Hangjegy jelentések: A boldogság fura bokra...

Minden kép forrása: saját

Alig két hónapja jelentettem be, hogy megtértem, hithű rocker lettem (haha), és a hangjegyekkel teletűzdelt úton vezetőimnek két Pásztort és három kedves barbie-t választottam. Gondoltam, hátha valaki kíváncsi rá, mi lett ebből a cserebogárból, hamvában holt hangaszál lett-e vagy szárnyakat bontva repdes még ma is...

Témázunk: Hasonszívűek

Ahogy az embernek egyre alakul a könyves ízlése, egy idő után hajlamos lassítani (vagy akár le is állni a kísérletezéssel), és egyre biztosabb kézzel nyúl a biztos választások után. E havi Témánk ezt szeretné körüljárni; a hasonló olvasmányokat avagy a két tojások esetét.

Nem szeretnék két-két könyvet párba állítani, inkább az elmúlt pár év olvasmányai alapján azt figyeltem meg, hogy nálam milyen típusú könyvek azok, amik kirívóan többségben vannak. Nem is kellett sokáig keresnem, elég volt végignéznem a borítókon... 

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

„Fokozatosan ránk borult a sziget varázsa, finoman és tapadón, mint a hímpor. Minden nap oly nyugodt volt, oly időtlen, hogy az ember csak azt kívánta, soha ne érjen véget. De azután lehámlott az éj sötét héja, és újabb nap várt ránk, fényes és tarka, mint a matrica, és egy kicsit épp oly valószínűtlen.” 

Pontos, tökéletes leírása, nem csak Korfu szigetének, de a könyvnek is. Yann Martel: Pi élete óta eldöntöttem, hogy korábbi elképzeléseimmel ellentétben, az állatos könyvek igenis valók nekem és meg is fogadtam, hogy majd többet olvasok. Ebből persze semmi nem lett, mert mindig jött valami ide vele, de azonnal, az állatok meg várhattak... Aztán beköszöntött a negyvenfokos, betonolvasztó nyár, amikor az embernek sokszor még ki-be lélegezni is nehezére esik, nincs kedve enni, inni, aludni sem tud, tücsökciripes álomkórtól összeragadt szemeit pedig nehéz az olvasásra hangolnia. Mindig áldom a sorsot, hogy csak az a szép, sárga villamos nem fogy el alólam, minden reggel menetrendszerűen rajta ülök (állandó helyemen, amit ha elfoglalnak, olyannyira morcos tudok lenni, hogy ha belefér az időbe, várok egy másikat :D), és amíg a kerekek csikorognak-nyikorognak, mellettem baktat a táj, addig nekem merülni kell valamibe, hogy jól induljon a dolgos nap.

Könyvre hangoló ~ Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Fredrik Backman legújabb könyve kapcsán nemrégiben egy nem mindennapi felkérést kaptam; A Radio Q (99,5 MHz) két kedves és mindenre elszánt munkatársa, Salamon Eszter és Bóka László megkértek, hogy ha van kedvem, beszélgessek velük egy jót a könyvről. Eszter felajánlotta, hogy akár be is mehetek a stúdióba, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy nagy fülest húzzak, gigászi mikrofonba beszéljek és bepillanthassak a "kulisszák"mögé. A műsor címe Menza, hetente, péntekenként jelentkező kulturális ajánlóműsor. Bár én felettébb furcsának és szürreálisnak érzem magamat visszahallgatni, nektek megígértem, hogy megmutatom mit sikerült összehozni. 

Százezer

Forrás: sarahwilkins.net

Még százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem. 

Legalább te maradj itt velem! 

Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem, 

Legalább te legyél az nekem!  

Témázunk: Nézd, mit tettél velem: őrült lett a honey bunny ♪

Képek forrása. Pinterest

Az utóbbi pár Témázunk-ból kimaradtam, de most ismét gyeplőt ragadok, és a betűk közé csapok, mert a mostani Téma nem más, mint a címben található Sugarloaf dalszöveg, vagyis, hogy Mivé lettem?! Na persze e cseppet sem költői kérdés a könyvek hatására vonatkozik!

Hogy rögtön az elején egy kis "kulisszatitkot" eláruljak, nem igazán tudtam hogy fogjak neki ennek a posztnak, csak azt tudtam, hogy írni akarok, mert úgy érzem, rengeteget változtam a könyvek és aktív olvasás hatására, így az lett végül a taktikám, hogy szavakat írtam, milyen(ebb) lettem, és mivel korábban már többször leírtam a számomra sorsfordító és meghatározó könyveket, ezúttal maradok az általánosság mezején. 

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

„És elviszlek Félálomországba, vaníliás csókot eszünk, táncolunk, nevetünk, sírunk, bátrak leszünk és megbocsátunk, repülünk a felhőállaton, nagymama pedig Miamas egyik padján fog cigarettázni és várni ránk.” 

De régen írtam könyves bejegyzést... De mégis hogyan kezd neki egy majdnem huszonkilenc éves lány/nő egy majdnem nyolc éves lány/nő történetének ismertetéséhez, ami egy majdnem harmincöt éves fiú/férfi tollából és elméjéből, szívéből és lényéből származik?! Főleg akkor, ha a könyv, vélhetően az év leglegleg... olvasmánya lett?!

Miamona irkál: Zolika

A következő sorokat a valóság ihlette. Figyelem, csak 18 éven felülieknek, trágár tartalom! Nem vicc! 

ZOLIKA

Zolika nem nézhet tévét, mert a tévében sok az erőszak, a trágársárkány és ezer minden más, aminek a nevét Zolika, akárhogy is próbálta, nem bírta megjegyezni. Zolika így az iskolai szünetekben rendre nem tudja mi történt a Robosztus Rémek tegnapi epizódjában, amiért a többiek gyakran gúnyolják. Mióta megosztotta a többiekkel miért nem nézheti, jobban mondva nézi – mert Zolika okos gyerek, igyekezett a nem tévézésből személyes, szent és szilárd meggyőződésen alapuló elvi kérdést csinálni –, azóta Zolikát trágársárkánynak csúfolják. De mivel ez túl hosszú szó, túl nyelvtörő Zolika osztálytársainak, így az elmúlt hetekben nemes egyszerűséggel trágyássá rövidült.

G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula

Elfogultság ide vagy oda (persze, hogy ide! :)), be kell valljam, nagyon szeretem a blogomat! Tetszik, hogy, amikor belépek, és körülnézegetek, tényleg magamat, és mostanában gyűjtögetett emlékeim egy részét látom, amiben jólesően megfér egy őrjöngős, sikítós, ugrálós Anna and the Barbies koncert, egy tüneményes mesekönyvvel. Mert hogy most bizony ez következik soron. Az Álomszövő Pendula, aminek már a címe olyan ajtókat nyitogat bennem, amik mögé igencsak jó lenne belesni...

G. Szász Ilona könyvének alakulását a facebookon követtem nyomon, mint régen, gyermekként ácsingóztam utána, lestem az újdonságokat, Ilona kikacsintgatott néhány illusztrációval, és egyre csak azt éreztem, ez kell nekem a polcra! Mert egy Pendula, aki álmokat sző, csak jó lehet. Megszőheti talán az én álmaimat is...

Hangjegy jelentések: Hangaszál a szélben

„A boldogság fura bokra, ott nő a szakadék szélén...”

Mindenki, aki a könyvekért követett/követ, nyugodjon meg, nem alakulok át Miamona Zenéldéjévé, Rockoldájává, sem Miamona Lelkizőjévé, csak mélyeket, hosszúkat, néha jólesőseket, néha gondterheseket hallgatok mostanában, és ma végre, végre ingerenciám támadt írni, és bizony az ihletet ne tagadjunk meg, jöjjön bárhonnan, mert sosem tudhatjuk kit talál el, kin kapcsol le vagy föl egy addig láthatatlan gombot és hasonló okosságok... Nem, még csak Miamona lelkigurudája sem leszek. :)

Katherine Applegate: Iván, az egyetlen

Iván, a gorilla valóban az egyetlen. Lassan nem csak fajából... Egyetlen abban is, hogy én még más gorillákról, ha jól emlékszem nem olvastam egy teljes könyvet. Pedig sokat lehet okulni belőle, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Mert Iván, az egyetlen trükkös kis írás. Még a borítója ellenére is azt hittem ez egy teljesen komoly, felnőtteknek szóló könyv, ami ugyan részben igaz, ám a stílust, nyelvezetet, történetet és képeket tekintve nyugodtan gyermeki kézbe is adható. Legjobb, ha együtt olvas a família, így akár a (bármelyik oldalról) felmerülő kérdéseket meg lehet beszélni frissen, melegében. Mert kérdések bizony lesznek. A válaszok pedig nem könnyűek... Miért olyan az ember, amilyen? És valóban olyan, amilyen? Miért ez az uralkodhatnék? Miért nem elég csak verni a mellüket, miért kell a karmos bot és rács és kerítés? Az állatok miért tűrik ezt? Egyébként jó hely az állatkert?

Graham Joyce: A katicák éve

Kérlek, ne értsétek félre, de engem üldöznek a kamaszfiúk mostanában. Kezdtem a Holtversennyel, folytattam a Megyek utánaddal, hogy aztán katicainvázió legyen úrrá rajtam... Kérdezhetnétek hogy nem unom még ezt a sok Boyhood jellegű coming-of-age sztorit, de valahogy nem unom. Még csak azt sem kívánom, hogy bárcsak Girlhood lenne. A girlhoodot megéltem, tapasztaltam, míg a boyhoodról, amíg nem olvastam, csak elképzeléseim lehettek.

Graham Joyce jól ír(t). Kamaszosan, jól. Mondhatnám, hogy átlagosan, de nem mondom, mert ez a jelző degradáló, pedig itt most pozitívan gondolnám használni. Amikor A Katicák évét a kezembe vettem, nem vágytam semmi flinc-flancra. Valami kis lassú víz, partot mos érzésre vágytam, és mindezt hangulatban, tempóban is megkaptam.

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

 „A fiú tudja már, a felnőttek csalnak. Hogy mindenki magát szereti a legjobban, és nem is szeret mást. Tudja, az élet máshol van.” 

Grecsó Krisztián mellett egyszer már jól elfértem, így nem volt kérdéses, hogy Megyek utána(d)... Be kell vallanom, háromszor indultam el, és háromszor torpantam meg, fordultam vissza. Az okot igazából nem tudom, egy kis hang azt súgta, várj még, és ha könyvekről van szó, szeretek hallgatni a kis hangokra, mert legtöbbször igazat szólnak. Most is. Ki kellett várni, hogy tudatom kitáguljon, teljes befogadásra készen, és hogy a lelkem is készen álljon. Mert bizony helyenként belehaltam. Bele én, de azért csak mentem, néha kullogtam, vánszorogtam, rozsdás súlyokat cipelve, utána(d)...

Témázunk: Te az enyém, én a tied!

E havi Témánk az „Örök kedvencek – azaz mit olvasunk rongyosra?” 

Az én válaszom erre kapásból az lenne, hogy semmit! :D De ez hazugság lenne, mert Markus Zusaktól A könyvtolvajt már újraolvastam. Imádtam angolul, és amikor jött a film felelevenítettem magyarul. Szerelem volt és az is maradt. Etttől eltekintve azonban, szinte már magamat is zavaró bigott módon azt vallom, amit már pont az egyik témázás kapcsán le is írtam, hogy túl sok könyv, túl kevés idő, ezért sajnos negatív kapcsolatom alakult ki egy-egy könyv újraolvasásának gondolatával. De nem csak az időtényező a ludas, hanem az is, hogy én bizony csak azokat a műveket olvasnám újra, amelyeket nemes egyszerűséggel életem könyveinek hívok. Ők azok, akiktől annyit és olyan élményt kaptam, ami, bár biztosan megkopik, mégis egész életemen át elkísér. És máris itt a fékező tényező, az alig leküzdhető újraolvasás vágyát máris egy nagy furkós bottal jól kupán vágja a kérdés, mi lesz, ha másodszor (harmadszor, ikszedszer) nem nyújtja ugyanazt az élményt, intenzitást, érzelmi fokot? Tovább megyek, mi lesz, ha pont az ellenkezőjét nyújtja, vagy csak simán leesik szememről a rózsaszín szemüveg, és kiszeretek belőle? Mondhatnátok, hogy akkor nem bízom magamban eléggé, és lehet is benne valami, de az ilyen kincseket félti az ember, nem akarja, hogy átírják, vagy megfosszák tőle.

Persze, ha nincs próba, akkor cseresznye sincsen, és én bizony nagyon szeretem, ha piroslik és roppan! Minden saját magamat (lehet, hogy abszolút feleslegesen) korlátozó elv ellenére is vannak olyan könyvek, amelyeket már most, sőt az olvasás pillanatában tudom, hogy újra akarom és (talán) fogom olvasni! Hogy melyek ezek, megpróbálom összeszedni, attól tartok a teljesség leghalványabb igénye nélkül...