Popcorn jelentések - Harry Potter és a Halál ereklyéi

  

Bevallom nem vagyok híve, mikor valamiről az utolsó utáni bőrt is le akarják húzni, de már olvasás közben is annyira sűrűnek, soknak és töménynek éreztem a befejező történetet, hogy örültem neki, hogy két filmet csináltak belőle. Gondoltam a részletesség csak növelheti a film ázsióját, arról nem beszélve, hogy még tovább odázhatom az elkerülhetetlenül közelgő elszakadást. Méltó lezárása lehet ennek a két hónapnak...
Ha külön-külön nézem a filmeket, és megpróbálok elvonatkoztatni a könyvtől (ami persze lehetetlen), akkor azt kell mondanom, hogy a 7/2-es jobban sikerült. Ezt lehet, hogy csak a felpörgött események sorozata mondatja velem. Nagyon jó helyen jött a váltás (mikor Voldemort megszerzi a pálcák pálcáját). A könyvben is lassabb volt előtte, persze azért jócskán akadt szívdobogtató rész, amiket a film is vissza adott, ám valamiért mégis unatkoztam. Ugyanez viszont nem volt elmondható a könyvről! Tehát itt valamit elrontott a rendező. Hogy mit, nem tudnám megmondani, lehet, hogy csak az általam annyira nem kedvelt színészek és alakításaik hangoltak le... Míg az első filmet nagyon hosszúnak éreztem, nem is voltam biztos benne, hogy rögtön utána végignézem a másodikat, addig a befejező rész, mintha percek alatt elröppent volna. Ami vicces, mert olvasni meg pont a nagy, tömeges csatajeleneteket untam. Persze a filmben ezek a részek látványosak, sőt szerintem kiemelkedően jól  voltak megcsinálva, és most a drámaiság is átütött, mind zene, mind nagytotálok tekintetében. Sokszor és jó helyeken jött vissza a John Williams megalkotta 'the one and only' zenei motívum, aminek szívből örültem.

Összességében, ha külön kell kezelnem a két filmet, akkor az első 3-ast, míg a második 4-est érdemel nálam az ötből.

Jelenetek, amiket hiányoltam, sokalltam vagy nem értettem egyet a változtatásokkal (a teljesség igénye nélkül, csapongva):

~Kíváncsi voltam hogy teszik bele Piton tettének legfőbb okát, hiszen a feketedő kéz valahogy kimaradt az előző részből, hiányoltam is, de aztán itt megoldották, visszamenőleg mutatták.

~Amiért haragudtam, hogy kimaradt: Féregfarok Pettigrew "önmarcangolása". A könyvben szerintem elég jelentős volt ahhoz, hogy a vásznon is helyet kapjon, ráadásul nem kellett volna hozzá hosszas háttérmagyarázat, hiszen az ezüstkezet már láthattuk korábban.

~Hülyeségnek tartom, hogy Harry eltörte a pálcát, persze így erősebb a szimbólum, hogy akkor ennyi, de jobban tetszett Rowling megoldása, hogy megjavította saját pálcáját és visszatette Dumbledore mellé. Egyrészt tiszteletet sugároz, másrészt még nagyobb reményt sugall, mert nem kell elpusztítani a pálcát, biztos, hogy nem lesz olyan, aki használná...

Spoiler

~Ahogy írtam a könyvnél Harry leszámolása Voldemorttal nagyon össze volt csapva, illetve én úgy éreztem, a film viszont megadta a módját. Egy hét, sőt tizenhét vagy mégtöbb éve húzódó csatát így kell lezárni. Bocs Rowling.

~Illetve ami félig tetszett, félig nem, az a búcsú Hermionétól és (a nem búcsú) Rontól, mielőtt Harry a Tiltott Rengetegbe megy. Én Rowling helyében beleírtam volna a könyvbe, egyetértettem a film rendezőjével, hiszen csak fokozza a drámát, csalogatja a könnyeket, a filmben viszont ha már  beletették, tették volna rendesen. Nem Hermione megöleli, Ron meg csak ott áll. Akkor, ha rámegy még 2-3 perc, akkoris legyen szívfacsaró, Hermione őrüljön meg, üvöltsön és tajtékozzon, hogy Ronnak kelljen lefognia, míg Harry is a könnyeivel küszködve elindulhat. Minimum.

Spoiler vége

~Ami még kiemelkedően tetszett a filmben, az a halál ereklyéiről szóló mese megjelenítése. Ötletes volt és látványos.

(tumblr.com)

Szumma szummárum meg voltam / vagyok elégedve a filmmel, filmekkel, de azért arra rájöttem, hogy olvasás nélkül édes kevés, ami csak részben a rendező hibája. Rowling könyvei annyi részlettel gazdagítják az olvasót, hogy ha valaki nem minden idegszálát, minden másodpercben hiánytalanul megfeszítve nézi a filmet megbabonázva, akkor esélye sincs mindent megérteni. Bizonyíték erre a saját korábbi próbálkozásaim a filmmel, amikből olvasás közben még a hatalmas csattanókra sem emlékeztem, vagy csak miután elolvastam őket; illetve párom is, aki nem olvasta, de látta már a filmeket korábban, és aki most beszállt az újranézésükbe. Bizony sokszor kellett pauséznom és magyaráznom. :)

 Most már tényleg, végérvényesen lezárult egy korszak. Szép volt, jó volt. Egyelőre ennyi. :)  

~ Értékelés: 1. film: 10/7 | 2. film: 10/8

„A fájdalom, a veszteségünk fájdalma emlékeztessen mindnyájunkat, hogy bár távol élünk egymástól, és más-más nyelvet beszélünk, a szívünk együtt dobog.”