért ez a dalszöveg jutott eszembe. És valóban... Még, ha rövidebb is volt, mint másoknál, akik "real time"-ban olvasták, az utolsó könyv becsukásával most nálam is végérvényesen lezárult egy korszak. És hogy milyen érzés? Jó. Jó, mert valami igazán különlegesnek lehettem a részese, amiről nem is olyan sokon múlt, hogy örökre lemaradjak. Bántam-e volna? Igen. Mert szegényebb lennék egy világgal, egy érzéssel.
De bármennyire csábító gondolat is lenne most csak ilyen szép, retrospektív általánosságokban, nosztalgiával átitatva írni, azt hiszem tartozom annyival nektek és magamnak is, hogy összesedem a gondolataimat, még most, utoljára a történet lezárásáról.
„a hosszú meccs véget ért, a cikeszt elkapták, ideje leszállni a földre…”
Ahogy azt vártam (és reméltem is) igencsak sűrűre sikeredett a lezáró rész. Itt aztán nem kellett szenvedni a tini ömlengéstől, volt szívdörömbölés dögivel! Néhol még vissza is sírtam a könnyedebb töltelékeket...
Drága Harry, most már viszont a szemedbe mondhatom, hogy szerettelek is meg nem is! Végtelenül bosszantott, hogy mindig mindent megúsztál valahogy. Nem, ne nézz így rám... Tedd a kezed a szívedre. Mindig jött egy segítő jel, átok, pálca, patrónus, könyv (a lista végteleníthető) és te valahogy, rajtad kívülálló okok, erők segítségével mindig, újra és újra kikecmeregtél a legádázabb slamasztikákból. Igen. Rettenetesen zavart! Fel nem foghattam. De aztán, egyszer csak rájöttem. Te vagy az átlag megtestesítője. Nálad átlagosabb átlag nincs is e földön! Igen, nem úgy értem, hát persze, hogy mindenki egyedi, megismételhetetlen és különleges, de te én vagy. És a szomszéd, meg a postai dolgozó és az öltönyös üzletember és Neville Longbottom meg Flitwick professzor. És te vagy még Pi Patel is, aki szintén belenyugodva adta át magát a halálnak, és minduntalan megmenekült.
Te vagy az élet maga. De nem az élet ura! Az élet ura, maga az élet. És aki másként hiszi, az rossz úton jár. Aki maga akar ura lenni, nos, láttuk már számtalanszor és most itt is azzal mi történik. És mi az üzenet? Számomra az, hogy hinni kell a sorsban, a jelekben, a segítségben, a segíteni akarókban és abban, hogy fontos vagyok a világban, a világ számára. Szóval Harry, nincs bennem tüske. Meleg szívvel engedlek most el.
„Meg fogsz lepődni: pálca nélkül is lehet csodákat művelni.”
De hogy mégis ki lett a kedvenc a sorozat végére... Biztos unalmas sémának számít, és csak beállok a kígyózó sor végére, de bizony nem más, mint Perselus Piton. Rowling egyetlen fejezettel értelmet adott mindennek és egy egész könyvre szóló történettel tette gazdagabbá az életünket pár röpke snittel. Ha engem kérdeztek, zseniális!
!Spoiler-veszély!
Tudom, nagyképű dolog, de most mégis magamat idézném egy pillanatra, az előző részhez írt bejegyzésemből: „Nagyon kíváncsi vagyok Rowling milyen befejezést szánt élete művének, illetve, milyet mert szánni...” Bevallom, mikor ezt írtam egy leheletnyi gúny és kárörvendés bujkált bennem, még a "mert"-et is aláhúztam... Hát tessék Miamona! Megkaptad a magadét. Ez alatt ugyanis azt értettem nagy fellengzősen, hogy ahh, úgyse meri megölni Harryt, élete főművét, pedig - akkor úgy gondoltam - én ezt a befejezést várnám el, de elkönyveltem magamban, hogy úgyse fogom megkapni.
A fegyverem végül visszafelé sült el, mikor is szó szerint sírva rimánkodtam a halálba menő Harry életéért, visszaszívva minden gúnyt és kérve kérve Rowlingot, hogy elég, csak ne ölje meg! Mégse ölje meg! Nem akarom!
És akkor ő egy kedves-gonosz kacajjal visszahúzta a kezét és Dumbledore hangján így szólt: "Máskor vigyázz, mit kívánsz!"
„A gyász tehát az, ami elkergeti Voldemortot… bár Dumbledore tagadná ezt, s azt mondaná: a szeretet…”
A végső leszámolás viszont számomra túl hamar lezajlott. Ott kicsit vártam volna még több részletességet. Megint olyan volt, mint Sirius és Dumbledore halála. Olyan gyorsan történt, hogy fel sem tudtam fogni. Pedig fel akartam fogni! Minden porcikámmal kiélvezve, ahogy szerteoszlik a sötétség. De talán így van ez az életben elért diadalokkal is. Csak úgy, mint a hőstetteket, csak később tudjuk felfogni igazi méretükben...
„Talán azoknak való leginkább a hatalom, akik nem vágynak rá.”
Az epilógust nagyon furcsa volt olvasni. Harry és Ron, mint családapa, Hermione és Ginny, mint anya. 19 év ugrás. Váratlanul ért. :) De a happy end megnyugtatólag hatott rám és nem éreztem hollywoodinak. Milyen üzenet lett volna az, hogy Harry képviseli az átlagot, aki mégis különleges, aki szenved és küzd és bízva bízik és a végén mégis csak meghal...
Persze számos olyan karakter volt, aki szintén az átlagot képviselve végül mégis csak meghalt. Sajnáltam is őket. Fredet főleg!
„Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek.”
~ Értékelés: Miután fináléhoz méltón ez a legerősebb könyv, ezért nem járhat más, mint a maximális 10/ 10 pont és a kedvenc kategória. Ez a rész végre nálam is felszakította a gátakat, amik az előző részeknél nem tudtak áttörni, és bizony rám tört a bőgés a Tiltott Rengeteg felé menet... Szép kerek, kitörölhetetlen és megismételhetetlen két hónapot töltöttem a Rowling által életre hívott különleges világban, ami szórakoztatott és közben azért el is gondolkoztatott. Megtanított újra hinni a mese és a fantázia erejében és fontosságában. Azt én már nem mondhatom el magamról, hogy velük nőttem fel, de szeretetem a könyv és karakterei iránt velük nőtt és formálódott.
És most, mielőtt meghatódnék saját magamtól, már csak annyit mondok:
Visszadátumoztad? :D Vagy csak elsiklottam felette tegnap?
VálaszTörlésJó kis összegzés lett, és nagyon nagyon nagyon örülök, hogy így éreztél. Bevallom kicsit zavart, és féltem is, hogy anno a hatodiknál SPOILER nem ríkatott meg Dumbledore halála SPOILER VÉGE, na mondom mi sül ki ebből, megszámolod majd az ujjadon az áldozatok listáját, és becsukod a könyvet? :) Örülök, hogy "felszakadtak a gátak", és annak is, hogy a szívedbe tudtad zárni Harryt. :) Nekem is nehéz volt. Nem szerettem, sokszor idegesített, főleg az 5. 6. kötetekben, és először akkor kezdtem neki megbocsátani, amikor Ron is, az erdei jelenet után. Úristen, az is milyen szívdobogtató volt.
Külön örülök annak is, hogy nem érzeted hollywoodinak az epilógust, én sem, nekem teljesen belepasszolt a képbe, és még ott is folytak a könnyeim.
Annyira monumentális ez az egész ha belegondolsz...
Most hogy befejezted, felhatalmazlak, hogy elolvashatod az én bejegyzéseimet is róla :D (ha akarod) :D
Persze, hogy akarom, tévedtem már arra, de eltiltottam magam és mondtam, majd ha végeztem! :D Visszadátumoztam, de ne áruld el senkinek :) Tegnap olvastam ki, és az elsőt kereken 2 hónapja kezdtem el, pont január 12-én. :)
VálaszTörlésAlig várom a hétvégét, végigmozizzuk a befejező filmeket! Úgyis megint telet mondanak... :)
Kár hogy a régi blogomon van, majd lehet, hogy áttelepítem őket. :)
TörlésJó mozizást! Nekem is meg kéne már néznem újra az utolsókat. :)
Annyira örülök, hogy ennyire tetszett neked. Ami furcsa én egyik köteten sem sírtam. Bennem a végén is csak örült feszültség volt, torokszorongató érzés, homályos szem, de nem bőgtem. Én szinte együtt menekültem és futottam és és ja nem volt időm :D Szuper hogy nem maradtál ki ebből. Harry furi karakter néha nekem is elegem volt belőle, kicsinek jobban szerettem, de azért izgultam érte ezerrel. Nekem Ron a favorit és vicces volt látni hogy apaként sem változott :D Naja Pitonba mindenki beleszerelmesedik a végére...ezt követi majd az Alan Rickman láz, amikor az ember huszadjára is megnézi a Love Actually-t esetleg betárazza a Die Hardot hogym ajd azt is, és előszedi az Értelem és Érzelmet :D de ez így van jól :)
VálaszTörlésJujj, de nagyon nem értünk egyet a filmnél - persze már kezdem megszokni :D
VálaszTörlésTotál ellentétpárod vagyok, az első film nagyon-nagyon bejött, még bőgtem is kétszer, a második meg nekem elég nagy fail volt, főleg ami neked legjobban tetszett, a SPOILER! Voldemorttal való leszámolás. Dühöngtem, hogy hogy lehet így kinyiffantani, hogy senki nem látja, és hogy utána elporlik?! Az a sötét varázsló, akitől évtizedekig rettegtek, és akiről már egyszer azt hitték, annyi, kampec, nem jön vissza többé, most úgy tűnne el, hogy senki nem látja annak fizikai bizonyítékát, senki ember fia nem tanúja a dolognak? És nincs semmi üdvrivalgás, örömujjongás, hogy neki vége? Még akkor is, ha közben csorognak a könnyeink, mert Fred... Tonks... Lupin... mindenki... :( Ebben nekem nagyon nagy csalódás volt a film. Itt írtam róla bővebben: http://pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2011/09/02/Epic_fail_of_an_epic_conclusion/
A másik, ahol te fejet hajtasz, én meg két csattanós pofont adnék még a rendezőnek, az a búcsú. A könyvben nem volt, és Harry direkt nem is akart búcsúzni senkitől, talán nem is lett volna képes. Hogy a filmbe miért került bele, rejtély, de ha már belerakták valóban, akkor szívszorítóra kellett volna csinálni. Egészében mégis amellett vagyok, hogy egyáltalán nem kellett volna bele, Harry belső vívódása, a menet az erdő felé egy magányos tett, és nagyon erős belső tusa. SPOILER VÉGE!
Egy szó mint száz, a voksom Rowling írása mellett, kontra film, és nekem csalódás volt a lezárás, és annak is főleg a legvége. Furcsállom, hogy neked nem, de ez van :D
Ahogy mondod ahogy mondod tökre úgy van :D
TörlésAzért ne verbuválódjunk :D A vélemény szabad! :)))
TörlésÉn is arra jutottam, hogy a könyvek nélkül nehezen érteni a filmeket. Pl. az hogy SPOILER miért a pohár az egyik Horcrux és kinek a pohara mert a 6.-ban kifelejtették ezt a merengős jelenetekből, meg az is zavaros volt miért sérült meg Dumbi keze, mert teljességgel kihagyták az ő hátterét. Itt nem gondoltak azokra a nézőkre, akik nem olvasták el csak nézik. Érthetetlen volt a portréalak Ariana nevét kb egyszer sem mondják ki, ezért érthetetlen az is hogy egy ilyen tapasztalt varázsló hogyan szed be ilyen halálos sebet. Mert annyira vágyott a kő-re hogy használja. SPOILER VÉGE. Nekem amúgy a könyvben tetszett a csatajelenet, hogy addigra már lezajlott a csihipuhi a többiek között...és azt hogy beszélnek hogy köröznek. Nekem az nem volt rövid se összecsapott, pattogott minden idegszálam...de csak köröztek és Voldi értetlenkedett és ahogy levezetődött hogy a pálca kihez hű stb. Mindig borzongok. Nekem az nem tetszett hogy a filmben össze-vissza ugrándoznak robbantgatnak egymás ellen VOldival és aztán egymáshoz érnek. Mert SPOILER a könyvben az a lényeg hogy most Harry áldozta fel magát mindenkiért, ezért most már senkihez sem érhet hozzá Voldi, őhozzá meg újfent még kevésbé mert nem tudja elviselni a szeretetet, mint ahogy az ötösben sem tudta és a filmben meg tapizzák egymást és nem ordít a fájdalomtól. Aztán meg elporlad a semmibe pedig a könyvben még külön fektetik le hogy még egy helyen se feküdhet a többi ötvennel aki meghalt SPPOILER VÉGE.
VálaszTörlésViszont nekem tökre tetszett Malfoy alakítása, a színész nagyon belenőtt a karakterbe, még sajnáltam is mert úgy éreztem az évekig tartó sötétség és gőg mögött felpislákolt valami, csak nehezen bontakozik ki. :)
Ezzel mondjuk én úgy vagyok, hogy aki nem ismeri kicsit is a sztorit, akár pár film erejéig, ha máshonnan nem is, vagy nem olvasta a könyv köteteit, az ugyan miért akar már megérteni egy hetedik részt egy sorozatból? Ennek van háttere, igen, amit megpróbálnak visszaadni, de igenis teljes élményt csak azoknak nyújthat, akik ismerik a mögöttes dolgokat is, és akiknek igazából készül (persze nem marketinges szempontból): a könyv rajongóinak.
TörlésNekem is bejött a könyv csatajelenete, totál szívdobogás volt, de mondjuk tényleg volt előtte egy jó pár éves várakozás, ami odáig vezetett, hogy úristen, én most tényleg a végső végső jelenetét olvasom ennek a végtelen eposznak. :)
Totál igazad van a SPOILER hozzáérés, hozzá nem éréssel kapcsolatban. Elhiszem én, hogy jó filmes ötlet ez a lets finish how we started, TOGETHERRRR, és lezuhannak a semmibe, egymásba kapaszkodva, de az effektekkel, helyszín áthelyezésekkel a velejébe rondítottak bele, vagy, ahogy írod, a filozófiájába, és akárhányszor fogom újranézni, ez dühíteni fog. SPOILER VÉGE.
Ahh, Malfoy... igen. Mondjuk én korábban, bakfisabb koromban is csorgattam rá a nyálam :D
Akkor félreértettek. Nem a csata volt nekem rövid, hanem konkrétan az a pillanat a könyvben SPOILER Mikor Harry kinyitja a szemét és megöli Voldemortot SPOILER VÉGE :)És lehet, hogy a filmben elkövettek alapvető hibákat, bár, akkor én nem is vagyok igazi Potter fan, mert ez az érintős dolog, bevallom, eszembe se jutott, de a filmben legalább szántak rá időt, hogy felkészüljek, hogy vége lesz. A könyvben pontosan ezért nem éltem át, nem rengettek meg a nagy halálesetek sem, mikor fontos szereplők mentek el. A filmnek pedig igenis gondolnia kell azokra, akik nem olvasták, hogy azoknak is teljes legyen a kép, és ha több rendező rendezi, akkor az új rendezőnek kutya kötelessége lenne megnézni mit tettek bele az előzők és mit nem. Párom mondta, hogy pl. ő a Gyűrűk urát sem olvasta, mégis elég volt egyszer megnéznie a filmet, hogy összeálljon a kép. Persze, biztos ott sem olyan részletességgel, mint annak, aki olvasta is, de ott nem kellett 5-10 percenként a pause gomb után kapkodni és segítséget kérni. Ráadául azt azóta számtalanszor nézte újra. Ezt nem fogja. :) A könyv rajongók szerintem meg pont nem haragszanak, ha minél több részletet kapnak vissza a filmben is. Nem tudom na... Szerintem be is fejezem, mert most úgy érzem már, hogy egy életre elment a kedvem a filmektől, és hogy kár hogy ezek a karakterek fognak élni a fejemben. Mármint a színészek. Irigylem azokat, akik még minden film előtt olvasták, és maguk tudták megalkotni a karaktereket. Amik utána biztos átfordultak Daniel Radcliffe-be, de valahol mélyen még biztos ott van az eredeti.
TörlésJujj, remélem nem miattunk haragszol most a filmre. :) Nem akartalak ám felidegelni. Na persze, igaz, hogy a Gyűrűk Ura érthetőbb, de abban nem is történik ennyi minden, és nem csak a 3 köte vs 7 kötetre gondolok, hanem az apró részletekre, vagy esetleg a horcruxok mizériájára, amit bizony hosszú idő és sok képkocka jól elmagyarázni. Mindenféle rossz érzés nélkül a GYU felé, azért le kell szögezzem, hogy abban volt, hogy 100 oldalakon keresztül csak a menés, vándorlás és a napfelkelték voltak :D Szerettem olvasni, de elég más kategória, főleg megfilmesítési szempontból. Egyébként a második filmet szidós posztomban pont a GYU film végével vetettem össze, hogy ott milyen jól összehozták, ellenben a HPval.
TörlésEgyetértek egyébként abban is, hogy a rendezőknek kicsit jobban együtt kellett volna működni, vagy Rowlingnak több beleszólást engedni (bár ezt nem tudom mennyi volt), illetve lehet, hogy nem kellett volna ennyi rendezőváltás.
Én még mindig várom, hogy egyszer rajzfilm is legyen belőle, de még annak is örülnék, ha lenne amerikai verzió is :D Spielberg neve egyébként is felmerült anno a rendezőknél :D Durva lenne. Na de minden ábrándot félretéve, a könyv az igazi, a filmek csak pótlékok, erre mindig rájövök, mikor újraolvasok, újranézek. A 7. filmeket amúgy csak egyszer láttam eddig, meg kell majd nézni újra.
A színészek engem is zavarna. Anno még örültem hogy őket választották, három aranyos kisgyerek voltak, és más volt azért filmről filmre figyelni őket. Nekem is sajnos kicsit átfordultak a szereplők képei a színészekbe, pedig nekem egész máshogy éltek a fejemben, főleg a mimikájuk (tudod, Hermione szemöldökemelgetése wááá :D), meg Ron, aki ugyebár nyugra, langaléta hosszú orrú valaki - de akinél meg pont szeretem a színészt, Rupertet is :D
Ja nem, dehogy, magamat idegeltem fel, ahogy végiggondoltam... :D Na egy amerikai verziót én is megnéznék... Spielberg lehet, hogy jobban odateszi. Na majd talán előveszik, leporolják és felújítják. Úgyis ez dívik most nagyon. Ahányszor megy TV-ben pl. mindig valaki más a Pókember :D Csak ha a mai fiatal "felkapott" amerikai "színészekre" gondolok, hát mentsen az ég... :D
TörlésJa, huhh, akkor megnyugodtam, hogy nem fog jönni privi, hogy mit művelek itt a blogodon ennyi kommentben :D...
TörlésSpielbergről tényleg esett szó, de azt hiszem csak British rendezőket volt hajlandó számba venni Rowling.
Én is megnézném, akárhány feldolgozás is lenne/lesz belőle :) De tényleg nagyon szeretném, hogy egyszer legyen rajzfilm/anime belőle. Soksoksokszáz rész mese, rendes, rajzolt szereplőkkel, hosszú orrú Ronnal, kapafogú Hermionéval :) Minden részletet belevihetnének.
Nem tudom... Fura lenne. De megnézném. :)
TörlésLehet, de akkor is nézném :)
TörlésHallod, ha ennek a posztnak a nézettsége többezres lesz, az én voltam, mert annyit kattintgattam már az újabb kommenteket nézve, várva :D
:D Pedig főleg csak te kommenteltél. :) :*
TörlésHP-től mindig szómenésem támad :D ismertél volna a teóriagyártós, külföldi HP-fórumozós koromban... :D Vagyis, ismertél, de nem úgy :D
TörlésEl tudom képzelni... :D
VálaszTörlés