2014. december 31., szerda

BÚÉK 2015!

Mindenkinek kívánok vidám, pezsgőfröccsenős, malacroppanós szilvesztert, és nagyon boldog, álmokat és terveket életre hívó, sikerekben térdig gázoló új évet!

Bár nem hiszek nagyon a horoszkópban, de nagymamámnak azt vettem idén, méghozzá kínait, őt ugyanis érdekli, én meg örülök, ha olvas. Persze fel kellett olvasnom belőle neki, de így legalább megtudtam, hogy 2015 a kecske éve lesz; a béke, harmónia, nyugalom, összefogás, sikeres harc a gonosz ellen, nagy kibékülések, kreativitás, művészi kibontakozás és szárnyalás éve. Nekem jól hangzik, legyen úgy! Nem vagyok semmi jó elrontója... Mindezeket kívánom hát Nektek is 2015-re, és mellé természetesen rengeteg sok jobbnál jobb könyvet és felemelő olvasási élményt!




Jövőre, veletek, ugyanitt! :)

~°° Miamona °°~ 

2014. december 29., hétfő

Kincs, ami van - Eredmény

Kedveskéim!

A Kincs, ami van játék ezennel véget ért. Köszönöm a sok remek megfejtést! Mindenki, aki Indiana Jones kellékeket ragadva velem tartott, sikeresen túlélte a kalandot, és nem csak túlélte, de minden ereklyét hiánytalanul összegyűjtött, ezért közjegyző jelenlétében gépi sorsolással döntöttem el ki legyen a két szerencsés nyertes, aki könyvet választhat magának...

2014. december 24., szerda

Karácsony



 ~°° Minden kedves olvasómnak, bloggertársamnak, könyvet írónak, előállítónak és kiadónak, véletlenül idetévedő virtuális vándornak, manónak, törpének és óriásnak nagyon boldog, békés, meghitt, szeretetben, bejgliben és persze könyvekben/ olvasásban/ történetekben dúskáló karácsonyt kívánok!  °°~ 
 ~°° Miamona °°~ 


(Forrás: sarahwilkins.net)

2014. december 23., kedd

Békés Pál: A félőlény

Karácsony előtt, így egy-két nappal, én buta, bohó, elmentem a dolgomra, emberek közé, és azok a közelgő ünnepektől megveszve szörcsögtek, hörögtek, happoltak, kapkodtak, én meg csak didegtem-dadogtam, hebegtem-habogtam, áztam-fáztam, bogarásztam. Hazaértem meghűlve, kinyúlva, kifáradva, felhúzva. A szoba közepén állva elkurjantottam magam: Na de most már elég! Majd levetettem magam az ágyra, kicsit még mindig dúlva-fúlva, az odakint kerengő "szörnyektől", amelyek kerregnek-karrognak, és akkor, félőlényhez híven, jól nyakig húztam a takarót, olvasni kezdtem a mesét, melynek első mondata máris megnyert magának: 
- Na, most lett elegem az egészből!
Neked is, kis barátom? Kérdeztem, bár még azt sem tudtam kihez beszélek, de roppant hamar egymásra hangolódtunk... És láss csodát! Mert én láttam. Ugyanis csoda történt. Amolyan formás, rendes, igazi csoda. A ráncaim egyenként elkezdtek kisimulni, arcszínembe visszatért a pulykaméreg nélküli üde rózsaszín, szemem villódzó fénye meghitt csillogássá "fakult" és a kinti kerregés-karrogás, kivert kutyaként eloldalgott.

2014. december 21., vasárnap

Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca




Lehettél volna: hosszútávfutó a londoni olimpián, arcszappanozó borbélytanonc, kolbászgyártó sertéstenyésztő, zsoké, tulipánszedő, bokszoló, porszívóügynök, állatpreparátor, üveges, gyertyaöntő... De nem lettél. Vagy csupán ideig-óráig...
Helyette Chaplin lettél. Charlie, avagy "Chas" Chaplin. Az örökké magányos, tragikomikus, egyszerre szánni, szeretni és nevetni való bolondbotcsinálta ösztönlény. Akinek célja a szórakoztatás, ami nem cselekvés, ó de nem ám, hanem alap érzelmi állapot. És célja még az "emlékek bebalzsamozása". Azt hiszem, ehhez nagyon értettél. Még ma is, ha kezünk ügyébe egyszerre akad villa és zsemle, erős késztetést érzünk, hogy krumpli lábaidon táncot járjunk az asztalon. Vagy ha az utcán átsuhan egy árny, egy kissé esetlen, botladozó, hátával is játszó kedves csavargó, sétapálcával, túl nagy nadrágban, túl kicsi kabátban, keménykalappal a fején, félszeg tartással, Te jutsz az eszünkbe. Te, kedves Charlie, aki hátadat fordítottad Amerika felé, miközben az óceánra meredtél, amin átkeltél ugyan, mégsem érkeztél haza soha. Te, aki esendőségével többször is megnevettetted a halált... Aki nélkül a mozi nem lenne ugyanaz. És aki nélkül ez a könyv sem születhetett volna meg... 

2014. december 19., péntek

Benyák Zoltán: Csavargók dala


„Ez egy csavargó világ, és a csavargók dalába nem kell rím.” 

Ez az a könyv és bejegyzés, ami előtt, közben, után mély levegőt kell vennem. Illetve előtte csak kellett volna, mert bevallom, hogy erre nem voltam felkészülve. Mert, amit kaptam, az... nincs rá jobb szó: kemény! Annak minden jelentésével. Pedig elég csak a borítót kézbe venni, máris arcunkba "tolakszik" minden, ami a könyvet olvasva ránk vár: kietlen magány, kirekesztettség, embertelenség, kiszolgáltatottság, tekergőző szavak, gondolatok, életek, vér, egy parányi kapocs, és körülöttünk a szurokként lemálló falak. Benyák Zoltán könyve nem romanticizált, habókos, kedves, szelíd csavargókról szól. Nem egy szívet melengető mai Twist Olivér, és nem is egy átírt Három férfi, egy mózeskosár. Hanem mélyen a húsunkba vájó, realisztikus pokolfeltárás.

2014. december 11., csütörtök

Kincs, ami van!

Játék! Játék! Játék! Játék! Játék!

Kedves Mindenki!

Így, az ünnepekhez közeledvén, lenne kedvetek ismét velem játszani? Ha a válaszotok igen, akkor egy (remélem érdekes) kincskeresésre invitállak titeket!
A blogomon ugyanis elrejtettem 7 azaz hét "kincset". A ti feladatotok annyi, hogy mind a hetet megtaláljátok.
Hét állomásra, hét nyom fog elvezetni. Minden állomáson kincskérdések állnak lesben, ezekhez kell majd az adott bejegyzésben elővenni a lapátokat, és kiásni a válaszokat
A feladványokat úgy állítottam össze, hogy ne kelljen tetőtől-talpig végigolvasni minden játékban szereplő bejegyzést,  a "kincsek" általában megcsillannak, úgyhogy tartsátok jól nyitva a szemeteket! ;)


A kérdésekre (melyeket felsoroló pöttyök jelölnek és lila színűek) megtalált kincsválaszokat együtt, egy e-mailben összegyűjtve várom.

~°°~°°~°°~
 Beküldési határidő: 2014. december 27. éjfél 
 Cím: miamonakonyveldeje@gmail.com 
 Az email tárgya legyen: Kincs, ami van! 
~°°~°°~°°~ 

Nyeremény: az első két helyezett, egy meglepetés könyvlistából* választhat magának egy-egy könyvet. Azonos számú helyes megoldás esetén, közjegyző előtt sorsolok.



2014. december 8., hétfő

Mette Jakobsen: Minou szigete


 „November volt. Egy év telt el a cirkuszelőadás óta. És azóta, hogy Mama egy nagy fekete esernyővel kisétált a hideg reggeli esőbe. Egy év telt azóta, hogy eltűnt, és Teknőst is magával vitte.”  

Ez a könyv egy sziget. Egy kis hideg sziget. Egy kis hideg sziget, ahol mindig örvénylenek a hópelyhek. Egy kis hideg sziget, amit a térképeken nem biztos, hogy megtalálsz, de ahol mindig örvénylenek a hópelyhek. Egy kis hideg sziget, amit a térképeken nem biztos, hogy megtalálsz, de ha rajta is lenne, csak egy parányi, apró pötty lenne, azt hinnéd, talán csak egy félrefröccsent tintapötty. De a félrefröccsent tintapöttyön mindig örvénylenek a hópelyhek, ezek a még apróbb, leheletnyi, nyelveden azonnal elolvadó pöttyök, az így sem látható pacán. És ezen a pöttyön apró szívek és lábak dobognak. Igaz nem sok. Hét szív (illetve nyolc, mert Ládásnak kettő is van) és tizennyolc láb. Ha jól számoltam. Még nagyítóval sem látszanak a térképen, hiába is keresnéd. Egyedül ebben a parányi könyvben olvashatsz róluk.

2014. december 6., szombat

Limpár Ildikó: Emlékek tava




„Váljék szép emlékké!” - kívánja olvasóinak útravalóul Limpár Ildikó, és valóban azzá is válik. Legyen bár az ember gyermek, felnőtt vagy öreg. Hiszen mindenkinek akadnak az útjában fújtató, kétfejű sárkányok és gonosz boszorkányok, akik csak arra várnak, hogy megszelídítsük őket. Vallom, hogy aki a mesékből egyszer, úgy érzi, örökre kinőtt, az nem lehet már felhőtlenül boldog. A mesének ereje van. Szíve, lelke, gyógyító érintése.
Szent Miklós (Mikulás) napján, talán ezért ébredtem hajnalban, és kialvatlanságomért jutalmul ezt a mesét kaptam. Amit ki is olvastam, mire megvirradt, és a varázsos melegség, amit itt hagyott, beragyogta az egész napomat!

2014. december 3., szerda

Justin Torres: Mi, állatok


  „Miénk volt a kék labdánk, és a dühünk, és a szürkületbe forduló esti ég, és a sötétedő égre kirajzolódó háztetők, az antennák, a telefonkábelek, és volt egy varjúnk is valahol, amely néha felkárogott. Manny így szólt: - Van fehér mágia, és van fekete mágia - mi pedig hittünk neki.”  

Justin Torres első regényében, három kis vad magocska cseperedik Isten tenyerében. Jobban mondva öt, hisz maguk a cseperedést elősegít(end)ő szülők - a fehér anya és puerto rico-i apa - maguk is szinte gyerekek. Vad ösztönlények. Állatok... A biológia tesz egy családot családdá vagy a pillanatok? Ez a könyv, a félelmetes, szeretnivaló, kegyetlen és kegyetlenségükben is gyönyörű pillanatok tárháza.

2014. december 2., kedd

A legnagyobb problémák egy könyvmoly életében...

(Képek forrása: google)
Bár nem szoktam gyakran ilyen kérdőív szerű körbeposztokat kitölteni, most valahogy mégis kedvem szottyant. Még a csokissal is kacérkodok... :)

1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?

Vallom, hogy sokszor nem én választok, hanem a könyv választ ki engem. Már csak azért is, mert meglepően kevésszer sikerül mellényúlnom. Valahogy általában jön egy hangulat, ott bujkál bennem, és akkor vagy meglátok egy könyvet, vagy valaki ajánl, vagy csak úgy előbukkan a semmiből. Olyan is előfordult már többször is, hogy éreztem, hogy egy könyv olvasós lesz nálam, mégis, valahányszor kézbe vettem jött egy sugallat, hogy ne most, még ne, úgyhogy félretettem, és valóban később eljött az ideje, és élmény lett. Legnagyobb példám erre a Harry Potter. Na arra aztán évekig érett a sugallat. De megérte! Persze azért nem vagyok könyvekkel suttogó, de hiszek az ilyen kis hétköznapi mágiákban. :)  

2014. november 30., vasárnap

Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek



Kristina Ohlsson az a személy, akitől már régóta tervezek zsigerbevágó skandi krimit olvasni, csak még eddig nem jutottam odáig. Mostanában pedig mesékre vagyok hangolva, talán a közelgő ünnepek miatt, nem tudom. Aztán megláttam ezt a roppant hangulatos kis borítót, és hangzatos címet, na meg hogy a regényke a svéd rádió gyerekregény-pályázatának nyertese, és nagyon kedvet kaptam hozzá.

Kézbe véve a könyvet aztán a kedvem csak fokozódott. Szép, igényes, keménykötésű kiadás, a borítón a cím és a különös szellemlányok és fiúk tapintgatósak. Mielőtt elkezdtem olvasni, teljesen visszavedlettem gyerekké, és milyen jól tettem...


2014. november 29., szombat

Blogszülinap

(Forrás: we♥it)
Kedves Mindenki!

Ma 3 éves a blogom, így boldog szülinapot kívánok neki! Remélem meg van elégedve mindennel! :D Ha lenne kézügyességem, biztos csinálnék egy ilyen tortát. :) 

Remélem, hogy ebben a 3 évben ti is találtatok kedvetekre való olvasnivalót bőven, és remélem találtok is még nagyon sokáig! :)

2014. november 27., csütörtök

Sun-mi Hwang: Rügy - A tyúk, aki repülésről álmodott

A tyúk, aki repülésről álmodott, mely repülést ez esetben az anyai szeretet jelenti. Főszereplőnk ugyanis Rügy, a tyúkocska, akinek egyetlen küldetése van a világon: „célt találni az életének, úgy, mint az akácfa rügyei”, azaz anyává válni. Csakhogy Rügyet tojótyúknak tartják, tojásait - melyek nem termékenyek, ám ő erről mit sem sejt - sorra elveszik. Ő pedig a ketrec rácsain át vágyakozva nézi az udvart, a szabad(abb) világot, benne az akácfával, ami újra és újra hófehér virágokat költ. Rügy ugyanígy szeretne szárba szökkenni, ám vágyai szerények, beérné mindössze egyetlen kiscsibével, akinek életet adhat, szeretheti, gondozhatja, megóvhatja a rút vadásztól. És az anyák, ha elszántak, mindenre képesek...


2014. november 25., kedd

Ruth Ozeki: Az idő partjain


„Aki próbált már naplót írni, az pontosan tudja, hogy a jelen nehezíti meg, hogy a múltról írjunk: nem tudunk olyan gyorsan írni, hogy ne ragadjunk bele abba, ami akkor volt, sosem érhetjük utol azt, ami most történik, ami azt jelenti, hogy a most jobbára halálra van ítélve.” 

Most, hogy visszatértem Az idő partjairól, csak úgy cikáznak bennem, felettem, alattam a kimondatlan szó-kísértetek. És az a bizonyos hal is fickándozik a hasamban. Fickándozott szinte végig, míg olvastam.

2014. november 20., csütörtök

Játék az időben

Kedves állandó, és virtuális ösvényeken idetévedő olvasóim! Mit szólnátok egy kis játékhoz? Ha benne vagytok, tartsatok velem!

Az én kis online kuckóm, menedékem, könyvországom, pontosan kilenc nap múlva lesz 3 éves. Bizony, repül az idő! Napra pontosan, 2011, november 29-én vettem egy nagy levegőt és belevágtam. Magam sem tudtam meddig tartok ki, az igazat megvallva nem jósoltam volna ennyi időt eme hobbinak. Még semmi ilyen jellegű tevékenységben nem bizonyultam ennyire kitartónak, és nem töltött el konstansan ennyi jó érzéssel, mint az olvasás és írás.

Eddig azonban, hálátlan anyaként, minden alkalommal elfelejtettem megemlékezni blogom szülinapjáról... Most viszont, némi csodával határos módon még időben eszembe jutott. Ennek örömére, gondoltam meginvitállak titeket egy kis játékra, melynek nyereménye is van.

2014. november 17., hétfő

Az ember, akit Ovénak hívnak, és a lány, aki megszerette...




Az ember, akit Ovénak hívnak, egy borongós novemberi napon, hajnalban felkelt, hogy szokásos, némi rugdosással is járó ellenőrzőkörútjára induljon, és ezzel egy időben betrappoljon az életembe. És a lány, akit Miamonának hívnak - ami persze csak álnév, amire Ove azt mondaná micsoda baromság, mi a csudának kell egy embernek álnév, ha van igazi is -, könnyes szemmel csukja be a könyvet, és morgolódik egy sort a világra. Csak úgy hálából. És emlékezésből.

Nem tudom kinek mi jut eszébe, ha erre a címre és borítóra néz. Nekem egyből Allan Karlsson tolakodott lelki szemeim elé,  azaz A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. És amit végül kaptam... az felülmúlta a várakozásaimat.

2014. november 11., kedd

Isabel Wolff: Séta az időben


 „Milyen csodálatos lehet, ha az ember egyszerűen képtelen visszaemlékezni arra, ami fájdalmas volt. Mégis kénytelenek vagyunk magunkba ölelni minden emléket, vidámat és szomorút, hiszen ez mindenünk az életben.” 


A Séta az időben egy ládika, benne megkopott levelek, kifakult fényképek, neveket őrző hímzett zsebkendő, apró rézgyíkocska, rengeteg sóhaj, könnyek, megbocsátás... Csak győzzük őket előhalászni...

Sokan átéljük ugyanazt, különböző helyzetekben, korokban. És mikor két ilyen "átélés" egymásra lel, azt hívjuk sorsszerű találkozásnak, mely sokszor - csak úgy mint ebben a történetben - egyben sorsfordító is.

2014. november 6., csütörtök

Anna Gavalda: Édes életünk


Mind elvesztünk valamit. Egy táskát, tele pénzzel, vagy a bizalmunkat egymás iránt. És szerintem mind ledöbbenünk, ha a mai világban (ebben az elcseszettben itt ni), ez az elveszett bizalom visszasomfordál hozzánk. Még ha egy étteremben szunyókál is, késekkel jár - hát persze, hisz sebezhetőbb, mint mi magunk - és furcsa szagú bőrkabátot visel. Egykor kövér volt, de lefogyott. Nem tudta, hogy lépten-nyomon újra őt kerestük, mikor már megint elveszett. Csak tudnám miért veszik el folyton. Talán a nadrágunkhoz kellene láncolni. Igen, az lenne a legjobb. Hogyisne! Hogy egy bódult pillanatunkban lerángassa rólunk, és ott hagyjon minket kiterítve, egyszál, alig valamit takaró bugyiban? Azt már nem! Fenje csak a késeit ránk! Mi addig majd megülünk a sarokban és harapdáljuk a szánk szélét. Araszolgatunk előre a kissámlival, míg ránk nem néz. Kattan a zár, de mi már nem is mennénk sehová. Már nem nyerítünk idétlenül a barátnőnknek a telefonba...

2014. november 4., kedd

Én az elefántokkal vagyok

Találj rám! - Jodi Picoult új könyvének címe, és az én belül kiáltozó kívánságom is ez volt, hiszen Picoult eddig mindig remekül rám talált. Most viszont az egyik szemem sír, a másik nevet...

Picoult témaválasztásai mindig (legalábbis az általam eddig olvasott könyveiben mindig) merészek, alapos háttérkutatással alátámasztottak és tárgyilagosak. Mindemellett persze tele vannak érzelemmel. Nos, a legtöbb pontban a Találj rám! sem tér el. De... sajnos idefurakszik az a pimasz kis de...

2014. október 30., csütörtök

Újratervezés




Minden kommentár nélkül, csak nézzétek... és sírva nevessetek vagy nevetve sírjatok... Én ezt tettem...

2014. október 27., hétfő

Popcorn jelentések: Két nap, egy éjszaka / Deux jours, une nuit

Ami francia (ez esetben belga), és Marion Cotillard főszereplésével készül, az rossz már nem lehet... :) Ilyen indíttatásból ültem be a nálunk is nemrég bemutatott Két nap, egy éjszaka című filmre...

Történet: Sandra (Marion Cotillard) évekig dolgozott egy gyárban, de néhány hónapos betegszabadsága után főnöke lehetetlen feladat elé állítja: csak akkor jöhet vissza, ha rábeszéli kollégáit, hogy azok mondjanak le az év végi bónuszukról. A cég indoklása szerint nincs forrás egyaránt a bónuszokra és Sandra fizetésére. A gyenge, megalázott nő szembeszáll az őt elbocsátó vállalattal: a hétvégét kollégái győzködésével tölti, hogy félelmeit és saját korlátait leküzdve új emberként nézzen szembe hétfőn reggel a feletteseivel. (Forrás: port.hu) 

2014. október 24., péntek

Jodi Picoult: Larger than Life / Szelíd vadak


Nem tudom kelle-e több és jobb ajánló, mint, hogy úgy érzem, ha ezt a kisregényt (!!! novella angolul = kisregény; short story = novella - ahogy mi értjük), szóval ha ezt Jodi mondjuk húsz évvel ezelőtt megírja, és én el is olvasom, akkor vagy nagyon sokáig elefántkutatósat és megmentőset játszottam volna, vagy az is lehet, hogy most Miamona Szafarizdáját olvasnátok. :)

2014. október 23., csütörtök

Témázunk: Irodalmi bakancslista


Az én bakancslistáimmal, legyen az általános, vagy irodalmi, az a helyzet, hogy az életkorommal, helyzetemmel, szertelenségemmel, csapongó érdeklődésemmel kézen fogva változnak, alakulnak, formálódnak... Kiskoromban nem is tudtam mi az a bakancslista, tűzoltó akartam lenni, meg katona - az első csak a vers kedvéért, de a második az igaz, hű S-FOR-os akartam lenni :D -, irodalmi bakancslistán meg így, nevén nevezve a gyereket szerintem eddig a pontig nem gondolkoztam, de azért, mint minden könyvmolynak (de unom már ezt a kifejezést, kitalálhatnánk rá mást) nekem sem kell meggebednem, hogy valami szikrát csiholjak magamból. Vagy mégis? 

2014. október 22., szerda

Elif Shafak: A bolhapalota


Nemrég belefutottam egy cikkbe a könyv fordítóival - Nagy Marietta, Sipos Kata - plusz a fülszöveg  is hangosan kiáltozott felém, hogy nekem ezt el kell olvasni, így hát nem tudtam és nem is akartam tovább ellenállni a csábításnak...

Az író - sőt, mint olvasás közben derült csak ki számomra, az írónő - nevével eddig nem találkoztam, de nagyon szeretek kincsekre bukkanni, és bár eme kedvelt kincsvadászatom nem mindig jár sikerrel, most úgy érzem ismét sikerült belenyúlnom a tutiba!

2014. október 15., szerda

Találkozás Tóth Krisztinával

(Photos by iopi)
Tegnap este a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében mutatta be az érdeklődő közönségnek Tóth Krisztina új novelláskötetét, a Pillanatragasztót.
Régóta "fogócskáztam" már az írónővel, többször már majdnem "találkoztunk", csak az utolsó pillanatban nekem mindig közbejött valami, de most végre sikerült fülön csípnem a pillanatot, és jól bele is ragasztottam magam, hogy nektek is át tudjak adni valamennyit belőle. :)

2014. október 10., péntek

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó



  „A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.” 


Elfeledtem Tóth Krisztina milyen lehangoló tud lenni... Vagyis, elfeledtem, hogy az élet milyen lehangoló tud lenni... Nehéz volt újra szembenézni vele, eltartott egy ideig, míg azt tudtam mondani, igen, így van, hát told... lökd az egészet az arcomba! Itt vagyok, és tűröm, sőt szinte már élvezem. Ha már mást nem tehetünk, legalább tudjunk nevetni, sírni, borzadni, viszolyogni magunkon/ magunktól.

2014. október 8., szerda

Bakó Ágnes: Fekete szivárvány


Olyan megmosolyogtató, amikor az ember lánya, felnőtt fejjel, lázas betegen belekezd egy könyvbe, és ez az első mondat fogadja: „Olyan jó betegnek lenni! - sóhajtott Anna és mosolyogva lehunyta a szemét.”  - És tényleg rögtön visszarepültem a gyermekkori ágyban töltött szép időkbe, mikor, mint a történet főszereplőjének, Annának, szabad volt mindent, még azt is, amit máskor esetleg nem, és lesték az óhajaimat, kívánságaimat, nem is akartam meggyógyulni én sem olyan hamar, nehogy elmúljon ez az álomvilág.

2014. szeptember 29., hétfő

Popcorn jelentések: Boyhood / Sráckor



Nem tudom ti hogy vagytok vele, én azt veszem észre, hogy sajnos egyre kevesebb az olyan film, amit igazán várok. Ez nem tudom, hogy az én ízlésem behatárolódása miatt van-e, vagy a mai idők kínálatának köszönhető - gyanítom, mindkettő egyre erőteljesebben nyom a latba -, de a Boyhood/ Sráckor most végre egy olyan film, amit már jó ideje vártam. És hogy beváltotta-e a hozzáfűzött ígéreteket? Az mindjárt kiderül... :)

2014. szeptember 27., szombat

Programajánló: Tóth Krisztina könyvbemutató




Kedves Mindenki! Alig ocsúdtunk fel Joyce Maynard látogatásából (bejegyzés itt), máris jön a következő - számomra szinten várva várt - esemény, azaz Tóth Krisztina Pillanatragasztó című új könyvének bemutatója.

2014. szeptember 26., péntek

Találkozás Joyce Maynarddal

Ahogy azt már korábban beharangoztam (itt) Joyce Maynard Budapestre látogatott, első sorban Nyárutó című könyvét és a belőle készült filmet népszerűsítendő.

Az eredeti programra azonban sajnos betegség miatt nem tudtam elmenni, így bár a filmvetítésről lemaradtam, szerencsére mégsem maradtam ki mindenből, mert az Alexandra Pódium jóvoltából még egy beszélgetést szerveztek az írónővel, és ezen már, minden erőmet összeszedve én is részt tudtam venni.

Beszámolómmal remélem kicsit közelebb tudom hozni az írónőt mindazokhoz, akiknek neve még esetleg idegenül cseng, és azokhoz, akik többre is kíváncsiak vele kapcsolatban.

2014. szeptember 23., kedd

Pihentető percek

A minap szóba került zárt blogger körünkben, hogy ki milyen képernyőpihentetőt használ az e-kütyüjén. Én általában könyves, olvasós vonatkozású vicceset vagy aranyosat.  Arra gondoltam megosztom veletek a kis gyűjteményemet, hátha akad kedvetekre való :) és egyben tesztelem milyen olvasottsága van a nem könyves értékelős bejegyzéseknek, mert ti kis piszkok azokat állítólag jobban szeretitek :D

2014. szeptember 22., hétfő

Graeme Simsion: A Rosie-projekt

 Mi állapítható meg prekoncepcionálisan a borítót  és a címet megpillantva?

1. Minden kétséget kizáróan YA - azaz Young Adult, (tehát fiatal felnőtt) - típusú könyvet tart kezében az olvasó.
2. Biztos, hogy lesz benne szerelem.
3. Több, mint valószínű, hogy az általánosan bevett séma szerint happy-end lesz, melyet némi hol megmosolyogtató, hol megkönnyeztető kuszálkodás fog megelőzni.
4. Az előbb felsorolt három pont alapján, annak, hogy ezt a könyvet végül utálni fogom, sőt talán végig sem olvasom, (induljunk csak ki a Sophie Kinsella fiaskóból) körülbelül 90% az esélye.
5. Mindösszesen tehát 10% annak az esélye, hogy mindezek ellenére megszeressem ezt a történetet.

Igen. Borító és cím alapján magamtól automatikusan azt mondtam volna, hogy kösz, nem, hiszen ha egy fajta könyvtől tudatosan menekülök, az a tipikusan tingli-tangli YA. Ezt a két betűt már akkor se szeretem, ha bármilyen más szóban egymás mellett foglal helyet. Már csak az a kérdés, hogy ez esetben a feltevések helyesek-e, és ha azok, milyen lesz a végkimenetel...


2014. szeptember 17., szerda

Programajánló: Joyce Maynard Budapesten





Figyelem, figyelem, közhírré tétetik...

A mai nap jó híre (mivel én csak ma értesültem róla), hogy Joyce Maynard Budapestre látogat! 

2014. szeptember 16., kedd

F. Scott Fitzgerald: Benjamin Button különös élete


Itt ülök a "könyv" befejezése után, és azt kérdezem magamban, hogy ez most mi volt? Azért az idézőjel, mert nyúlfarknyi terjedelme miatt én még kisregénynek sem hívnám, csupán egy hosszabbacska novellának. Szó mi szó, az alapötlet az zseniális.

Ha valakinek még ismeretlen lenne a történet, lényegében arról van szó, hogy Matuzsálem Benjamin Button megszületik, leéli az életét és meghal. Iskolába jár, szerelembe esik, gyermeket nemz... csak úgy, mint bármely más ember,  csakhogy nála az idő vas foga visszafelé rágja a gyújtózsinórt: aggastyánként születik és csecsemőként távozik.

2014. szeptember 15., hétfő

Témázunk: Mese mese mátka, pillangós madárka

(Képek forrása: pinterest.com)
Mese. Szükség van-e rá. Ha igen, kinek, mikor, miért? Ha nem, miért nem? Én szeretem-e, olvastam/-e, olvasok-e/ fogok-e még olvasni? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel a soron következő körkérdés...

2014. szeptember 13., szombat

Szabó Magda: Álarcosbál





Tudjátok milyen érzés, mikor a lelketeket "töltőre" rakjátok, és mire elfogynak a lapok, kigyúl a fény, jelzi, hogy csordultig töltődött minden, aminek töltődni kell? Hát én ezt érzem valahányszor Szabó Magdát olvasok. Legyen az felnőtteknek íródott regénye, Tündér Lalája vagy pöttyöse. 
Az Álarcosbál pöttyös, azaz ifjúsági, de azt hiszem Szabó Magda, csak úgy, mint a történet Éva nénije óriási bizalommal viseltetett az ifjúság felé, mert bizony ez a kis olvasmány, még az én, felnőtt(ecske) szívemnek is olykor súlyos olvasmány volt. De minden szavát mélyen magamba zártam. 

2014. szeptember 11., csütörtök

Helló szeptember!


(Forrás: pinterest.com)

Gondoltam egyet, és kicsit körülnéztem milyen könyveket várhatunk szeptemberben, és mivel találtam párat, amik érdekesnek, ígéretesnek tűnnek, gondoltam megosztom veletek is, hátha szolgálhatok némi újdonsággal...

2014. szeptember 9., kedd

Ram Oren: Gertruda Esküje

A Gerturda esküje, egy újabb "mese" a második világháború szögesdrót poklából, főszerepben Gertruda Babilinskával, aki hithű katolikusként a nehéz időkben dadának szegődik a zsidó Stolowitzky család szeme-fényéhez, a kis Michaelhez. Anyai gonddal törődik a kisfiúval, a család szerves és nélkülözhetetlen részévé válik, olyannyira, hogy sorsa összefor Michaeléval... Háborún, határokon és a legfelkavaróbb borzalmakon keresztül.

A másik oldalon pedig Karl Rinkkel ismerkedhetünk meg, aki szerelmes szívére hallgatva egy zsidó nőt vesz feleségül, közben pedig az SS-ben próbál először láthatatlan szellemként nem tudomást és részt venni a körülötte zajló eseményekről/eseményekben, majd pedig mindezt megfordítva hatalmát próbálja jóra használni...

2014. szeptember 7., vasárnap

Kérdezz-felelek, olvasási szokások

Kedves PuPilla meghívásának eleget téve - ezúton is köszi! -, megosztom én is veletek néhány olvasáshoz köthető szokásomat. Én most nem jelölnék senkit, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy a nagy többségen már végigsöpört a hullám, de aki szeretné, az töltse ki és jelezze, ha én ihlettem, de nem muszáj azt sem, ahogy jólesik. Mert olvasni is csak úgy jó, ahogy jólesik, de milyen is az... :)

2014. augusztus 27., szerda

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn








„Mi mindenre vagyunk képesek, gondolta. Felnőni, szeretni, gyereket szülni, megöregedni - és mindezt úgy, hogy közben, egy soha meg nem érkezett válasz vagy egy soha be nem fejezett gesztus végtelennek érzett ideje alatt, máshol vagyunk. Mennyi ösvényből áll, mi egyetlen útnak látszik, és mily különböző lépésekkel járjuk be azokat!”

2014. augusztus 26., kedd

2014. július 30., szerda

Sabina Berman: Én, Én, Én

Rájöttem mi hiányzik nekem... Lemerülni a türkizkék tenger aljára, ahol már csak az ember a saját lélegzetét hallja, fejemet ráhajtani egy lapos kőre, és csak úgy lenni, a szó legigazibb értelmében...

"Újra csak létezem. Létezem, és látok. És úgy látok minden létezőt, ahogy van, és csak amíg ma van, mert nem tudhatjuk, lesz-e még."

Ha érdekel hogy jön össze a humanitárius állatvágás, a szögre akasztott búvárruhába bújtatott kis- majd nagylánnyal és a funkcionális autizmussal, azaz a másfajta képességekkel, melyek másfajta dolgokat adnak az emberiségnek, nos akkor lehet, hogy ez a te könyved. Mérget persze nem vehetünk rá...

2014. július 21., hétfő

Témázunk: Határ a csillagos ég!?

A címben feltett költői kérdésemre a saját válaszom az lenne, hogy nem - ha rólam van szó. Legalábbis biztos nem a csillagos ég... Annál szűkebben találhatók a határaim. Sajnos vagy nem sajnos, de legtöbbször a biztonságot és otthonosságot előnyben részesítő ember vagyok. Az élet talán összes területén, így az olvasásban is. Na nem azt mondom, hogy soha nem is próbálkoztam/ próbálkozom, de jellemző rám, hogy ha ki is dugom az orrom kis  kuckós menedékemből, ha nagyon nem tetszik a közeg, akkor visszavonulót fújok.

2014. július 12., szombat

Szabó Magda: Öregek és vének

"És Izsák kivevé az ő atyjának a kezéből a kötelet, és azt mondá: Csak magadat áldozhatod meg, atyám, ha a Jehovát engesztelni kívánod, mert én nem halok meg a te Istenedért. Én a magam Istenéért halok meg egyszer, és hagyj engem, amíg megyek, hogy megkeresném."

Mint általában Szabó Magda után, de most különösen is nehéz megszólalnom. Nehéz, mert olyan sötét, mélyre elásott érzéseket és gondolatokat kapart a felszínre, mint a harag vagy a gyűlölet, amit egy-egy szeretett ember iránt érzünk. Vagy a sajátjaink, vagy a másokéi iránt. Ha olyan szerencsések vagyunk, és a környezetünkben nincsenek se (szabómagdai) "vének" se "öregek", akkor hát tálcán kínálja nekünk az írónő. 

2014. június 29., vasárnap

Joanne Harris: Ötnegyed narancs


Azt hiszem, ez volt az eddigi leghosszabbra elnyúló olvasásom. És míg máskor zavarni szokott, ha egy történet el- és felaprózódik, ez most szerencsére nem így volt, Sőt...

Joanne Harris olyan nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér. De nem ám akármilyen, száradt, szikkadt fajta, hanem a legtitkosabb, ezer éves hagyományokon alapuló recept szerint sütött, legfinomabb hozzávalókból gyúrt, kívül ropogós, belül gőzölgően elomlós kenyér, amit ha az ember maga akar elkészíteni, és szóról szóra követi is a receptet, soha nem lesz ugyanolyan, mert hiányzik a titkos összetevő, amit Joanne Harris-nek hívnak.

2014. május 24., szombat

Jodi Picoult: Where There's Smoke

Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy már nagyon várom Jodi Picoult új könyvét a Leaving Time-ot /  Találj rám. 

Fülszöveg:

A Szelíd vadak folytatódik! Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? Adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben. Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel? A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi.