2021. január 3., vasárnap

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások


„Talán elsiettünk egymás mellett a tömegben a mai napon, nem is vettük észre, a te kabátod szövetszálai belegabalyodtak az enyémbe egyetlen pillanatra, aztán már messze jártunk.”

 

Fredrik Backman szövetszálai bármikor belegabalyodhatnak bármimbe és mindenembe. És sose fogunk messze járni, még ha messze is járunk... A könyvei végére mindig lesz egy kabátom a szálaiból. Van egy szekrényem, külön csak az ő kabátjainak, hogy bármikor, ha fázom, és semmi nem akar felmelegíteni, akkor mégis felmelegedhessek. Tökéletes évkezdő olvasás, jobban nem is választhattam volna!

Ha ezt most nyálasnak találod, akkor ne olvasd a könyveit. Vagy tudod mit?! Mégis olvasd! Mert ő nyálas, de nem úgy... Megmondja a frankót is, de azt sem úgy... Abszurd humorba ágyazza a pofáncsapóan hétköznapi érzelmeket. Imádom a pasit! És nem értem... Nem értem, hogy tudom ennyire érteni?! Hogy tud ennyire hatni?! Hogy tudja pasiszemmel így látni a világot és a női lélek és női egyéb rejtelmeit...

 

„Az igazság? Nincs olyan. Az univerzum határairól annyit tudunk, hogy nincs neki, Istenről pedig annyit, hogy semennyit.”

 

Kép forrása

Ez a történet idiótákról szól, olyan idiótáknak, amilyen én is vagyok. Legalábbis merem remélni, hogy felérhetek a backmani idióta mércéhez. Aki idióta az szeret, nevet, sír, hibázik, lakatot rak hidakra, majmot és békát és jávorszarvast rajzol, pizzát rendel, ha kell, a terhes feleségének, banánt is kér rá. Ha kell, pszichológushoz jár. Hazudik magának. Hazudik másnak. Aztán színt vall másnak, és ha nagyon erős, talán magának is. Megrázza, ha egy élet azért ér véget, mert a végetvető elfáradt, feladta, megunta. Az idióta egyszer élni akar, máskor feladni, majd seggberúgni magát, amiért ilyet gondolt, pedig mégis, tényleg... Az idiótának sokszor annyi is elég, hogy otthon érezze magát valahol, vagy csak hasznosnak, vagy unatkozhasson. Az idióta néha elbújik a gardróba bort inni, vagy cigizni. Azt hazudja, hogy boldog, pedig szomorú. Máskor meg azt, hogy szomorú, pedig boldog. Vagy azt, hogy a férje épp parkolóhelyet keres. Az idióta már csak ilyen. A káoszban is a rendet keresi, de a rendben is csak a káoszt látja. Fennkölt dolgokat mond, amin mások vagy akár saját maga is úgy nevet, hogy az itala feleslege az orrán távozik. Megél időjárástalan napokat, vagy a szürkén gomolygó decemberben elég, ha meglátja egy IKEA igéretet nyújtó fényeit. Olykor éssel kezd mondatot. És bizony, ha úgy adódik, akár bankot rabol...

Na, a könyvben szereplő idiótáink története valahol itt kezdődik (pedig nem is itt, sokkal előbb), de ha jól olvassuk, sehol nem ér véget... Vagy, ha jól olvassuk, ott ér véget, ahol szükségünk van rá. Vagy csak úgy végetér valahol. Megrántjuk a vállunkat, ez meg mi volt, majd másnap egy idióta pillanatban eszünkbe jut. Talán, mert valakinél volt egy könyv a liftben. Vagy mert láttunk valakit, akinek hosszabb a felsőteste, mint az alsó, és ettől komikus hatást kelt. Vagy mert rájövünk, hogy jövőre újra ki kell bogoznunk azt a fránya karácsonyfa izzófüzért, mert idén úgy b****uk bele a dobozba, hogy tökmindegy...


Kép forrása

„A rabló visszament a lakásba. A padló véres volt, a kandallóban tűz lobogott. Ro a kanapén ült, pizzát evett, és Juliát nevettette. Roger és az ingatlanügynök az alaprajzon feltüntetett négyzetméterek számán veszekedett. (...) Zara és Lennart az ablaknál álltak, Zara egy darab pizzát majszolt, Lennart pedig a nő undorodó arckifejezésén szórakozott.”

Ilyesmi... Ha most vállat rándítasz, és azt suttogod, ez engem nem érdekel, ne aggódj, nincs minden veszve... Attól még te is lehetsz idiótaCsak majd lehet, hogy lesz egy még idiótább pillanatod, amikor szükséged lehet erre a könyvre. Jusson eszedbe!

A könyv üzenete számomra:  Legyünk mind idióták, és vegyük körül magunkat a legcsodálatosabban leggyarlóbb idiótákkal!

Korábbi Backman-kalandok:

Az ember, akit Ovénak hívnak

A nagymamám azt üzeni, bocs

Itt járt Britt-Marie

Könyvre hangoló rádióinterjú: A nagymamám azt üzeni, bocs


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasó(m)nak és nem olvasó(m)nak is!

~ Miamona ~

 

4 megjegyzés:

  1. Ajj, de jót írtál róla, utólag egész megszeretem a posztod hangulata miatt! :) Én is olvastam tavaly, de ennyire nem ragadott meg, valahogy nem volt "elég jó". Ove marad nálam A Backman. :D
    Írjál még!! *-* Nagyon várom! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, sajnálom, és köszönöm a bókot! :) Pedig nekem ilyesmi volt a hangulata, az hozta ki belőlem... :)
      Ovén és a nagyin persze nálam se tett túl, de már nagyon ki voltam éhezve, és mivel régen olvastam tőle, megint tudott szinte az újdonság erejével hatni. :)
      A hokis sorozatát nem terveztem olvasni, de most már úgy érzem muszáj annak is adnom egy esélyt. Az ÖSSZES Backmant akarom! :D

      írok még, remélem... Most egész lendületbe kerültem, újra van kedvem olvasni, remélem így marad! :)))

      Törlés
  2. Én ezt eddig nem akartam elolvasni, nálam is Ove vitt mindent, de megfogott az ajánlód!  
    BÚÉK és írj még! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. BÚÉK, neked is! Köszönöm, remélem ez is tetszeni fog, még ha Ovén nem is tesz túl :)

      Törlés