2012. szeptember 15., szombat

Suzanne Collins: Catching Fire


"Katniss, the girl on fire, has left behind her flickering flames and bejeweled gowns and soft candlelight frocks. She is as deadly as fire itself."

Hát hol is kezdjem.... Már az is véletlen volt, hogy az előző kötet a kezembe, jobban mondva a fülembe akadt, lévén, hogy hangoskönyv formájában tettem magamévá. Általában nem szeretem a vérengzős, öldöklős, ember embernek farkasa típusú történeteket, pláne nem "fantasztikus" formában. A hatás mégis elért engem is, és Katniss Everdeen nálam is tiszteletét tette. Ráadásul még a tetszésemet is elnyerte. 10-ből 8 pontot kapott.


Gondolkodtam egy darabig, hogy magyarul vagy angolul olvassam, végül beleolvastam mindkettőbe és az angol mellett döntöttem. Menet közben is megnéztem egy-két részt, csak úgy kíváncsiságból, és mindig az angol tetszett jobban. Valahogy erőteljesebbnek hat, a magyar kicsit komolytalankodósabb. Nem jó szóhasználatok vannak benne, mint meglóg, csóró. Értem én, hogy fiatalok, de valahogy nekem nem illik ehhez a történethez a könnyedség, még ha a szereplőkhöz illik is.


(Forrás: google)
Vigyázat, az értékelés alatt SPOILER veszély! Aki nem olvasta még az első, második részt, az csak saját felelősségre haladjon tovább! 

Az előző könyv ugye ott ért véget, hogy Katniss, szembeszállva, trükkösen és roppant vakmerően kijátszva a rendszert egy maréknyi ésszel és leleménnyel megmentette magát és Peetát, így minden addigi hagyományt felrúgva egyszerre két győztese lett a szokásos évi Hunger Games-nek. Beköltöztek a győztesek falujába, és élték a gondtalanok mindennapjait.

Na ez persze nem igaz. Mert bár kívülről sok minden változott, a máz alatt ugyanazok a problémák lüktetnek, nagyobb erővel. A 12-es körzetben nem sok minden változott... Éhínség, rettegés, tengődés. Katniss és Peeta pedig furcsa jeleknek lehetnek tanúi a győzteseket megillető, vagy inkább sújtó körút alatt. A mockingjay - fecsegőposzáta, ami Katniss kabalájává vált, időközben újabb értelmet kezd nyerni. A kiutat jelzi a rendszer rideg és szigorú gépezetéből. Míg a Kapitólium divathóbortként ölti magára, a körzetekben egyet jelent a lázadással, bátorsággal, összetartással.


Csak hogy még színesebb legyen az éves "fesztivál", még a Quarter Quell is itt van a nyakunkon, ami annyit tesz, hogy 25 évenként még rátesznek egy lapáttal. Korábban például dupla annyi versenyzőt választottak. Idén pedig egész véletlenül az a feladat került ki a dobozból, hogy a korábbi győzteseknek kell újra megküzdeniük. 


Milyen meglepő... Megmondom őszintén egy kicsit csalódott voltam, mert teljesen abban bíztam, hogy most majd megtudjuk milyen a másik oldalról az egész, betekintést nyerhetünk milyen volt Haymitch szempontjából és vajon mi minden történik a háttérben. Mert míg az arénában vérre megy a harc, lefogadom, hogy a háttérben sem tétlenkednek. Kíváncsi lettem volna Katniss és Peeta hogy válnak be mentorként, hogy küzdenek meg a feladattal. Még akár arra is fel voltam készülve, hogy Katnissnek Gale-t kelljen mentorálni. És bizony, a színfalak mögött zajló harcokkal kapcsolatban igencsak igazam volt, ha a végkifejletet nézzük. Még talán több minden is történt, mint az arénában. 



(Forrás: google)


Elég sokára indult be a történet, úgy értem sokára jutottunk el az arénáig, amit mondjuk annyira nem is bánok. Kifejezetten jó volt olvasni a lassabb részeket, és azért történtek dolgok ott is rendesen. 


Suzanne Collins azért tartogatott itt is, ott is némi meglepetést, például mikor Katniss már az üvegkapszulában van, ami az arénába repíti, telve önbizalommal, nem fél, nem érez semmit. És akkor a kapszula nem indul, hanem helyette végig kell néznie, ahogy Cinna-t kivégzik. Na ugye, hogy megy a tavalyi remegés? Ugyan, Katniss, mégis mit hittél...


Az arénában történtek talán még jobban is "tetszettek", mint az előzőben, bár lehet, ott levont a hatásból, hogy hangosban hallgattam és néha már elvesztettem a fonalat, hogy ki-kicsoda. Most is mikor visszautalgattak, néhány név nem volt tiszta... Tetszett az óra koncepció, igen, tick-tock, tick-tock... :) és jók voltak  a támadó elemek is, legjobbak a szeretett hozzátartozók szenvedését utánzó jabberjay-ek. Hiányoltam is kicsit az efféle tortúrát az előzőből. Sokszor sokkal kegyetlenebb tudni lenni, mint a fizikai bántalmazás...



(Forrás: google)

Kedvenc szereplőm, egyértelműen President Snow volt! Anyááám! Hát én összeszabtam magam a félelemtől. Nem tűnik fel sokszor, de utána még percekig a hideg futkosott a hátamon! Őrült jó gonoszpók! Imádomutálom! :D




A romantikus jelenetek szerintem az előző könyvben sokkal kidolgozottabbak, hatásosabbak voltak. Itt kimondottan nem szerettem őket...

A vége engem meglepett, nem erre számítottam, főleg a Johanna-s ütött nagyot. Összességében, most, hogy így összeszedtem a gondolataimat, jobban tetszett, mint hittem. :)))

~ Értékelés: 10/7         Azt hiszem ezek után már tényleg kénytelen leszek elolvasni az utolsó részt is, bár kicsit tartok tőle, mert legtöbben az húzták le a legjobban. Na nem baj, majd meglátjuk. I'll be back!

6 megjegyzés:

  1. Ahh, tök jó lett ez a poszt, élveztem olvasni a könyvről, igaz, nekem kicsit kevesebb pontot kapott, asszem 6-ot.
    Mi volt a végén a Johannás rész?
    Jah, egyébként fosol President Snowtól? If that scares you babe, you haven't met Voldemort yet... :D Snow kispályás hozzá képest, de tény, hogy elég jó húzásai voltak a könyvben, néha nekem is megremegett tőle a gyomrom.
    Cinna-s rész durva volt :( Amikor láttam az első filmet, és megy fel Katniss az arénába, rögtön a második rész megfelelő eleme jutott eszembe, és tiszta könnyes lett a szemem :(

    Jók nagyon a képek is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. SPOILER!

      Hát hogy Johanna nem megölni próbálta, hanem a nyomkövetőt tépte ki a karjából...

      Fosok tőle és egyben imádom, bazi jó karakter :) Vodlemort, jó-jó, tudom :P de tudod mi van? Most, hogy e-kütyüm van, neki tudok majd állni, nem kell attól tartanom, hogy ha kivégzek egy részt, mikor jutok a következőhöz :) szóval, türelem HP-t terem ;) :P

      Igen, a Cinna-s durva... drámai,viszont, amit nagyon jól megcsináltak a filmben az Seneca halála, hogy ott vannak a bogyók egy tálban és rázárják az ajtót... Zseniális szerintem, kár hogy a könyvben ez nem volt, bár képileg van nagy ereje a jelenetnek.

      Köszi! :) Nincs más hátra, mint irány a mozi ha kijön... :D

      Törlés
    2. Ja, így már emlékszem Johannára :) Így nekem fura olvasni is, azt hittem h nélkül van, Joanna, hallatszani ugye úgy hallatszott :)

      Nah, már alig várom a HP-s posztjaidat-korszakodat :D Esküszöm ha elkezded veled csinálom végig újra, hogy minden apró részletet együtt élhessünk meg, és ne legyen az, hogy én megint nem emlékszem valamire - bár azt hiszem mindenféle álszerénykedést mellőzhetek most, HP-ban azért ász vagyok :D

      Lollovics, nézd csak, kimásolom neked a filmes posztomból: "Seneca és a bogyók a végén. Mennyivel jobb megoldás volt, mint egy említésszintű megölték - vagy megölették - a második kötetben. Fantázia, dráma, hatalom!" Ugyanazt gondoltuk erről a jelenetről :D

      Bizony, azért pontok ide vagy oda, én is megnézem majd magamnak a moziban :)

      Törlés
    3. Igen, nekem is meg kellett keresnem, hogy van-e benne h, mert nem emlékeztem, pedig én olvastam :)

      HP-hez azért idő kell és nyugi, de úgyis te leszel az első, akinek szólok, ha készen állok :)) HP-ban ász vagy! Az fix! :D

      Még szép, hogy megnézed, és megint a karomat rángatod majd a legizgibb jelenetnél, hogy nekem 4D-s hatás legyen :D

      Törlés
    4. ÁÁÁÁÁ, már előre várom azt a mozizást :))
      Meg valami kis mini HP-maratonokat is kéne majd tartani ha már olvasod :) Emléksztel, velem nézted nálunk anno az 1-2. részt :))

      Törlés
    5. Emlékszem! Régi szép idők :)

      Törlés