2011. február 10., csütörtök

Ízek, imák, szerelmek



Úgy galoppozunk az életen keresztül, mint a cirkuszi mutatványosok, akik két, egymás mellett száguldó lovon egyensúlyoznak – egy lábunk a „sorsnak” nevezett lovon pihen, míg a másik a „szabad akarat” lován.

11 hónappal megkésve írom ezt a bejegyzést, ezért lehet, hogy már nem lesz túl "megbízható". Az olvasási élmény már jócskán megkopott, maradt, ami általában egy-egy olvasás után szokott, sok-sok emlék és hangulatfoszlány, keringve, elő-előbukkanva. Nem tudom más hogy van vele, én szeretem, amikor egy cím hallatán nem a szereplők neve vagy a történet cselekménye tolul elém, hanem egy nagyon erős, csak az adott könyvre jellemző hangulat.





2011. február 1., kedd

Tony Parsons: Apa és fia



Néha csak azután jövünk rá, hogy milyen boldogok voltunk, amikor a pillanat már tovaszállt. De nagy ritkán, ha szerencsénk van, már akkor tudatában vagyunk a boldogságunknak, amikor megtörténik velünk.

Tony Parsons: Apa és fia – egy megható történet apáról, mint fiúról, és fiúról, mint apáról. Hogy látjuk szüleinket, magunkat, magunkat szüleink szemében. Hogy vágyunk arra, amink nem adatott meg, és hogy vágynak mások arra, ami nekünk megadatott, de számunkra mindennapi megszokássá vált. Mennyire játszanak szerepet szüleink a döntéseinkben, lépéseinkben, és ezek közül mennyit ismerünk fel, és mennyit ismerünk be, vagy fogadunk el. 
Mi a szerelem, és mik a határai… Mi a bizalom, és mik a határai…