Fábián Janka: Emma szerelme

A némát lány olvasása után, és azután, hogy testközelben is találkozhattam az írónővel, nem volt kérdés, hogy belevágok a nagy családregényébe is, melynek első része az Emma szerelme.

A történetben a kislányból felnőtt nővé cseperedő Emma, olykor igencsak viszontagságos sorsát követhetjük nyomon. Együtt leplezhetjük le vele a múltat, és érthetjük meg a jelent. Mindezt három helyszínen: az örök bohém és csábító Párizsban, Budapesten és a mindig ringató Balatonon.

Tetszett a történetbontogatás, az egymásra épülő és egymást kiegészítő utalások, de Fábián Janka úgy látszik mindig felültet egy hullámvasútra… Második könyvem volt tőle, de a „forgatókönyv” szinte ugyanaz: először nem nagyon fogott meg, túl egyszerűnek, kiszámíthatónak, már-már közhelyesnek éreztem; utána rájöttem, hogy tetszik ez az egyszerűség, erőteljesebb lesz bennem a képi világ, minden sallangtól mentes; aztán a közepe felé megint csak leejtett kissé, megint túl kiszámíthatónak éreztem; ám a végére mégiscsak közel került hozzám a történet is és szereplők is. Sőt, eltörött nálam is a mécses, pedig bevallom, diszkrét cinizmussal olvastam molyon az előttem szólókat, akiknek könnyeket csalt a szemébe… :) 

Fábián Janka szavaival a legjobban talán úgy tudnám megfogalmazni:

„Én nem meghódítani akarom, hanem szeretni.”

Ugyanis az az érzésem, hogy ő sem feltétlenül meghódítani akar mindenkit, hanem örömet szerezni azoknak, akik ezt igénylik.

~ Értékelés: 10/8

Várom folytatást! :)