2013. március 23., szombat

Zsöllye jelentések - Marilyn Monroe csodálatos halála

(Képek forrása :karinthyszinhaz.hu)

Mikor kikerült a plakát a Karinthy Színház üvegére, tudtam, hogy meg akarom nézni a darabot. Máig emberek millióit vonzza, köztük engem is, a híres díva tündöklése és kihunyása. Tudtam, hogy látnom kell, mi újat tud adni, mutatni nekem a Marilyn Monroe csodálatos halála...



Hát, sajnos nem sokat... A kezdeti lelkesedésemet hamar kioltotta a rivaldafény. Pedig nagy várakozásokkal tekintettem elébe, főleg, hogy Vámos Miklós írta.

A családias színpadon nem találkozunk sok szereplővel, de zavaró is lenne a tumultus egy ennyire meghitt közegben. A díszlet hangulatos, egy hatalmas franciaágy, egy üvegkalickához hasonlatos környezetben, régimódi telefonok, körbe plakátok az igazi Marilynről.




Főszerepben, Hullan Zsuzsa, aki nekem eddig csak a Barátok köztből volt ismerős. Még az előadást megelőzően, pont sikerült elcsípni a TV-ben egy riportot Vámos Miklóssal a darab kapcsán, ahol elmondta, hogy sokan ott követik el a hibát, hogy az igazi Marilyn Monroe-t várják a színpadra. Nekik pedig óhatatlanul csalódniuk kell. Nem is tudom, előtte én mit vártam el, lehet nem is fogalmazódott még meg bennem, de ezek után pláne direkt koncentráltam, hogy ezt a hibát ne kövessem el. Egyébként, egy-egy röpke pillanatig mégis csak sikerült felfedeznem a hasonlóságot. 




De a darab gyengesége  nálam nem ebből fakadt. Nem tudom, hogy pironkodnom kéne-e miatta, bár én nem teszem, de nem sikerült magamévá tennem a koncepciót. Az alapelgondolásom, mindenféle utánanézegetés nélkül az volt, hogy azt mutatja majd be a darab, mi lett volna, ha a szőke díva nem úgy végzi, ahogy végezte, milyen lenne idősebb korában, hogyan, miként élne, milyen mindennapi gondokkal kellene szembenéznie, megküzdenie. Eleinte ezt az elgondolásomat beigazolódni is láttam, de aztán érkeztek a furcsa, számomra kicsit erőszakos jelenetváltások, Mission Impossible zenére bevonuló, ByeAlex jellegű kék napszemüveget viselő titkosügynökök, máskor meg a Balikó Tamás által megformált híres volt férjek, szeretők, egy éjszakás kalandok mint a nagy baseball játékos, "Joe" Dimaggio, Arthur Miller, Frank Sinatra vagy maga "Bobby" Kennedy. Balikó Tamás egyébként jól hozta a figurákat, tetszett a játéka. Ami zavart, hogy egyszer hol arra utaltak, hogy most ez egy álom, máskor Marilyn sírját takarítgatták, miközben ő ott beszélgetett egyik ex-férjével. Persze ez is lehet koncepció, hogy nem tudom mi a koncepció, de nagyon kizökkentett a darabból, nem tudott bevonni a bűvkörébe.





A műfaji megjelölés Tragikomédia 2 részben”, ahol viszont ahelyett, hogy ennek a kettőnek a kiegyensúlyozott elegyét kaptam volna, valahol a kettő között rekedt és egyiket sem sikerült fellelnem benne teljesen. A tragédia része abból állt, hogy Hollan Zsuzsa, az amúgy halk szavú  néhol már-már érteni is nehézséget okozó hangerőből, egyszer csak átváltott üvöltésbe,  hogy az idősek a szívükhöz kapjanak (és kaptak is); a komédia pedig, hát, azt kívánom, az bár csak ott se lett volna... Vámos Miklóstól, bár még nem igen olvastam, író-olvasó találkozóján már volt alkalmam részt venni és ott nem ilyennek ismertem meg a vicces oldalát, hanem inkább pont ennek az ellenkezőjének, szerény, halk de igazi derűs humorúnak. Itt most olcsó, oda nem illő poénokkal dolgoztak, mint például erős testalkatú, karateruhába öltözött doktornő alternatív gyógymódjai, amikor is egy Lindát is megszégyenítő kurjantással, és kecsesnek nem nevezhető párducugrással leteríti Marilyn Monroe-t, aki mindeközben sikoltozik. Na ekkor azért elkerekedtek a szemeim, hogy ez most komoly?! És bevallom, el is szomorodtam...




A másik komikus szereplő, aki szintén több karaktert formált meg, Nagy Dániel Viktor, egyetemi hallgató. Az ő poénjai is olcsók voltak néhol, de az átütő tehetsége még így is megmutatkozik! Na, az ő játékán nem bírtam megállni őszinte nevetés nélkül, és bár továbbra sem éreztem a  darabba illőnek ezeket a jeleneteket, örülök, hogy őt felfedezhettem magamnak.




A harmadik komikus, több figurát megtestesítő színész, Németh Gábor. Az ő jeleneteinél megint csak meresztgettem a szememet és képzeletben a fejemet fogtam... Én például a szakdolgozatomat Rudolf Steinerből is írtam. Mit ne mondjak, nem volt kellemes úgy viszont látni a színpadon, mint különc, "tedd a kezed a tévére" guru... 





Marilyn Monre mellett, aki még főszerepet kap a színpadon, Mark karakterében, Karalyos Gábor, aki amellett, hogy kisfiús bájával levett a lábamról, azt kell mondjam, mindent megtett, ami megtehető, és mindent kihozott, ami a szerepéből kihozható. Egyedül akkor tudtam kicsit belemerülni a színpadon történtekbe, mikor ő is jelen volt. És bár a "funciója" Marilyn mellett végül nem állt össze kerek egésszé és meglehetősen kusza maradt - csak úgy, mint maga az egész darab is -, azért Nagy Dániel Viktor mellé megjegyeztem az ő nevét is, és a jövőben keresni fogom a további szereposztásokban.  

A párbeszédek és monológok mellé egyébként, néhány Marilyn Monroe általál énekelt híres számot is becsempésztek, melyek magyar nyelven hangoztak el, és bár valamelyest dobtak a hangulaton, számomra sajnos ez se emelte sokkal a produkció élvezetét.


(Forrás: 7ora7.hu)

Hullan Zsuzsa egyébként nagyon ingadozóan alakít, nem igazán sikerült meggyőznie, talán csak az utolsó mondatainál éreztem azt, amire egyébként egész végig vártam, amikor egészen a színpad széléig merészkedve, valódi könnyekkel a szemében beszél a közönséghez (és mégse a közönséghez). Egyedül ott éreztem kihasználtnak a Karinthy színpad által nyújtott családias, intim atmoszférát.

A rákészülődés tükrében elég nagy csalódást jelentett ez az este, de a két korábban említett színészért mégis csak megérte. Az élményt, továbbra is erősen szubjektíven, 10 pontból 4-re értékelem.

További részletek: itt

További Zsöllye jelentések pedig: itt



video






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése