Popcorn jelentések - Filmajánló depis/ dáthás napokra Miamonától

 Nos, mivel súlyos fokú náthám se tegnap se ma nem tette lehetővé, hogy sokat olvassak - lévén, hogy bizonyos időközönként ömlik a könny a szememből és nem látom a betűket - ezért aztán kisebb filmmaratonba kezdtem. A választott példányok remekül működtek, ezért gondoltam megosztom veletek is, hátha leltek kedvetekre valót dáthás/ depis/ semmit-tenni-nem-akaró-paplant-a-nyakba-húzó napokra...

1. Mivel egyedül vagyok itthon, és torkom olyan állapotban van, hogy minden szilárdabb táplálék úgy hat rá, mint a smirgli, tudtam, nincs mese, levesfőzésre kell adnom a fejem. És mi más lehetne ihletőbb filmek terén, mint az a bizonyos klasszikus, két szálon futó, egy nagy és egy kevésbé nagy színésznőt hatalmas és kevésbé hatalmas alakításban bemutató........ Lefogadom sokan már kitaláltátok. Á, igen, már hallom is, az lesz az, a

Julie &Julia: Meryl Streep, mint Julia Child, hibátlan választás volt. Bár mi az, amit ez a nő ne tudna eljátszani... És az én kis imádott, ezerarcú, átváltozóművész Stanley Toucci-m... Több már igazán nem is kell. Maga a történet nem nagy eresztés, belátom, de hát ez azon filmek egyike, amit nem is ezért szeretünk, hanem az utánozhatatlan, kellemesen ringató hangulatáért.

Jelentem a leves is elkészült (tejszínes, zöldséges csirkeragu), és bár nem Julia egyik receptje, de mennyei lett (már amennyire eltompult ízlelőbimbóimmal fel bírtam mérni), így tehát meg vagyok mentve az éhhaláltól! Egyszóval: "Bonnnnnn Ápetíííííííííííííí!" 

~ A film nálam: 10/10

(Forrás: we♥it.com)

2. Második választottam azon filmek egyike, amit minden "Ezeket a filmeket mindenképpen látnod kell, mielőtt meghalsz" valamennyi gyűjteménye megemlít. 70-es évek, zúzós Rock&Roll, drogok, pia, féktelen élet, Kate Hudson bakfisként, kék szemüvegben, toll boa kabátban, állandóan kikandikáló hassal, zabolátlan göndör szőke fürtökkel... Ez bizony nem más, mint a

Majdnem híres: Na már most, nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem az olyan filmeknél, amelyeket évek, ne adj isten évtizedeken keresztül tervezek megnézni, elvárásaimból és innen-onnan elcsípett infószeletkéimből felépített váram legtöbb esetben hatalmas robajjal omlik össze. Itt is jóval több "mélységre" készültem, sokkal több depire és öngyilkosságra. Úgy terveztem, elzárom majd a késeket, mert még netán kedvet kapok... Na jó, viccet félretéve, nem érte meg vele várni, illetve nem is nagyon maradtam le semmiről... Emlékezetes alakítást egyedül a főszereplő kissrác mamáját játszó Frances McDormand nyújtott, akitől megtudtuk, hogy "A kamaszkor csak reklámfogás". Paplan alól egyszer megnézős, szerencsére a betegség miatt nem éreztem időpazarlásnak, és most már végre elmondhatom, hogy tudom. láttam.

~ A film nálam: 10/5-6

(Forrás: we♥it.com)

3. Itt volt nálam a könyv hetekig, hónapokig... Majd, majd, mondtam magamnak, majd ha eljött a megfelelő idő, elolvasom. Vártam és vártam, de az idő csak nem akart elérkezni. A könyvet aztán, mivel kölcsönben volt, vissza kellett adnom. Irultam-pirultam, sajnos nem tudtam elolvasni, pedig... A téma érdekes. Szájenszfiksön, genetikai manipuláció, begyűjtött gyerekek teljes szellemi és fizikai egészségben, harmóniában nevelése, hogy mikor elérik a felnőtt kort, szervadományozással szolgálhassák "korcsabb" társaikat, azaz minket, átlag embereket.

(Kazuo Ishiguro:) Ne engedj el...: Végül elkapott a kísértés, hogyha már a könyvet nem sikerült magamévá tenni, megpróbálkozom a filmmel, ami, ha nagyon jó lesz, talán el is olvasom, annak ellenére, hogy ezt a sorrendet nem igazán preferálom. Hát... A könyv olvasatlan marad. Vontatott volt, lassú, nyomasztónak hatni akaró, de nem nagyon eltalált, és még Keira Kngihtley is játszik benne. Ezt azért írom ilyen negatív éllel, mert sajnos számomra ez már magában elég ok lehet, hogy nemet mondjak egy filmre... A hideg kiráz a kisasszonytól, mind látványra, mind alakításra... Az An Education / Egy lányról vagy a Drive-ból már ismerős Carey Mulligan  jó választásnak bizonyult, de még ő sem tudta elvinni a hátán a langyos szappanos vizet. Nem tudom a könyv milyen, de a film könnyen feledhető, bár az alapötlet ütős és elgondolkodtató. És náthásan egészen zsibbasztó tud lenni... :) Egy hatása viszont mégis csak volt, folyton Az éhezők viadalát juttatta eszembe, míg végül kedvet csinált, hogy megpróbálkozzam a 2. rész olvasásával. :)

~A film nálam: 10/4 

(Forrás: Google)

4. A "Never let me go"-t inkább gyorsan elengedtem, és egy cseppet sem pihentető alvás után - de rossz arra ébredni, hogy nem kapunk levegőt - másnap ismét csak filmezésre támadt kedvem. Ezúttal nem bíztam a véletlenre, megint egy régi kedves ismerőshöz nyúltam. A hangulat ismét nyomasztó, milyen más is illene most hozzám. A zenéjét pár akkordból (? jól mondom?) be lehet azonosítani (nem, nem a cápa... bár, most, hogy így eszembe jut, azt gyerekkoromban láttam utoljára... na de vissza a mostanihoz). A történetben egy átlag, amerikai család tengeti átlag amerikai életét. Az apa egy vesztes. Zéró potenciállal. Tudja magáról és érezteti vele környezete is. Az isteni Kevin Spacey játssza egyébként. Az anya egy elfásult, karrierista feleség, akit férjéhez csak az ingóságok, a gyerek és a jól megszokott dögunalom köt. A színésznő tudja milyen "Júliának lenni..." Igen, Annette Bening ő. A leányzó pedig átlagos kamasz, nem a csini pompom girl, (az az üresfejű és jellemű, szőke a barátnője), hanem a másik, a folyton feketét viselő, depresszív hajlamokkal rendelkező, bulémiára erőteljesen hajlamos, önképtorzulásban szenvedő tini. Na, kitaláltátok már? Bizony, ez az
Amerikai szépség: Plafonról pergő rózsaszirmok, szatyorba belekapó szél és az a bizonyos szétloccsanó agyvelő. Zseniális a film. Féltem, hogy nem fog tetszeni, mert utoljára ezt is fiatalabb koromban láttam, többször is, de nagy megnyugvással és elégedettséggel konstatáltam, hogy a hatás a régi. Frenetikusan jó! Tényleg csak ajánlani tudom. Tökéletesen passzolt a hangulatomoz és állapotomhoz. Köszönjük Sam Mendes!

~ A film nálam: 10/10

(Forrás: Google)

5. A betegségben eljut az ember (leginkább lánya) arra a szintre, amikor a lehangoltságból felhangoltságot szeretne valami kis könnyed, romantikus sztorival. Nos, erre a szintre érve megannyi választásom volt, ám én valahogy, még félve elszakadni az előző stádiumtól, egy olyan filmnél kötöttem ki, ami még magába hordozza az abszurditást, a "félig üres" mentalitást, és egy leheletnyit még megtart a nyomasztósságából. Viszont a hangsúly mégiscsak a könnyedségen volt, véletlenül sem szerettem volna a normálnál kétszeresen nagyobb méretű orromat még tovább duzzasztani. Így aztán a tökéletes választás a film, melyben Bill Murray kénytelen egy napot újra és újraélni egészen addig, míg rá nem jön mi a helyes viselkedés és hogy csábíthatja el Andie MacDowellt a szerelem igazi, tiszta erejével. Igen, nem más ez, mint a
Groundhog Day azaz az Idétlen időkig: Bill Murray egyébként tipikusan az a színész, akit vagy imádni vagy utálni lehet. Átmenet nem nagyon adódik. Na már most én azoknak a csoportjához tartozom, akik utálják. Ám ebben az egyetlen egy filmben mégis csak imádom! Fantasztikusan hozza az önző, megkeseredett, cinikus figurát, aki nagy ívben tojik mások érzéseire és a jó modorra. A film telis-tele van fetrengve röhögős poénnal, szóval azok a bizonyos könnyek mégiscsak kiszaladtak. Olyan pasiknak is ajánlom, akiket az asszony valami romantikus filmért nyaggat, de nem akarnak belefulladni a habcsókos rózsasziromba, vagy a Jennifer Anistonos / Jennifer Lopezes... posványokba...

~ A film nálam: 10/10

(Forrás: Google)

6. Két napos mini-maratonomat lezárandó, megkoronázandó, maradtam a romantikus vonalon, de az előzőnap messzire elkerült nehezebb bombázók közül választottam egyet. A film a "Te hiszel az angyalokban és a mennyországban" kérdéskör klasszikus feldolgozója. Nicholas Cage feladja örökkévalóságát, hogy akár csak egy röpke napra is átélhesse, ami nekünk, mugliknak oly mindennapos; a körte lédűs, puha, szemcsésen elolvadó íze, vagy az érintés jóleső, meghitt csodája. Meg Ryan fiatal, göndör, kék szemű, romantikus szívsebész, akiért még az angyalok is bűnbe esnek (legalábbis egy), pedig nem használe Axe-ot. Ez bizony
Az angyalok városa: Ezt a filmet is jó régen láttam már, jó pár zsebkendőt telesírtam tőle régebben, most örömmel konstatáltam, hogy azért javuló tendenciát mutattam az évek alatt. Persze még mindig szeretem, és azért egy nagy kövér könnycsepp legördült. Arra a kérdésre meg, ha egyszer eljönne az idő, hogy én mit szerettem itt a Földön a legjobban, talán azt mondnám, hogy a borongós, összebújós, filmes őszi délutánokat. És ti?

~ A film nálam: 10/10 (igazából 8 lenne, de már olyan régi a kapcsolatunk, hogy egymás hibáit is imádjuk. :) Egy tányér forró erőleves mellé kitűnő társaság.)

(Forrás: Google)

Hát igazából ennyi volt, 2 nap, 6 film, a lázam hol le ment, hol fel, a kedvemmel kézen fogva, de azt hiszem ez a kis moziterápia átsegített a nehezén, szóval jószívvel ajánlom mindenkinek az orrcsepp, mebucain és neocitrán mellé. Az a jó benne, hogy a választék végtelen, nyugodtan hagyjuk hát, hogy (eltompult) érzékeink vezessenek.

(Forrás: Google)

És, ha már a szemünk újra visszanyerte régi világát, semmiképp se feledkezzünk meg a könyvek varázsos, gyógyító hatásáról sem!

Jobbulást Mindenkinek!