2013. március 21., csütörtök

Zsöllye jelentések - Equus

Alföldi Róbert és Szamosi Donáth (Forrás: divany.hu)
A megannyi kacagtató pillanat után már igazán vágytam valami, ahogy korábban neveztem, vérkomoly darabra. És Alföldi Róbertre is vágytam már régóta, hogy élőben is láthassam, hallhassam, hiszen annyi dicsfény, intrika, mende-monda lengte már körül, hogy mindenképpen ki szeretettem volna próbálni én hová teszem...





Jöttek a last minute színház hírlevelei és egyszer csak megakadt a szemem egy furcsa címen és különös leíráson: Equus. Nem néztem utána mit jelent a szó, de magamban az egyensúlyhoz kötöttem, hogy biztos abból ered. Nem ezt jelenti ugyan, hanem a plakát alapján bármily meglepő is, lovat, de igencsak köze van a lelki egyensúlyhoz. Hogy miért? A történetleírásból kiderül.

Történet: Alan Strang, a zavart elméjű fiú, egyetlen éjszaka alatt megvakít hat lovat egy patakéssel, ezért pszichiátriai kezelés alá kerül. Martin Dysart pszichiáter feladata feltárni az utat, ami a szörnyű bűntettig vezetett. A kezelések során a fiú és Dysart idegölő csatákat vívnak, hogy megismerjék egymás titkait. De végeredményben ki kinek a páciense?

Dysart a saját démonjai szürke rabja, Alan együtt vágtat a sajátjaival. A fiú és orvosa között szövődő kapcsolat mindkettejük életét megváltoztatja, de vajon megmenti-e...? (Forrás: thalia.hu)

A darabot Dicső Dániel rendezte, és a fordítást nem másnak köszönhetjük, mint Göncz Árpádnak. Az Equus egyébként a Thália Színházban lelt otthonra, így egy újabb gyönyörűséges színházzal bővülhetett a palettám. 

A darab, mély tartalma mellett, látványra sem utolsó; kreatív, modern ötletekkel ruházzák fel a színpadot és ha csak a díszletet kellene nézni két órán keresztül, a hangulat már úgy is átütne.

(Forrás: google.hu)

Szamosi Donáth játssza Alan Stranget, a fiút, akit szülei merőben eltérő világképe, de főleg édesanyja már-már vakba átforduló hitbuzgósága teljesen elbizonytalanít az élet nagy kérdéseiben, ezzel okozva szexuális és minden egyéb frusztrációkat a dölyfös kamaszfiúban.
A karakterről akarva akaratlanul is J. D. Salinger híres, a világban önmagát és saját helyét lázasan kereső, Holden Caulfieldje jutott eszembe. És bár itt a deviáns viselkedés miatt nehezebb volt a fiút befogadnom, végül mégiscsak a szívembe zártam. Már amennyire a darab engedte. 


(google.hu)


Donáth, korát meghazudtolóan elképesztően erős alakítást nyújt, levetkőzik testileg-lelkileg és ezt most értsétek szó szerint, ugyanis valóban megszabadul a ruháitól, ám nem ez, amitől a néző leginkább zavarba jön, hanem maga a téma, és a lelki lecsupaszodás. 
Az előadás végére, már a tapsnál, Donáth arcára ki is ült a gyötrő fáradtság, aminek addig jele sem volt, látszott, hogy nehéz lesz kikászálódnia a szerepből, ami nem csoda. Nem is tudom, ilyen fiatalon hogyan képes valaki ilyen mélységekre.  


(Forrás: thalia.hu)

Alföldi Róbert alakította, s alakítja még ma is, a kissé már kiégni készülő pszichiátert, akit a fiú rejtett titkai ráébresztenek saját belső félelmeire, hiányosságaira. Nehezen indul a „kezelés”, a vége felé azonban már szinte nem lehet tudni ki kit kezel.
És hát akkor, hogy hová is teszem Alföldi Róbertet... Ha akarnék se tudnék szabadulni az emlékétől, de megkönnyíti a dolgomat a tény, hogy nem is akarok! Amit ő csinál, olyat még nem láttam, nem tapasztaltam. Ő a színész, aki kiáll a színpadra, neki kellene lámpalázzal küszködnie, erre ő hoz engem, a nézőt zavarba? Igen. Mikor először láttam, mit csinál, azt gondoltam, biztos csak véletlen... Hogy képzelem én, hogy egy színész majd pont rám néz, nekem játszik. Csak a fény teszi. De mikor a gyufa sercegés is meghallatszik a csöndben, és ő ott áll, szó szerint szemtől szemben a közönséggel, és néz. Nem ránk. Belénk. És már harmadszor, negyedszer veszem észre, hogy engem (is) néz, és érzem, hogy mások is kicsit fészkelődnek az érzéstől, na akkor végigfut valami jó fajta borzongás, pár izzadtságcseppel vegyítve az ember hátán. Ilyet még korábban sosem tapasztaltam, és bár egy idő után már én is csak néztem, nyugodtan, és hagytam, hogy „belém hatoljon”, „bennem játsszon”, azért titkon hálát adtam, hogy nem az első sorban kaptunk helyet. Bár egyszer azt is kipróbálnám, csak ahhoz még edződni kell. Ezzel a módszerrel a többi remek színész is próbálkozott, de csak Alföldi Róbertnél éreztem ilyen őszintének, ilyen átütőnek. Arra gondoltam mekkora fokú önbizalom és önmagával harmóniában, elfogadásban élés kell ehhez. Egy rakat, abban biztos vagyok. Vagy ha mégse, hát remekül csinálja.  

Béres Ilona és Alföldi Róbert (thalia.hu)
Kettejük mellett még olyan kiválóságok kaptak szerepet, mint Béres Ilona, Audrey Hepburn Kútvölgyi Erzsébet,  Tom Hanks Kőszegi Ákos és Jill szerepében a szintén fiatal tehetség, Holecskó Orsolya.
És a lovakat mesterien-művészien megformáló színészekről, bár mozdulataik alapján  inkább táncművészekről (?) sem feledkezhetünk meg.

Szamosi Donáth, Kőszegi Ákos, Holecskó Orsolya (google.hu)

Szamosi Donáth és Kútvölgyi Erzsébet (Forrás: 7ora7.hu)

Azt hiszem, mint talán minden darabnál, itt is kellett ráhangolódási idő, de mikor ez végbement, onnantól szinte megszűnt körülöttem a nézőtér. Egy-egy ficergés, mocorgás, telefon világítás (:( ) néha úgy rántott vissza, mint ha dehoppanáltam volna a darabból. 

Vártam a szünetet, hogy belefülelhessek mások beszélgetéseibe, ők hogy látják, hogy érzik az addig látottakat, hallottakat... Nem egy helyen éreztem ki egy kis pironkodást, illetve értetlenséget, sokszor tettetettet. Én is azt mondtam páromnak, majd beszéljük meg utána, még emészteni kell. :)

A második felvonás sajnos rövidebb volt, mint az első, így mire végre tényleg, százszázalékosan eljutottam arra a pontra, hogy a darab az enyém volt, s én az övé, már csattantak is a tenyerek. 

Hazafelé menet, úgy éreztük, kicsit sétálni kell, és az elején nem beszéltünk, de aztán megnyíltak a szelepek és megindult a jóleső ki-, meg- és átbeszélés. 
Bennem egy mondat, gondolat maradt meg nagyon erősen és lüktetett, lüktet máig is, hogy vajon démonok vannak, voltak és csak ránk várnak, hogy felfedezzük őket, a csapdájukba essünk, vagy mi teremtjük őket... Így vagy úgy, de az biztos, hogy belőlünk táplálkoznak, szóval csak rajtunk múlik mennyire tartjuk őket jó koszton. 

A másik fontos kérdés a szenvedély. Vajon tényleg már „betegesnek” kell lenni ahhoz, hogy maximálisan meg- és átélhessük az életet, az igazi szenvedélyt? Vagy ez is csak hangolás kérdése? Jó kérdések, nem? Mindenkire, magára vár, hogy a választ megtalálja.

Az Equusszal töltött este mindesetre nálam csillagos 10-est ér.


További érdekességek:

Daniel Radcliffe mint Alan Strang (google)
A Harry Potter és/ vagy Daniel Radcliffe rajongóknak érdemes tudni, hogy Odakünn, ő alakítja a zavarodott fiút, s mint olyan, ő vetkőzik meztelenre. Ehhez még adalékként hozzá jön, hogy mindezt nem mással teszi, mint Vernon Dursleyval, azaz Richard Griffithsszel. :) Én ehhez nem fűznék sokat hozzá, bár a HP rajongók körébe nagyonis beleillek, de a Radcliffekébe nem, azért meglestem egy-két jelenetet a youtube tolmácsolásában... Hát, annyit mondok, hogy nagy szerencsénk van nekünk Szamosi Donáthtal, bár távol álljon tőlem, hogy látatlanban negatív kritikát fogalmazzak meg. :)

(en.wikipedia.org)
Az Equus színdarabot egyébként Peter Schaffer írta 1973-ban, igaz történet alapján, bár csak a bűncselekmény elkövetéséről volt tudomása, minden egyéb részletet ő maga adott hozzá. A darabot nagy sikerrel játszották Londonban 1973 és '75 között, majd a Boradway-re költöztették, ahol olyan neves színészek is játszották Martin Dysart, a pszichiáter szerepét, mint Sir Anthony Hopkins, Richard Burton vagy épp Anthony Perkins. (Forrás: wikipedia)

(imdb.com)
később aztán, ahogy az a sikeres történetekkel már csak lenni szokott, film is készült belőle, 1977-ben, Sidney Lumet rendezésében. főszerepekben Richard Burtonnel és Peter Firthszel. (Forrás: imdb.com)
Nekem eddig még nem volt szerencsém a filmhez, de ezek után biztos, hogy pótolni fogom a mulasztást. :)







További részletek: itt
Vagy akár: itt
További Zsöllye jelentések pedig: itt




video


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése