Galgóczi Dóra: Felpróbált életek

„Miért futott át a fejemben többször is: mi lenne, ha visszaforogna az idő kereke, és egy másik Anna nézne rám vissza a tükörből?  Úgy érzem, nem is kell megmagyaráznom. Érted-érzed, valld be, ismerős a gondolat! De átléphetsz rajta büszkén, ha a te szobádban is gubbaszt egy bölcs hibiszkusz.”


A történet roppant egyszerű: Dóra, bocsánat Anna :) átlagos fiatal nő, átlagos élettel, átlagos gondokkal és a jól megszokott, tükrökből, képekről, képernyőkről, kirakatokból, elcsípett beszélgetésfoszlányokból, felkelő napokból akár nap mint nap is visszaköszönni képes alattomos kis kérdéssel: Mi lett volna, ha... 

Töredelmesen bevallom, nagyon is ismerős gondolat! És azt is, hogy legszívesebben most azonnal elmennék, hogy beszerezzek én is egy ilyen fikuszt hibiszkuszt. 

Felpróbáltam ezt a könyvet és jó volt! Több, mint jó, mintha pont rám (is) szabták volna, pedig tudom, hogy még számtalan korban és alkatban eltérő nő mondhatja ugyanezt. Mégis! Az eleje döcögősen indult, azt hittem egy semmitmondó, szirupos, amerikai sablonra erőltetett Hirtelen 30 vagy Nem férek a bőrödbe fog kikerekedni belőle, és az első felpróbált élet tájékán ez igencsak így is tűnt, még szerencse, hogy azt a tanácsot kaptam, hogy ne adjam fel, mert jobb lesz ez. Valóban. Akarva akaratlanul én is Dórával, bocsánat Annával :) próbálgattam ezeket az életeket (és közben másikakat is), de a szöszi modellel - bár, dicséretes, hogy kivételesen nem üres fejű -, nem ment az azonosulás.

Nem úgy az utána következő, másokon segíteni igyekvő pszichiáterrel (pszichológussal? Ha jól emlékszem gyógyszerfelírásról is volt szó, szóval akkor az előbbi, de nem is ez a lényeg), vele már annál inkább. És az ő nagyikájáról rögtön eszembe jutott az Együtt lehetnénk tündéri Paulettje (meg persze a sajátom) és bizonyos részeknél még könnyek is szöktek a szememben. Persze, sok itt a por a szobában, és az égő is erősebbre lett cserélve. Hogy jön ez a kis meglepetés könyvecske ehhez... Na de ilyet... :)

(google.com)

Aztán, annak ellenére, hogy nincsenek még gyerkőcök (és falun sem lakunk) teljes mértékben átéreztem a két gyermekes, főállású családanya lelki vívódásait is. 
Hogy aztán belebújjak a "szigorú", karrierista üzletasszony szerepébe, akit meglegyint a szerelem szele, ami nagy változásokkal, változtatásokkal, lemondásokkal járna. Tősgyökeres pécsi vagyok, ott születtem, ott is éltem egészen egy évvel ezelőttig, de a sorok hatására sikerült úgy éreznem, mintha én is minden bánatom és örömöm a kék-szürke Dunának sírtam volna el...

„Milyen vékony jégen táncolnak a sorsok!”

Hibiscus (we♥it.com)

 

 A végén csak azt sajnáltam, hogy nem próbált fel több életet. :) Persze megértettem a lényeget. Hiába gondoljuk úgy: „Milyen könnyedén gördülőnek tűnik mások élete! Felkelnek, és nem kérdezik maguktól, miért lépnek, és nem töprengenek folyton, merre. Szeretnek és szeretve lesznek, és elfogadják kétség nélkül, nyitott szívvel.” Pont, hogy kérdezik és töprengenek és nehezen fogadják el. Ne higgyük, hogy egyedül vagyunk, még ha a külvilág felé mások mást is sugároznak. Ne kérdezzük: „Lehetek-e én is hasonló?” és ne mondjuk: „Félek, késő, nem változhatok meg egészen, kilépve önmagamból.” Nem kell kilépnünk önmagunkból. Pont, hogy belépnünk kell önmagunkba. Jó mélyen. 
Mikor végül én is magamhoz tértem, itt a kanapémon ülve, ami körül egy kicsit megszűnt a világ, azt hiszem, egy pillanatig elégedett voltam. Ez is olyan, mint a boldogság. Nehéz elcsípni, de mikor megvan, elég az emlékfoszlánya, hogy beragyogjon órákat, napokat... Mert egy hang, belül azt mondja: Ugyan, mit beszélsz már megint... Emlékszel? Akkor, ott, megvolt! Én láttam, tudtam és éreztem. Engem nem versz át! És olyankor én is elteszem a bonbon ízét későbbre...

„Ha örökké arra várunk, hogy minden tökéletes legyen, nem kezdődik el igazán az életünk.”

~Értékelés: 10/9,5 (Fél pont az első életért) Nagy talány e kis könyv nekem. Igazából nem tudom, hogy a karakterek vannak-e ennyire jól, pár mondatból kerekre összegyúrva, vagy nekem ment ilyen könnyen a ráhangolódás, de valami apró varázs megérintett. Nem volt nagy durr, tűzijáték, csak egy kellemes, csendes este egyedül, befelé, csak magamban, egy bizsergető, meleget árasztó forró bögre tea / egy pohár jófajta bor a léleknek és az álmoknak és a  mi lett volna háknak...