Képek forrása: Barba Negra |
Nyílt titok, hogy egy kicsit most uborkaszezon van nálam, ami az olvasást illeti. Nem úgy bezzeg a zenével! Ismét fénykoromat élem a muzsikát illetően, hétről hétre beficcen egy (de van hogy több) koncert is, és közben arra a 3-4-5 évre gondolok az életemből, amit majdhogynem zene nélkül éltem. Mostani fejjel, nem értem hogy lehettem képes erre. Na persze ugyanez lehet igaz az olvasásra is, mert még ha gyatra lassan haladok is mostanában, pár oldal azért lecsúszik naponta. Máshogy nem is menne... :)
Úgy látszik az Anna and the Barbies-zal való meghatározó találkozásom és azóta is tartó, sőt külön bloggá is alakult találkozásaim megszabták az ízlésemet is. Azt vettem észre, hogy akiket rendszeresen és kitartóan hallgatok manapság (Anna and the Barbies, Magashegyi Underground, Zaz, Szeder, HoneyBeast), három nagy közös vonással rendelkeznek:
1. Főszerepben a nők és női erők, energiák
2. Némi vagy éppen brutál sok füstös-karcos DÖG a hangban
3. Valami azonosulhatóan elvont, másvilági karakter, ami nyílt, vonzó, mégis bizonyos elemeiben megfejthetetlen
Kép: saját |
A szöveg! Beszéljünk a szövegről. Van, akinek nem fontos, vagy akár oda sem figyel, ha viszi magával a dallam, akkor lalalázik, nananázik és boldog. Jól is van ez így. Nekem kiskorom óta a titkom a nóta, és vele együtt a szöveg. Gyerekként csak azért akartam megtanulni – igen, olykor szó szerint leültem magolni –, mert extra élményt adott, és ad még ma is, ha az előadóval együtt énekelhettem, énekelhetem. Amikor az angollal még hadilábon álltam, bizony érdekes halandzsa szövegek alakultak ki, amik aztán annyira rögzültek egy-egy dal kapcsán, hogy később is sok idő kellett, hogy kihalljam a valóságot. Na de vissza a HoneyBeast-hez. Amellett, hogy dallamos, jó számaik vannak, amelyekben tökéletesen elegyedik alter, pop és rock, a szövegek is nagyon egyben vannak szerintem. Nem is volt talán olyan dal, ahol ne kellett volna megállnom egy kicsit, értelmezni a hallottakat. Zsófi nyilatkozta valahol, hogy szerinte gáz, ha sok a klisé egy szövegben. Szerintem is. Meg ha a klisés pop az elsődleges szempont (Rúzsa Magdi hangjáért például odavagyok, de a szövegek és zene... kár érte). De a klisé csak akkor zavaró, ha a megfogalmazás is kliséhalom. Ne legyünk naivak, nincs már nagyon új a nap alatt, (milyen szép klisé ez is), a stílus és tálalásmód az, amivel még tudunk újat adni és kapni. Ebben rejlik a siker. Szerintem. És ez a HoneyBeastnek is nagyon megy!
„Van iPhone-om meg trendi iPhone-tokom /De nem lesz unokapuszi a májfoltokon”
Non plus ultra sor, amin bármikor képes vagyok elbőgni magam. :D A szövegek egyébként annyira maradandóak, hogy nekem 3 nap intenzív hallgatás után ment már majd' az egész koncert végigéneklése. Igazi Bódottá. :)
Képek forrása: google képkereső |
A koncert. Beszéljünk a koncertről, ami a Barba Negra Trackben tartatott meg 2016. július 21-én, egy balzsamos nyári, csütörtök estén. Először a játékos nevű Koalabell csapott a húrok közé, és a nevük mellett rögtön megtetszett az énekes hangja (naná, mert az övé is karcos-füstös, és még pasi is, hmm... :P) Kellő hangulatfokozással érkezett a HoneyBeast, akiknek a koncertje igazi játszóház volt felnőttek (és kevésbé felnőttek) részére (mert hogy sok gyerek is volt, és ők is mind nagyon élvezték).
Játékosság, erő, fények, színek, felszabadultság. Ezekkel tudnám a legjobban jellemezni. Amikor Bódottá feliratú hatalmas, színes lufik szállnak az égbe, és a közönség gyermekként ugrál, hogy beleüthessen. Mindenki énekel, dúdol, táncikál. A kézben lötyög a fröccs, a sör, a szívben is lötyög valami jóleső. Aztán jön a tűzijáték, ami lehet, hogy egy kicsit túlzásnak gondolható egy szimpla csütörtök estén, de a Track melletti üveges irodák ablakáról visszatükröződik valami megérdemelt ünnepélyesség. Párom ekkor jegyezte meg csillogó szemmel, hogy érzed milyen szilveszterszag van? :)Miért is ne ünnepelhetnénk meg magunkat egy csütörtök estén?! Van, hogy nagy teljesítmény, ha az ember túléli a hétfőt, keddet, szerdát, és vár rá még a péntek...
Nagyon örültem, hogy szinte az összes kedvenc dalom elhangzott, olyannyira, hogy még, az elmondások szerint ritkán játszott Apás dal is felcsendült, amire még pont koncert előtt mondtam páromnak, milyen jó lenne, ha lenne, de tuti nem lesz... :-)
Zsófi bár nem mutat annyit személyiségéből a színpadon, mint például Anna, de azt érezni, hogy szívét, lelkét és minden átszellemültségét beleadja. Színes tütüs rocker-királylány, akinek arcán másodpercenként színjátszanak az érzelmek, hangulatok. Külön tetszett, a vissza-visszatérő felszólítás, „Gyere magasra!”
Mentünk. Ott szálldostunk a lufikkal együtt. :-) Szép este volt. Reményeink szerint lesz még folytatása! Köszönjük az élményt!
A lufik, a Bódottá, a gyermeki én és a visszatükröződő fények legyenek veletek,
Miamona
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
További Hangjegy jelentések:
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése