Véletlenek márpedig nincsenek! Ez most már tényleg levakarhatatlanul szlogenemmé válik. Ám én cseppet sem bánom!
Emlékeztek még, mikor múltkor hirtelen felindulásból elkövetett (egyszeri de nem megismételhetetlen) borítómániát tartottam (bejegyzés itt)? Éreztem én, hogy nekem még lesz valami kapcsolatom ezzel a könyvvel. Aztán Anaria jóvoltából értesültem róla (ezúton is köszike!), hogy maga az írónő Budapestre látogat, méghozzá nem is akárhová, a hozzám legközelebb eső bevásárlóközpont Librijébe, és mit ad istenke aznap pont úgy végzek a munkával, hogy el tudok menni. Now that's what I call fate! Még ha csak parányi, személyes fate-emről is van szó. Mert nekem csak ez számít. :)
