2019. június 11., kedd

Angelique Panagos: Egyensúlyban

Mostanában minden és mindenhogy vagyok, csak egyensúlyban nem... Az élet minden területe kicsit ingadozni látszik alattam, előttem és mögöttem. Hogy mást ne említsek, az olvasás se megy úgy, mint régen. Igen, sajnos, ezt kell írnom, hogy nem megy... Pedig hosszas pihentetés után már az erőltetés hibáját is elkövettem...

Nincs türelmem, kitartásom kb. semmihez az elmúlt időszakban. Se olvasni, se írni, és sorolhatnám még mi minden máshoz sem. Nem panaszkodni szeretnék, ezek sajnos jelenleg egyelőre csúf tények... Van, hogy próbálkozom ennek az egyensúlytalan állapotnak a megváltoztatásán, de legtöbbször csak hagyom, imbolyogjon velem a csónak, amerre jólesik neki, (még akkor is, ha nekem nem esik jól.) Belesüppedtem a melankólia kényelmesen kényelmetlen, ragadós, meleg bugyrába. 


Nem szeretem az önsegítő könyveket. Attól a kevéstől, amit valaha próbáltam, sosem kaptam AHA-élményt, vesébe vágó felismerést. Ezeket én mindig a történetek szövevényével átitatott regényekből kaptam meg. Egy gondolat, érzés, leírás, kikacsintás mindig jókor jó helyen vágott kupán, mellen... S mivel most úgy érzem nagy kétségbeesésemben, hogy ez a varázs is elmúlt, gondoltam, nincs vesztenivalóm, hát jöjjenek a menta-zöld háttérben úszkáló citromok  amikre egyébként igencsak jólesik ránéznem azóta is, főleg ebben a hirtelen támadt tikkasztó melegben –, és azt mondtam, ide nekem az Egyensúlyt, vesztenivalóm nincs! 

Lelövöm a poént, mert a poénokat, lelövik, ugye?! Ez a könyv sem lett világrengető, teljes megváltást hozó szent grál, de olyat kaptam tőle, amit már jó ideje nem éreztem. Először is nyugodt, magammal hasznosan és bensőségesen eltöltött perceket, órákat. Elérte, hogy olvassak, és közben ne szenvedjek attól, hogy olvasok, mert egész egyszerűen lekötött és információkkal látott el. Nem száraz, nem elrugaszkodott, (egy-két helyet leszámítva) nem kell mantrázni mekkora királyok vagyunk. Se nem sajnált ez a könyv, se nem nyomta bele Dr. House-stílusban az orromat a saját kakimba (egyébként vicces, de van benne egy nagyon hasznos rész pont a kakikról... :) ). 



Forrás
7/10-es élmény, ami nálam egy ilyen típusú könyvnél magas pontszám. Nem változtatta meg az életem, és nem lett minden varázsütésre csodálatos. De megadta, amit egy ilyen könyvtől várni lehet: ötleteket, tippeket, új ismereteket magunkról, a szervezetünkről. Egy leheletnyivel több tudatosságra sarkall. És teszi mindezt kellemes, nem tolakodó, nem okoskodó stílusban. A többi pedig rajtunk múlik és fejben dől el. Még ha ez klisé is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése