2012. december 31., hétfő

BÚÉK 2013!




Mindenkinek kívánok örömteli, vidám Szilvesztert és álmok beteljesülésében, na meg persze olvasásban gazdag Boldog Új Évet!

Köszönöm, hogy ennyien kitartotok mellettem, remélem így lesz ez ezután is.

Jövőre, Veletek, ugyanitt!

BÚÉK!


2012. december 28., péntek

Richard Paul Evans: Kegyelem





Karácsony táján vágytam valami megindító, torokszorító történetre, ami segít ráébredni mi is az igazán fontos az ünnepben, hiszen bár mind tudjuk nagyon jól, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, mikor a díszes kivilágítás "szemünkbe küldi a fényt" és "így lesz az agyban sötét."

Azt a tippet kaptam, hogy Richard Paul Evans pont az ilyen történetekre specializálódott. A borító máris meggyőzött, így hát beszeretem a könyvet.


2012. december 27., csütörtök

Máté Angi: Az emlékfoltozók (Mesék a szeretetről)

Szívem szerint most azonnal csomagolnék, és mennék a tündérrigólányok után, megkeresni őket, megkérni őket fogadjanak be engem a tejeskávéhajút, hogy együtt zunnyogjunk cserebogarak után, szállni pintyekkel, csízekkel. Rávenném őket, hogy fogadjunk be minden leányt, aki tündérrigólánnyá szeretne lenni (s minden fiút, aki tündérrigófiúvá), hogy mind együtt várjuk a postást, telítsük a piros lábast, foltozzuk a kendőket – másokét és sajátjainkat egyaránt – hogy a világon ne legyen több lukas kendő, amin átfúj a szél. Megkérnénk a szelet, hogy fújja el az összes markolókocsit, ne markoljanak el több kertet, házat, minden Kicsinéni békésen nézegethesse a növő rózsákat és mikor eljönne az idő, megetetnék a bőröndöt, és várnánk, hogy a fellegek felszálljanak, mutatván az utat, hogy elinduljunk megannyi tündérrigólány (és tündérrigófiú) testvérünkkel, mert a világban bizony sok emlék van, mi foltozásra vár!


2012. december 24., hétfő

Karácsonyi üzenet

Kedves blogolók, blogkövetők, könyvszeretők, egyszóval Kedves Mindenki!


Ezúton kívánok Mindannyiótoknak csillagszóróban, gyertyafényben, meghittségben, melegségben gazdag, áldott, békés, szeretetteljes ünnepeket!






"Ilyenkor – így karácsony táján – a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.  
Ilyenkor jólesik az elsüllyedt, öreg utakat megjárni, a fiatalság ragyogó útjait, a szelíd kalandok tiszta éjszakáit, és látni az elment patakok ringató játékát a holdvilággal, a szánkós utak alig pendülő éjszakáit, a karácsonyfákat, amelyek el nem múlnak soha, és az álmokat, amelyek az örökkévalóságból jöttek, oda is szállnak vissza pihenni és boldognak lenni, mint a szeretetben megfürdött emberi lélek."

/Fekete István: Régi karácsony/

2012. december 23., vasárnap

Popcorn jelentések - Pi élete 3D-ben







Párommal ma bevetettünk magunkat egy moziba és végre megnéztük a Pi életét! Ritka esetek egyike, de úgy jöttem ki a végén, hogy semmi hiányérzetem nem volt. Egy fikarcnyi sem. 3D-ben néztük, mert ez is olyan film, amit érdemes 3D-ben nézni. Az első pár percben Pondicherryt mutatják be és főleg az állatkertet, gyönyörű képek, kellemes zene, ha csak ezt mutatták volna 2 óráig, azzal is elégedett lettem volna. :D 


2012. december 21., péntek

Ruta Sepetys: Between Shades of Gray / Árnyalatnyi remény

A történet nagyon röviden: Linát és családját Szibériába deportálják. A könyv az ő mindennapjaikról, mindennapi  létükről, küzdelmeikről, szenvedéseikről, árnyalanyit reményeikről szól, miközben időről-időre betekintést nyerünk korábbi életükbe is, és szépen lassan kibontakozik a szál, ami végzetük felé sodorta őket.   

Akárhány ilyen témájú könyvet olvasok, az első reakcióm mindig ugyanaz. Nem tudom elhinni... Nem akarom elhinni, hogy ilyen megtörténhet(ett) a világban és emberek élték mindennapjaikat, mintha mi sem történt volna, tudván, hogy mi folyik a háttérben. Aztán a mai világunkra gondolok. Mi is tudjuk mi folyik a háttérben - éhezés, háború, mészárlás, kizsákmányolás... - mégis, arra a parányi, árnyalatnyi életre kell koncentrálnunk, ami nekünk jutott, ami próbálja kidugni fejét a hótakaróból, és igyekszik fordulni a nap felé. A leheletnyi élet, amiben nap mint nap helyt kell állnunk újabb és újabb akadályokat leküzdve. És akkor azokról a dolgokról még nem is beszéltem, amelyeket tudni nem, csak sejteni merünk, azt is némán, félve... 


2012. december 16., vasárnap

Emma Donoghue: A szoba

Előre elnézést a hosszúra sikerült bevezetőtért, ha csak konkrétan a könyvről szeretnél olvasni, görgess lejjebb...  :)

Nem lesz könnyű ezt a bejegyzést összehozni kerek egészre, anélkül, hogy csapongnék, mert bár van még vissza pár nap, azt hiszem kijelenthetem, hogy az idei év legmeghatározóbb olvasási élményét készülök most szavakba önteni.
Miért van az, hogy mindig a szívünkhöz közelálló dolgokat/személyeket a legnehezebb keretbe foglalni? Mármint értem én, hogy miért... annyi szál köt, meghúzod az egyiket és valahol egészen máshol ér véget, mint tervezted. Szövevények, rezdülések labirintusa. 

(Forrás:Google)
S hogy vajon honnan ismerhetjük fel, ha egy ilyen meghatározó olvasmánnyal van dolgunk?
Nos, íme pár jel, melyek árulkodóak lehetnek:


2012. december 9., vasárnap

Kerstin Gier Rubinvörös (Időtlen szerelem trilógia 1.)

Már jó ideje nézem, ahogy ezt a könyvet falják és falják és dicsérik. Pink borító, melyen két, kosztümös fekete árny; a férfi gúnyolódó mozdulatokat tesz, míg a nő rosszalló szemmel mutogat, hogy nem megmondtam, hogy hagyd ezt abba, miközben kígyónyelvű vérfarkasok mustrálgatják őket, és fejük felett denevérek incselkednek egy kristálycsillár körül.

Elsőre arra gondoltam, hogy normális felnőtt ember ilyet önszántából nem vesz a kezébe... Vagy mégis? Valahogy mégiscsak újra és újra az orrom elé pofátlankodott, így hát arra jutottam, miért is ne... egy próbát megér.

A könyv normál hosszúságú (334 oldal), mégis azon kaptam magam, hogy egy részletbe kiolvastam a 60%-át és szó mi szó roppant jól szórakoztam!



2012. december 7., péntek

J. R. R. Tolkien: A hobbit


Elöljáróban csak annyit: Légyszi ne utáljatok! :)






Mint minden mese, ez is jól kezdődött. Lekucorodtam a szőnyegre egy bögre forró, gőzölgő kakaóval a kezemben, velem szembe, karosszékébe leült Ő, a nagy mesemondó, pipára gyújtott és belekezdett.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ, melyben élni pompázatos volna, s melybe megannyi kaland után jól esik visszatérni... De ne siessünk annyira, mondta ő, s taglalni kezdte a kalandokat, szépen, sorjában...




2012. november 24., szombat

Carole Martinez: Összevarrt szívek





"A nevem Soledad. Ölelésre képtelen, erőtlen karral, haszontalan, nagy kézzel jöttem a világra egy olyan vidéken, ahol összeaszalódnak a testek. Anyám, mire végre be tudott húzódni egy fal mögé szülni, annyi homokot nyelt, hogy tele lett vele a vérem. A bőröm alatt homokóra pereg szakadatlanul. Ha meztelenül állnék a napon, talán látni is lehetne, hogyan folyik át rajtam a homok."




Így kezdi Soledad a történetet. És "a sok homoknak" pedig "egyszer vissza kell jutni a sivatagba."
Soledadnak pedig nincs is más kívánsága, minthogy megszabadulhasson ettől a homoktól, még akkor is, ha ez teljes ürességet von maga után...


2012. november 6., kedd

Yann Martel: Pi élete




Megfigyeltem, hogy minél sikeresebb egy könyv és minél többen ajánlják, az én kezembe annál később kerül. Így volt ez a Pi életével is. Nálam volt már egyszer kölcsön könyv alakban, akkor nem került rá sor. El is felejtettem... Bevallom még a fülszöveget sem néztem meg, csak tudtam, hogy várólistás, el kell majd olvasnom... És ha egy moziban nem pillantom meg a közelgő filmváltozatának plakátját, még váratott volna magára a dolog. 

Minden (illetve a legtöbb) ilyen, így, késleltetve olvasott könyvnél ugyanaz a hatás. Megkérdezem magamtól, hogy mégis mire vártam? De hát ez már csak így van, ilyen az emberi molyi természet...




2012. október 30., kedd

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Mit is tehetne egy ember, aki éppen kereken századik esztendejét tölti, és jelenlegi életkörülményeivel nincs egészen megelégedve!? Evidens! Kimászik az ablakon, kicsit elmélázik a virágágyásban, majd útnak indul az ismeretlenbe. Hiszen "Amikor az élet túlórázik, az ember többet megenged magának." És aki ugyebár betöltötte a százat, magától értetődő, hogy nagyon éhes is lehet, így hát ha már belevágott, akarom mondani -lépett, nincs visszaút. Még akkor sem, ha "Az élet megerőltetőnek bizonyult, miután úgy döntött, hogy még folytatja egy ideig."

Csakhogy Allan Karlssonnak az ismeretlen nagyon is ismerős. Egész életében az ismeretlen ismerős hullámait lovagolta, és repítette vagy éppen repíttette magát kalamajkából kalamajkába, miközben szépen, csendesen formálgatta a világot maga körül. Úgy bizony. Allan Karlssonnak a világ csak egy nagy kupac gyurma, amit kedvére formálhat. Illetve hát mindezt "majdnem" tudatosan teszi, markolgatja és szottyongatja...


2012. október 15., hétfő

Gayle Forman: Where She Went / Hová tűntél?





"She's gone,
Out of my life.
I was wrong,
I'm to blame,

I was so untrue.
I can't live without her love.

In my life
There's just an empty space.
All my dreams are lost,
I'm wasting away. Forgive me, girl."



/Steelheart lyrics/





Mint azt már az előző kötetnél elhintettem, itt is megküzdöttünk egymással az elején. És sajnos nem is csak az elején...


2012. október 11., csütörtök

Gayle Forman: If I Stay / Ha maradnék





"I'm sitting down here,
But hey you can't see me
Kinda invisible
You don't sense my stay
Not truly hiding, not like a shadow

Just thought I would join you for one day." 
/Lene Marlin - Sitting down Here (1999))/









Ez a dalszöveg refrén jutott eszembe olvasás közben, és bár a dal kicsit bugyutácska és inkább vidám, mégis van benne valami kis fátyolos rosszkedv. 

Olvasatomban a könyv is ilyesmi volt. Mély, szomorú, szinte megemészthetetlen tartalom/ mondanivaló, szerethető, egyszerű, élethű köntösbe bújtatva.


2012. szeptember 29., szombat

Suzanne Collins: Mockingjay - End of the Games




"(…) My guess is that fearful events are the   hardest to root out. They're the ones we naturally     remember the best, after all." 

Nos igen, ezzel egyet értek, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ez nem az a kötet lesz, amire még sokáig és amire a leginkább emlékezni fogok...






2012. szeptember 16., vasárnap

Steiner Kristóf: Lélekbonbon

~ Vannak az előítéleteim és van a belső hangom, aki mindig rápirít, a nagyszájú, előbb-lő-aztán-kérdez, mindig cserfes előítéleteimre. Sokszor pofon vágja őket, és megkérdezi, na, hát kellett ez nektek?
~ Van Steiner Kristóf és vannak az előítéleteim... nem is kevés... nem, nem a szexuális beállítottságával szemben, hanem azzal, ahogyan magát sokszor előadja...
~ Van egy nagynéném, akivel csuda jó beszélgetni. Ő mesélte, hogy egyik nap egy rádióműsorban arra lett figyelmes, hogy egy fiatal srác milyen szimpatikusan beszél. Hangja alapján fogalma sem lett volna ki az, és igencsak meglepődött mikor fény derült az illető kilétére. Mindezt az emléket egy könyvesbolt kirakat hívta elő, mire megjegyeztem, igen, én is jókat hallottam a könyvé(/ei)ről, ámbár még egyiket sem olvastam.

Na, akkor és ott született meg bennem az elhatározás, hogy elolvasom...


2012. szeptember 15., szombat

Suzanne Collins: Catching Fire


"Katniss, the girl on fire, has left behind her flickering flames and bejeweled gowns and soft candlelight frocks. She is as deadly as fire itself."

Hát hol is kezdjem.... Már az is véletlen volt, hogy az előző kötet a kezembe, jobban mondva a fülembe akadt, lévén, hogy hangoskönyv formájában tettem magamévá. Általában nem szeretem a vérengzős, öldöklős, ember embernek farkasa típusú történeteket, pláne nem "fantasztikus" formában. A hatás mégis elért engem is, és Katniss Everdeen nálam is tiszteletét tette. Ráadásul még a tetszésemet is elnyerte. 10-ből 8 pontot kapott.


2012. szeptember 12., szerda

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége


Először a filmet láttam, pár éve, párom rábeszélt, bár a Vissza a jövőbe trilógián kívül nem nagyon rajongom az időutazás témájáért. Egyszerűen komolytalannak, könnyednek, mindig vígjátéknak tartom. Legalábbis filmeken így ábrázolják általában. Ja, egyszer láttam egy komolykodóbbat is, Hayden Christensen-el a főszerepben, - Jumper / Hipervándor - hát azt inkább nem is minősíteném milyen volt...

Szóval hadilábon álltam az időben ugrabugrándozással, és ettől a filmtől sem vártam sokat, bár legalább a műfaj már jobban tetszett. Azonban a film végül nem hagyott bennem mély nyomokat, egyik főszereplő sem volt szimpatikus, Rachel McAdams-et különösen nem szívlelem... Tehát ennyiben is maradtunk, a filmet értékeltem olyan 3-asra (5-ből) és szépen el is váltak útjaink...


2012. szeptember 9., vasárnap

Popcorn jelentések - Filmajánló depis/ dáthás napokra Miamonától



 Nos, mivel súlyos fokú náthám se tegnap se ma nem tette lehetővé, hogy sokat olvassak - lévén, hogy bizonyos időközönként ömlik a könny a szememből és nem látom a betűket - ezért aztán kisebb filmmaratonba kezdtem. A választott példányok remekül működtek, ezért gondoltam megosztom veletek is, hátha leltek kedvetekre valót dáthás/ depis/ semmit-tenni-nem-akaró-paplant-a-nyakba-húzó napokra...



2012. szeptember 4., kedd

S. J. Watson és a félbehagyott manikűr

Bármilyen unalmas és közhelyes is, az egész úgy kezdődött, hogy elolvastam a fülszöveget. Ha esetleg ti még nem tettétek meg, most mindenképpen pótoljátok:

Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik.


2012. augusztus 29., szerda

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc


"Tizenkilenc  perc  alatt  lenyírhatod  a  ház  előtt  a  füvet.  Befestheted  a  hajad. Megnézheted  egy  hokimeccs  első  harmadát.  Tizenkilenc  perc  elég,  hogy  megsüsd  a gofrit,  vagy  betömjék  egy  fogadat.  Egy  öttagú  család  frissen  mosott  ruháit  is összehajtogathatod ennyi idő alatt. A Tennessee Titans tizenkilenc perc alatt  eladja az összes jegyet  a döntőre. 
Éppen ennyi egy szappanopera-epizód, ha nem számítjuk bele a reklámokat.  Ennyi idő alatt eljutunk a vermonti határtól a New Hampshire-i Sterling varosába. Tizenkilenc perc alatt ki is hozzák a pizzát, amit megrendeltél. Elolvasod a gyereknek a mesét, vagy olajat cserélsz a kocsiban. Lesétálsz egy mérföldet. Megvarrsz egy gallért. 
Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, de akár le is szállhatsz róla. Tizenkilenc perc alatt bosszút állhatsz valakin."

Igen, tudom... Már megint egy Jodi Picoult könyv... De nem tehetek, róla, nem könnyű leállni...

Egy biztos, tizenkilenc perc nem lesz elegendő, hogy összefoglaljam érzéseimet, gondolataimat a könyvről...

2012. augusztus 22., szerda

Jodi Picoult: Törékeny





-Törékeny a pillanat
-Törékeny a szív
-Törékeny a jelen, a jövő, a múlt
-Törékeny a hit, a szerelem, a barátság
-Törékeny a csont.

Ha úgy vesszük, minden ember ezer helyen törékeny az életben. Kis cérnaszálakon függünk, melyek bármikor elszakadhatnak és akkor reccs...







2012. augusztus 13., hétfő

Jodi Picoult: Gyere haza







Sammy nagy utat járt be, bár nem is tudott róla. Forrongott a világ körülötte és tüskékkel várta. Persze, ha elég nagyok a tüskék, akkor egy parányi mag jól megfér közöttük, és ha két rózsaág úgy dönt, oltalmat adóan összekapaszkodik, akkor a mag kikelhet. 

Nem vagyok kertész, mint Max, ezért lehet, hogy amit leírtam badarság, de nem is ez a lényeg...







2012. május 10., csütörtök

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel




Használom a bal kezem, és használom a jobb kezem, hogy megírjam ezt a bejegyzést. De igazából, szívem szerint csak a balt használnám. Csak az "igennel" ütögetném a billentyűket, mert ha erre a könyvre gondolok, egyedül ez a legegyszerűbb, ám mégis a legtöbb pozitivitást, energiát sugárzó szó jut eszembe. 

"Ami megszületik, annak meg is kell halnia, egyszóval az életünk olyan, mint a felhőkarcoló. A füst más-más sebességgel száll fel, de mindenki elég, mindannyian kelepcében vagyunk."

Gondolja, s osztja meg gondolatát velünk Oskar, a mindössze kilenc éves kisfiú. Az ember szíve meg belefacsarodik, hogy egy ilyen kicsi gyereknek, ilyen súlyos gondolatok húzzák a zsebét...




2012. március 25., vasárnap

Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret

Kezdetek


Bevallom erről a könyvről egészen addig nem is hallottam, amíg meg nem láttam a belőle készült film előzetesét. A hangulata megragadott, és tudtam, hogy látnom kell!! Mert, amihez Martin Scorsese hozzányúl, az rossz amúgysem lehet... Azt is tudtam, hogy előbb olvasni szeretném. Nem is sejtheti az olvasó, milyen különleges könyvet vesz kezébe. Én legalábbis nem sejtettem. Azt tudtam, hogy a kötet igen vaskos, így felkészültem, hogy beletelik pár hétbe míg átrágom magam rajta. Ám mikor legelőször belelapoztam, máris láttam, hogy nem hagyományos könyvvel van dolgom. Ami elsőre feltűnt, hogy rengeteg képet tartalmaz. Itt kicsit megijedtem, mert rögtön eszembe jutott a nem túl kedvenc Neil Gaiman olvasmány, a Farkasok a falban, amit még azóta sem sikerült megemészteni, és hová tenni, és ahol az igényes képek vitték el hátukon a vállalhatatlan szövegi tartalmat. A rossz tapasztalat miatt, kicsit féltem, hogy itt is így lesz, de hál istennek, erről szó sem volt!

Hugo Who? Hugo Cabret!


2012. március 11., vasárnap

Popcorn jelentések - A két Szabó és Az ajtó

Emerenc tiszta volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni. Emerenc örökké fedett homlokával, tó-arcával nem kért senkitől semmit, nem szorult senkire, mindenki terhét úgy vállalta fel hogy egy életen át hallgatott arról, neki mi a terhe … ”


2012. március 10., szombat

Georges Simenon: A kísértetek




Nem érzem túl "jogosnak", hogy értékelést írjak a könyvről, egyrészt azért, mert korábban még semmit nem olvastam Georges Simenontól, másrészt pedig a krimikkel is hadilábon állok. A kulcsszó, ami mégis felkeltette az érdeklődésemet a "pszichológiai" volt. Szeretem megfigyelni a lélek és elme rezdüléseit, lehet az hirtelen vagy lassú folyamat.




Fülszöveg: Léon Labbé kalapkereskedő egy francia kisváros, La Rochelle köztiszteletben álló polgára, aki a boltja ügyeinek intézése mellett súlyosan beteg, a szobájából kimozdulni nem tudó feleségét is odaadón ápolja. Egyedül szabómester szomszédja, Kachoudas sejti, hogy a külvilág szemében megbecsült polgár felelős valójában az egész várost félelemben tartó gyilkosságsorozatért, aminek eddig öt idős hölgy esett áldozatul. 

Labbé sejti, hogy a szabómester őt gyanúsítja, így macska-egér játék kezdődik a két szomszéd között. A gépezetbe azonban homokszem kerül, amikor a hatodik gyilkosság meghiúsul, Labbé rendezett világa pedig kezd felborulni...





2012. február 23., csütörtök

Suzanne Collins: The Hunger Games









Hát már megint egy vadiúj élménnyel gazdagodtam! És még azt mondják, nincs új a nap alatt. Lehet, hogy nincs, de, hogy tálalási mód ezerféle létezik, az már egyszer biztos...







2012. február 22., szerda

Miamona irkál: Gondolatok az íróasztalom körül


Egy érdekes feladat... Nézz szét magad körül, és írd le amit látsz, ahogy látsz, ahogyan látni akarsz... 

Én megtettem. Mert jól esett.

„A részletek sokat számítanak, ha a valóságot célozzuk meg.”
(Joanne Harris: Bársony és keserű mandula)

(Forrás: weheartit.com)

2012. február 21., kedd

Postán jött kalap



A mai napon megkaptam életem első recenziós példányát! El sem tudom mondani, mennyire megörültem neki, főleg, hogy a sok minden más közepette teljesen kiment a fejemből, hogy én kértem ilyet... :D


 



A könyv: Georges Simenon - A kísértetek





Hogy hogyan is állok én a krimihez és "pszichológiai bűnregényhez"? Nos, őszintén szólva még fogalmam sincs, eddig nagy ívben elkerültem őket, slendrián legyintéssel és mondván, ez úgysem az én műfajom... Hát most eljött az idő, hogy kiderítsem ennek az állításnak az igazságtartalmát. :) Izgalmas kísértetnek... akarom mondani kísérletnek látszik, és 2011-ben már bebizonyítottam, hogy képes vagyok saját ódon, pókhálós, megvetemedett falaimat döngetni, sőt akár porig rombolni, szóval meglátjuk... Vágjunk bele! :)

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!

2012. február 20., hétfő

Alessandro Baricco: Vértelenül




Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, kit úgy hívtak, Alessandro Baricco. Olasz nemzetiségéhez híven szerette ő a spagettit, csak éppen nem úgy, mint többi honfitársa, és az olasz konyha szerelmesei szerte a világon; ő nem aldentére főve, ízletes mártással nyakon öntve, gazdagon megszórva sajttal fogyasztotta, ó nem! Ő nyersen ette, a közepén kettéharapva, fogaival őrölve, miszlikelve... És ez az, ami őt olyan egyedi, utánozhatatlan gourmet-vá tette...





2012. február 15., szerda

Csupasz nyulak és gesztenyék

Tóth Olga (Forrás: google.com)

Tóth Olga neve nekem eddig, bevallom, ismeretlenül csengett, nem tudtam ki ő, mi ő. De aztán kicsit utánanéztem. Szociológus. Fő területe a 'családformák és együttélési minták a magyar társadalomban'.  


2012. február 14., kedd

Émile Ajar: Előttem az élet

Miért jó gyerekszemmel  nézni a világot?


Arra lettem figyelmes, hogy egymás után veszem le a polcokról a gyerekszemmel írt könyveket. Kicsit elgondolkoztam miért is lehet ez, mi pluszt adhatnak az ilyen irományok... 

Először is ott van ugye a gyermeki tisztaság, őszinteség, ami olykor brutális tud lenni, de nem azért, mert gonosz, hanem mert csontig hatolóan, velőbe maróan igaz. A gyerekek sokszor olyan alapigazságokat fogalmaznak meg, melyeket észrevenniük sem lenne szabad és melyekről mi magunk nem akarunk tudomást venni. Mert az élet magában is tud fájni, hát még az apró, mindennapi szilánkok, melyek lépten-nyomon a talpunkba fúródnak, hiába hordunk cipőt... 
Szóval, ha egy gyermek (vagy gyermeknek álcázott (f)elnőtt) a narrátor, akkor számíthatunk rá, hogy lesznek el- és félreértések, na meg persze jó adag naivitás, de abban biztosak lehetünk, hogy mindig megkapjuk az igazságot, a színtiszta, teljes igazságot, és nem csak egy lekanyarintott szeletkéjét.


2012. február 13., hétfő

Új köntös

(Forrás: google.com)



Ma megláttam ezt a képet és beleszerettem! Nem csak, hogy pillangós, de annyira kellemes, pozitív, jó hangulatot sugároz, hogy muszáj voltam bloghátteremmé tenni. Remélem Nektek is tetszik ez az új köntös és titeket is jó hangulattal tölt fel! :)

További jó olvasgatást kínálok/kívánok! :))

ஐMiamonaஐ



2012. február 7., kedd

Halász Margit: Méz és szurok





"Én semmi másról nem szeretnék írni, csak esztelennek tűnő vágyakról, gyermeki ábrándokról, titkolt szenvedélyekről és persze a boldogságról." 

- írja Halász Margit, és szavához hűen, ezt is kapja az olvasó, aki kezébe veszi ezt a vékony, ám annál tartalmasabb kötetecskét.









2012. február 3., péntek

Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom


Újabb Történetek útközben




Itthon. Egyre többet megy haza. Mintha húzná valami. Valami késői engedelmesség, szótlan belátása annyi ellenszegülésnek.


Pont ezt érzem Schäffer Erzsébet történeteivel... Húznak magukhoz, és mikor nem állok ellen, mintha hazaérkeztem volna. 

Nem az első találkozásunk volt, s nem is az utolsó. Már pontosan tudom mire számíthatok, mégis mindig meglepetést okoz.


2012. február 2., csütörtök

Lázár Ervin: Csillagmajor


Vicces, hogy pont Joanne Harris: Bársony és keserű mandulájával egy időben olvastam, és ugyanúgy arcon csapott... 

Csillagmajor - pedig milyen gyönyörűen, békésen, lágyan, meghitten csengő szó. Közben súlyos, mély, sokszor sötét bensőt takar.
Arra számítottam, hogy majd lágyan elringat, felnőtteknek írt tündérmesékkel, pedig inkább felrázott, kiűzött belőlem minden nyugalmat.


2012. február 1., szerda

Bársony és keserű

Joanne Harris és én:

Joanne Harris örök bizalmat szavazott magának nálam a Csokoládéval, majd annak folytatásával a Csokoládé cipővel. Mesterien bánik az ízekkel, szívekkel, misztikummal. Ízig vérig nő; minden ízben lenyűgöző!

Joanne Harris és a novella:

Egy percig sem volt kétségem afelől, hogy Joanne Harrisnek ez a műfaj is fekszik. Persze, hogy nem, hiszen ő a hangulatteremtések nagy asszonya. Úgy kapja el az érzelmeket, hogy észre sem veszed, s közben már téged is elkapott. Hopp, a "kelepce" zárva, s te már nem is vágyódsz ki belőle. (Itt azonban bizony sokszor kivágyódtam, de erről majd mindjárt...)


2012. január 31., kedd

Viviane Villamont: Kisdarázs


Nevetve tűrd, szíved ha fáj, 
Nagy bár a kín, ne kiabálj! 
Törvényünk ez…




Muszáj pár kérdéssel indítanom:

~Miért, miért hiszik a felnőttek, hogy a gyerekek ostobák? 
~Miért, hogy eredendően bűnösök? 
~Miért, hogy a szüleik kudarcaikért, hibáikért, bűneikért, gonoszságukért, kapzsiságukért nekik kell megfizetni? 
~Miért vetítik ki rájuk ocsmány, sötét énjüket? 
~Miért tiporják el őket, csak mert a szemükben olyan tisztaság fénylik, amit ők már régen elfeledtek? 
~Miért hiszik, hogy ha önmagukat be tudják csapni és kényelmes hazugságba ringatni, akkor ennek majd ők is bedőlnek? 
~Miért nem hiszik, hogy sokkal többet látnak és megértenek a világból, mint mi valaha is fogunk? 
Csupa miért, és sehol egy válasz...