„Csak
a döglött halak úsznak az árral.”
Se nem vidék, se nem város… Nem csak Margherita lakhelyét írja jól le e nyúlfarknyi jellemzés, hanem
magát a könyvet is. Az olaszok már csak ilyenek. Meglepőek. Elringatóak.
Elringatnak, hogy aztán jól meglepjenek… Végy a kezedbe egy könyvet, melynek a
borítóján egy leányka fekszik rovar-ágyon. Tavasz, szerelem, elvágyódás,
álmodozás – gondolhatnánk. Közben meg kapunk egy jó nagy fityisz-tükröt a (fogyasztói társadalom atombombái által marcangolt) képünkbe.
