2013. május 15., szerda

Ljudmila Ulickaja: Életművésznők


Bajban vagyok most Ulickajával. Úgy rohantam, mint a hat történet főszereplője, Zsenya, és közben meg-megálltam, felkaptam a fejem, mikor a hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteket olvastam. Amik persze olyanok, mint az élet, hol igazak, hol hazugok… 

Zsenya naiv. Én is az vagyok. De Zsenya a végére megtanul különbséget tenni és kétkedni. Nem jó tulajdonság, elrontja az örömöt, de olyan, mint a futás… hasznos. Talán lassan-lassan én is kinövöm ezt a gyermeki tulajdonságot. Pedig szeretek hinni és bízni az emberekben, csak úgy, mint Zsenya eleinte.

Mit is kaptam ettől a regénytől? Figyelmeztetést, hogy néha muszáj megállni, akkor is, ha nincs idő, mert akkor az élet csinál időt. És mi azt nem akarjuk, mert annak sosincs jó vége… Az idő nem tud időpontot egyeztetni, csak elgáncsolni, megbetegíteni, fejbe kólintani, hogy állj már meg őrült, hová futsz…

 „Igen,  a városban elfeledkezünk róla, hogy létezik harmat, napfelkelte előtti szellő és ferde alkonyati fény.” 

Ulickaja magas fokon űzi a mesemondás művészetét. Könnyű őt olvasni, olyan, mintha mindig is ismertem volna, és a szereplőit is. Mondom ezt úgy, hogy ez még csak a második olvasásom tőle, a Szonyecska után. Viszont amennyire könnyű olvasmány, éppannyira nehéz is. Emészteni kell, mert első látszatra nem is azt kapjuk, amit látunk. Csak később ül a vállunkra. Ebben szerintem kicsit hasonlít Szabó Magdához. Nála is, annak ellenére, hogy nem tudnám pontosan visszamondani a cselekményszálakat, egy súlyos hangulat társammá szegődik, ami nem hagy el az utolsó oldalak után sem, ott lebeg, mint áporodott levegő, amit azért jól esik beszívni, mert régi-új-ismerős érzések illatát is hordozza.

 „Milyen bonyolult szerkezet is az ember, mennyi minden lakozik benne...” 

Kedvem lett volna újraolvasni az egészet, mert úgy éreztem, hogy kicsit elment mellettem, vagy én mellette, de ebben is csak olyan, mint az élet... Elég, ha jókor állunk meg. Máskor meg hagyjuk magunkat sodorni.



 „Minél több választ kapsz, annál több kérdésed is támad.” 


~ Értékelés: 10/8     Biztos, hogy fogok még Ulickajától olvasni, mert egyszerűen jólesik. És ennél több nem is kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése