Steiner Kristóf: Lélekbonbon

~ Vannak az előítéleteim és van a belső hangom, aki mindig rápirít, a nagyszájú, előbb-lő-aztán-kérdez, mindig cserfes előítéleteimre. Sokszor pofon vágja őket, és megkérdezi, na, hát kellett ez nektek?
~ Van Steiner Kristóf és vannak az előítéleteim... nem is kevés... nem, nem a szexuális beállítottságával szemben, hanem azzal, ahogyan magát sokszor előadja...
~ Van egy nagynéném, akivel csuda jó beszélgetni. Ő mesélte, hogy egyik nap egy rádióműsorban arra lett figyelmes, hogy egy fiatal srác milyen szimpatikusan beszél. Hangja alapján fogalma sem lett volna ki az, és igencsak meglepődött mikor fény derült az illető kilétére. Mindezt az emléket egy könyvesbolt kirakat hívta elő, mire megjegyeztem, igen, én is jókat hallottam a könyvé(/ei)ről, ámbár még egyiket sem olvastam.

Na, akkor és ott született meg bennem az elhatározás, hogy elolvasom...

 Bevallom, hogy "sikersztorit" szerettem volna, már ami az olvasási élményt illeti... gyémántra bukkanni, bebizonyítani magamnak és mindenkinek, hogy az előítéletek a legtöbb esetben tévesek, és én akartam lenni, aki erre a könyvre felhívja a figyelmet és mindenkit az olvasására buzdít.

A bevezetés és az első jó pár történet után ez mind beigazolódni is látszott. Kristófot kezdtem a szívembe zárni Özgéstől, mindenestől. Lenyűgöztek az édesanyának emléket állító és édesapjáról (szívhez) szóló szösszenetek, arra gondoltam milyen szerencsés az a szülő, akiről így vélekedik a gyermeke, akitől ennyi mindent kaphatott útravalóul. 

"Mi több... az édesanyám a világ egyik legerősebb nője volt. Képes arra, hogy fényével és önzetlen igazságával megigézzen és meggyőzzön bárkit (...)"

"Miféle iszonyatos, megoldatlan, feldolgozhatatlan érzelmekből táplálkozó szörnyet próbálhatott elnyomni magában... pedig ha engedte volna, hogy kiszabaduljon, amíg még kicsi, akár angyallá is változhatott volna."

"Ő volt, aki soha nem kételkedett sem a tehetségemben, sem a szándékaimban, sem az ítélőképességemben, legfeljebb elmondta, hogy másrészről viszont..." 

Humora, egyéni látásmódja és közvetlensége pedig már-már rabul ejtett, amikor is elkezdtem azt a különcen-viselkedő-hogy-magára-minél-jobban-felhívja-a-figyelmet Kristófot olvasni, akit a haszontalan kis előítéleteim csúzlival lövöldöznek. Majd pedig elkövette azt a hibát, hogy elkezdte "rám erőltetni" a buddhizmus és kabbala tanait, miközben nyíltan felszólított, hogy legyek olyan jó, és az ő kedvéért többet ne fogyasszak húst, mert hát nem tudom, hogy egyébként a legtöbb húsfogyasztó látens vegán?  De közben azt is elmondja, hogy pár éve még ő sem állt erre készen, és ezek után felszólít, illetve megkér... Na itt vesztett el engem végleg. Kár, pedig... jó is lehetett volna. 

Nincs bajom a spiritualizmussal sem, sőt van rá hajlamom, egy jó ideje már kapom is a jeleket - na nem kell rosszra gondolni, nem hibbantam meg - csupán baráti beszélgetések,  vagy könyvekben egyenesen nekem szánt mondatok formájában. De erőszakkal nem megy semmi, ez pedig most pont olyan élmény volt, mint mikor apám meg akart tanítani biciklizni.... Szépen indult, jó erős botot szerelt a kerékpárra, amivel tartott, szépen, lassan megindultunk, ő türelmesen sétált mellettem, lábaimat egyenként feltettem a pedálra, szoktuk egymást a cangával, biztonságban éreztem magam, lassan elkezdtem pedálozni, majd egy kicsit gyorsult a tempó, aztán paff... arccal a földre, mert apám megunta és úgy fél perc után elengedett... Itt is ezt éreztem. Kristóf megunta, és azt mondta, na akkor térjünk rá arra, amit valójában belétek akartam sulykolni. 

A végén pedig, mivel maradt még pár üres oldal, hát odavetett néhány interjút pár csillogó amerikai sztárral és egy magyar ismert emberrel, a beszélgetés fonalát ott is a kabbala felé kanyarítva.

És van még egy rossz hírem Kristóf... Akárhogy szeretnéd, nem te vagy A kis herceg... Ahhoz még többet kell tanulnod a befogadók szelídítéséről.

De azért nincs harag! Több Kristóf, kevesebb Madonna, Barbie, mennyi-helyen-éltem-a-világban-és-hány-híres-emberrel-találkoztam, szintén kevesebb buddhizmus és kabbala és akkor újra megpróbálhatjuk együtt. :)

~ Értékelés: 10/3     Ha másért nem, az első pár bonbonért már megéri elolvasni. Persze nem mondom, hogy amiket később ír nem érdekesek... csak engem most nem fogott meg, nem erre számítottam, vagyis nem erre akartam számítani, nem erre volt szükségem.