A címben felvetett kérdés jó. A válasz pedig nem egyszerű. A Lisbon lányok nimfák. Szirének. Boszorkányok. Tündérek. Koboldok. Hárpiák. Mindenek, csak nem hétköznapi lányok. Még ha első látásra annak is tűnnek. Körüllengi őket valami borzongató északi fény, ami hol árnyékként vetül arcukra, hol dicsfénybe vonja mitikus alakjukat. Egyszerre taszítóak és vonzóak. A környékbeliek egyszerre tartanak tőlük, és vonzódnak hozzájuk, akaratukon kívül.
Róluk szól ez a történet. Az ő röpke földi létükről. Ebből nem csinál titkot a narrátor. Ha a cím még nem lenne elég árulkodó, rögtön a könyv elején közli, hogy a lányok nem érik meg a felnőttkort. Nekünk már csak az utat kell végigjárni, hogy lábnyomukból megtudjuk mi vezethetett idáig.