Suzanne Collins: Catching Fire

"Katniss, the girl on fire, has left behind her flickering flames and bejeweled gowns and soft candlelight frocks. She is as deadly as fire itself."

Hát hol is kezdjem.... Már az is véletlen volt, hogy az előző kötet a kezembe, jobban mondva a fülembe akadt, lévén, hogy hangoskönyv formájában tettem magamévá. Általában nem szeretem a vérengzős, öldöklős, ember embernek farkasa típusú történeteket, pláne nem "fantasztikus" formában. A hatás mégis elért engem is, és Katniss Everdeen nálam is tiszteletét tette. Ráadásul még a tetszésemet is elnyerte. 10-ből 8 pontot kapott.

Gondolkodtam egy darabig, hogy magyarul vagy angolul olvassam, végül beleolvastam mindkettőbe és az angol mellett döntöttem. Menet közben is megnéztem egy-két részt, csak úgy kíváncsiságból, és mindig az angol tetszett jobban. Valahogy erőteljesebbnek hat, a magyar kicsit komolytalankodósabb. Nem jó szóhasználatok vannak benne, mint meglóg, csóró. Értem én, hogy fiatalok, de valahogy nekem nem illik ehhez a történethez a könnyedség, még ha a szereplőkhöz illik is.

(Forrás: google)

Vigyázat, az értékelés alatt SPOILER veszély! Aki nem olvasta még az első, második részt, az csak saját felelősségre haladjon tovább! 

Az előző könyv ugye ott ért véget, hogy Katniss, szembeszállva, trükkösen és roppant vakmerően kijátszva a rendszert egy maréknyi ésszel és leleménnyel megmentette magát és Peetát, így minden addigi hagyományt felrúgva egyszerre két győztese lett a szokásos évi Hunger Games-nek. Beköltöztek a győztesek falujába, és élték a gondtalanok mindennapjait.

Na ez persze nem igaz. Mert bár kívülről sok minden változott, a máz alatt ugyanazok a problémák lüktetnek, nagyobb erővel. A 12-es körzetben nem sok minden változott... Éhínség, rettegés, tengődés. Katniss és Peeta pedig furcsa jeleknek lehetnek tanúi a győzteseket megillető, vagy inkább sújtó körút alatt. A mockingjay - fecsegőposzáta, ami Katniss kabalájává vált, időközben újabb értelmet kezd nyerni. A kiutat jelzi a rendszer rideg és szigorú gépezetéből. Míg a Kapitólium divathóbortként ölti magára, a körzetekben egyet jelent a lázadással, bátorsággal, összetartással.

Csak hogy még színesebb legyen az éves "fesztivál", még a Quarter Quell is itt van a nyakunkon, ami annyit tesz, hogy 25 évenként még rátesznek egy lapáttal. Korábban például dupla annyi versenyzőt választottak. Idén pedig egész véletlenül az a feladat került ki a dobozból, hogy a korábbi győzteseknek kell újra megküzdeniük. 

Milyen meglepő... Megmondom őszintén egy kicsit csalódott voltam, mert teljesen abban bíztam, hogy most majd megtudjuk milyen a másik oldalról az egész, betekintést nyerhetünk milyen volt Haymitch szempontjából és vajon mi minden történik a háttérben. Mert míg az arénában vérre megy a harc, lefogadom, hogy a háttérben sem tétlenkednek. Kíváncsi lettem volna Katniss és Peeta hogy válnak be mentorként, hogy küzdenek meg a feladattal. Még akár arra is fel voltam készülve, hogy Katnissnek Gale-t kelljen mentorálni. És bizony, a színfalak mögött zajló harcokkal kapcsolatban igencsak igazam volt, ha a végkifejletet nézzük. Még talán több minden is történt, mint az arénában. 

(Forrás: google)

Elég sokára indult be a történet, úgy értem sokára jutottunk el az arénáig, amit mondjuk annyira nem is bánok. Kifejezetten jó volt olvasni a lassabb részeket, és azért történtek dolgok ott is rendesen. 

Suzanne Collins azért tartogatott itt is, ott is némi meglepetést, például mikor Katniss már az üvegkapszulában van, ami az arénába repíti, telve önbizalommal, nem fél, nem érez semmit. És akkor a kapszula nem indul, hanem helyette végig kell néznie, ahogy Cinna-t kivégzik. Na ugye, hogy megy a tavalyi remegés? Ugyan, Katniss, mégis mit hittél...

Az arénában történtek talán még jobban is "tetszettek", mint az előzőben, bár lehet, ott levont a hatásból, hogy hangosban hallgattam és néha már elvesztettem a fonalat, hogy ki-kicsoda. Most is mikor visszautalgattak, néhány név nem volt tiszta... Tetszett az óra koncepció, igen, tick-tock, tick-tock... :) és jók voltak  a támadó elemek is, legjobbak a szeretett hozzátartozók szenvedését utánzó jabberjay-ek. Hiányoltam is kicsit az efféle tortúrát az előzőből. Sokszor sokkal kegyetlenebb tudni lenni, mint a fizikai bántalmazás...

(Forrás: google)

Kedvenc szereplőm, egyértelműen President Snow volt! Anyááám! Hát én összeszabtam magam a félelemtől. Nem tűnik fel sokszor, de utána még percekig a hideg futkosott a hátamon! Őrült jó gonoszpók! Imádomutálom! :D

A romantikus jelenetek szerintem az előző könyvben sokkal kidolgozottabbak, hatásosabbak voltak. Itt kimondottan nem szerettem őket...

A vége engem meglepett, nem erre számítottam, főleg a Johanna-s ütött nagyot. Összességében, most, hogy így összeszedtem a gondolataimat, jobban tetszett, mint hittem. :)))

~ Értékelés: 10/7         Azt hiszem ezek után már tényleg kénytelen leszek elolvasni az utolsó részt is, bár kicsit tartok tőle, mert legtöbben az húzták le a legjobban. Na nem baj, majd meglátjuk. I'll be back!