Zsöllye jelentések - A kellékes

(Forrás: vigszinhaz.hu)

Itt valami félreértés van... Ma itt nem lesz előadás. Hát maguknak nem szólt senki?  - próbálja elhitetni velünk Kern... akarom mondani Bieder József, a színház kissé ódon, szürke kellékese.

De persze a néző kifizette a jegyet, így előadást akar. Bármilyet. Bieder József pedig nem szégyellős ember. Hisz ismeri ő a színpadot kívülről-belülről, még többet is tud, mint a nagy bicójú Rómeók és kiseszű Júliák. Ő tudja azt is, amire kevesen gondolnak, jobban mondva amivel kevesen törődnek. Hogy a színpad hogy lesz az ami... Hogy alakul át estéről estére, hogyan válik belőle varázsszőnyeg, ami repíti a nézőt Makótól Jeruzsálemig. Othellótól Woody Allenig. Hogyan kerül oda a méregpohár, a porszívó, a csaholó kutya, a kiömlött libatoll. Melyik színésznek van gyomra a banán-steakhez, és milyen arányban kell a málnaszörpöt borrá hígítani. Ha Bieder József mesélni tudna... És tud. És mesél is. De csak miután harmadszor megkérdezi, hogy de tényleg nem megyünk haza? És mi tényleg nem. Hallani akarjuk nyomorát és sikerét. Hisz ezért jöttünk. Vagy valami hasonlóért. A mi nyomorunk és sikerünk addig a ruhatárban pihen.

(Forrás: port.hu)

Kern Andrást volt alkalmam látni már több darabban is, de itt került igazán közel a szívemhez. A közel másfél órában csak őt kapjuk. És nem is hiányzik más. Közvetlen, nyugodt, látszatra lézengő. De közben bemutatja azt, amiről a darab szól. Hogy a Hamlet koponya pont akkor repül le a gurulós asztalról, amikor kell, és a kard pont úgy vetődik, és a köpenygombolást sem mindegy mikor kezdjük el. Darab a darabban. És közben még mondandója is van. Hisz mind sokszor csak kellékesei vagyunk saját életünknek, és ködös tekintettel nézünk, míg mások játsszák a főszerepet. Vagy éppen magunkat látjuk, és magunk kellékesei vagyunk Annál nehezebb talán nincs is, mint a saját elvárásainknak megfelelni.

Nem mondom, hogy a darab végig maxi lángon égett. Néha fellobbant, majd kicsit elhamvadt. Voltak benne erőltetettebb részek, és szerethetők. Szívbéli kövér hahoták, és szemérmes, udvarias kacajok. Egy megfáradt, átfázott péntek este kellemes levezetése. Keserédes vallomás hozzánk, a "képzelt" nézőkhöz. Voltatok már valaki lelki kivetülései? Érdekes érzés. Már csak ezért is érdemes... 

~Értékelés: 10/8                  Ajánlom minden kedves mókuskereket füstölve hajtó felebarátomnak. Ezután talán kicsit máshogy nézzük majd a színpadot. És talán megtanuljuk magunkat is értékelni. Vigyük el családunkat, barátainkat is, és máshogy fognak tekinteni egy-egy vasárnapi ebéd után elmosogatott, makulátlan konyhára. Akinek büdös a kellékes, abból jó színész nem lesz. Aki pedig egész életében beéri a kellékekkel, az várhat a lomtalanításra.  

(Forrás: port.hu)