Szerintem van abban rizikó, ha egy könyvet, egy másik, korábban megjelent, sikeresnek mondható könyvvel próbálnak eladni. Nem beszélve róla, ha kettővel. Egyrészről jó, mert az ember be tudja lőni jobban, hogy vajon passzol-e az ő ízléséhez – már ha hiszünk a hasonlításnak –, másrészt a mérce így már magasan van. Sajnos vagy nem sajnos, bár sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is beállok a fangirlök táborába, Fredrik Backman óta nekem nagyjából bármilyen könyvet lehet ajánlani, ami így vagy úgy de hozzá, a stílusához, témájához köthető. Pontosan így landolt nálam, a 83 és 1/4 éves Hendrik Goren titkos naplója, azaz a Lesz ez még így se. És hogy vajon lett-e ez így vagy se... Mindjárt kiderül!
„Szeretem, ha nem vesszük a szükségesnél komolyabban a dolgokat. Túl sok ember van, aki túl fontosnak gondolja magát, vagy azt, amit csinál. Pedig senki sem több, mint homokszem a sivatagban, mint porszem a világegyetemben.”
Immár második éve indítottam útjára saját olvasási kihívásomat, amihez, nagy örömömre, egyre többen csatlakoznak. Remélem sikerül hagyományt teremteni, és minden évben új és újabb elvetemült, vicces vagy csak simán érdekes kategóriákkal előrukkolni. Százezer és egy féle olvasási kihívás kering az éterben, az enyém talán annyiban egyedi, hogy ha éppen egy kategóriával sem tudna azonosulni az olvasó, nos, kukába hajíthatja az egészet, és csinálhat sajátot, teljesen saját szájíze szerint testre szabva. Egyetlen megkötés, hogy 10+1 kategória legyen, de ezen belül, akár egy, akár kettő, akár az összes kategóriám lecserélhető. Annak, akinek megfelel az általam megálmodott, ám egy mondjuk kategóriához nem fűlik a foga, ott az életmentő jolly joker, amivel egy kategória kiváltható. A másik szépsége pedig, hogy a kategóriák összevonhatóak, így ha valaki nagyon ügyes, akár pár könyvvel is teljesítheti. Aki extrém ügyes, és találna egyetlen könyvet, ami mindent lefed, azt biztos megjutalmaznám valahogy! ;)
Már megint sült, még mindig zöld és persze, hogy paradicsom! Számomra azonban már nem csak Feltételes megálló! Megfogadtam, hogy több posztomban nem jajongok a hosszú-hosszú olvasási hanyatlásomról, de azt hiszem, ez vezetett engem vissza Whistle Stop-ba. Vágytam valamire, amiben nem csalódhatok. Nos, meg is kaptam, újfent! Aki még mindig nem olvasta, annak üzenem: nem érdekel hányszor kell még újraolvasnom, és bejegyzést írnom róla, higgyétek el, kimeríthetetlen kincsesbánya ez. Aki pedig enged a kedves erőszaknak, ám nem találja szíven úgy, mint engem, nos, az értékelje lelkesedésemet és elfogult elköteleződésemet, és keressen egy másik jó könyvet. Ha nagyon jót találna, persze szóljon nekem is! :) Ja, és nem mellékesen, most vettem észre előző bejegyzésemből (itt ni), hogy a korábbi újraolvasás is válság utáni defibrillátor volt. Ennyi. Megvan az ellenszérum! Marjatok csak betű-vedlett kígyók, ahogy akartok...
„Az élet véletlen egybeesésekből áll. A véletlen
és az egybeesés nem ugyanaz. Ahhoz, hogy az ember ezt megérthesse, néha szüksége
van egy rossz dzsinnre.”
Ki vagyok? Miért vagyok? Honnan vagyok? Hová tartok? Miért tartok? - Közhely vagy sem, ezek a kérdések, így vagy úgy, egyszer mindenki életében szép kacskaringós kérdőjelet kapnak a végükre. Vannak azok a szerencsések, akiknek már egészen korán tiszta az útjuk és egyértelműek a gyökereik is. Vannak, akik kicsit több munkával, de még időben rátalálnak a válaszokra. Vannak, akiknek az újra és újra megérkező válaszok egymás fejére ugrálnak, mint vásott kölykök az ágyban, takarodó után. És vannak olyanok, akiknek az egész életük ezek körül forog...