„Úgy galoppozunk az életen keresztül, mint a cirkuszi mutatványosok, akik két, egymás mellett száguldó lovon egyensúlyoznak – egy lábunk a „sorsnak” nevezett lovon pihen, míg a másik a „szabad akarat” lován.”
11 hónappal megkésve írom ezt a bejegyzést, ezért lehet, hogy már nem lesz túl "megbízható". Az olvasási élmény már jócskán megkopott, maradt, ami általában egy-egy olvasás után szokott, sok-sok emlék és hangulatfoszlány, keringve, elő-előbukkanva. Nem tudom más hogy van vele, én szeretem, amikor egy cím hallatán nem a szereplők neve vagy a történet cselekménye tolul elém, hanem egy nagyon erős, csak az adott könyvre jellemző hangulat.
