2015. december 20., vasárnap

Anna Gavalda: Billie


„Nincs szerencsecsillag. Nincs égbolt. Nincs Isten, Csak mi vagyunk ezen a kurva égitesten, senki más, már vagy ezerszer elmondtam neked.”

Igen, már vagy ezerszer el, én mégis újra meg újra akarom hallani Anna Gavalda szájából, mert úgy, ahogy ő mondja, nem mondja senki más… Valahányszor tőle olvasok, kicsit olyan érzésem van, mint azoknak az állatoknak lehet, akik a meg-megcsillámló homokba hemperegve igyekeznek megtisztulni és védőréteget vonni a bőrükre. Először marhára fura érzés, szúr, dörzsöl és horzsol, aztán a fájdalom később sem múlik el, csak valahogy már jól esik, mert érzem benne az életet...

„Egészen megölt engem ez a sok gyöngédség… Ez a nagy igazságtalanság… Ez a mélységes hiány, amit álladóan a képembe vágott, valahányszor felé fordítottam a fejemet…”

Én azonban kitartóan forgattam a fejemet a posványos Napja után. Maró perzselésében melengettem arcomat.

Hagyjuk a bánatba ezt a lila köd baromságot, jól van? Nézzük a tényeket. Mert az életben úgyis csak azok számítanak. Meg még mennyi minden… (Pedig meg kell valljam, hogy perverz módon ezeket a kicsit elborult, párom által, szerintem találóan csak szentimentális katyvasznak aposztrofált bejegyzéseket szeretem a legjobban megírni. :-)) Na de haladjunk... Szóval adott egy nyakatekert, kusza-fura szituáció, valami csaj meg egy csávó valami sziklaszirt gyomrában ragadnak (látszik mennyire gyakorlott hegymászó vagyok…), a csaj, aki Michael Jackson után szabadon csak Billie (pedig inkább Billie Holdiay), teljesen be van majrézva, hogy a srác, aki Franck Alamo után szabadon csak Franck, bekrepált, ezért Billie, jobb híján elkezd egy kis csillaggal társalogni az égen, és szépen elmeséli nyomorúságos élete minden koszlott foltját. A koszlott foltok pedig kiadják a nagy egészet, és hogy mit keresnek ők ott, (s velük egy szamár) a semmi és a minden közepén.

Képek forrása: we♥it
Tudjátok, azon gondolkodtam, hogy na tessék, ez lesz az idei utolsó olvasásom?! Már karácsonyra hangoló könyvet kellene olvasnom, én meg nyüvöm ezt a kis nyomorúságos… Aztán pángg, jól orcán nyomott egy nagy büdös, avas serpenyővel; ennél jobbat mit akarok karácsonyra? Hóemberen szánkázó, pirospozsgásan villódzó girlandokat? Akkor húzzak a sunyiba… Mert ez bizony szebb és megindítóbb történet még A kis gyufaárus lánynál is. Billie is gyújtogatja azokat a kib… átkozott gyufákat, sorra egyiket a másik után, hogy csak egy kis kur... ménkű meleget kapjon valahonnan, igazából már az is mindegy honnan, melyik testrészén át, és ő nem csak úgy ábrándozva nézi a csillagokat, de egyet jól számon is kér, hogy mi a f… fene, hol volt, amikor kellett volna, mit játssza itt a tini diszkógömböt, (de persze közbe ki-be-szakadtul hálás is neki). Billie a nagy francokat fog megfagyni holmi éteri mosollyal az arcán. Nem. Fog egy nagy botot és jól pofán lódítja az életet. Elég volt. A kucsmagombási visszavág. Ez az igazi Ébredő erő. 

Aranyvasárnap reggel, jólesően, Billie-vel :)

„(…) mert én csak ezeket akarom elvinni magammal a pokolba vagy az ellenkező irányba: ezeket a halva született, nehezen előcsalogatott mosolyokat.”

Szóval mégiscsak jó választás volt ez karácsonyra készülődvén, még ha ez most így elsőre nem is egyértelmű. Becsszó, de tényleg. :-) Tudjátok, milyen kis mimóza lelkem tud lenni, de néha neki is kellenek a tökös lányok, akik helyre teszik az Életet, mert egy pillanatig elhiszik, hogy nem ő az Úr. Pedig ő, ez egyértelmű, és megmásíthatatlan, szóval a válaszpofonok sajognak mint a… De valahogy akkor is megéri... Billie-t sajnálni pedig nem  is olyan egyszerű, mert nem hagyja magát. Igaz, hogy ez a konok ellenállás sokszor visszafelé sül el, és többszörösen hat...



rtékelés:



A szerző
Volt pofája még kedvenccé is avanzsálódni! Az Édes életünk azért bevallom, jobban fájt, és Gavaldánál ez a mérce... De vele, nekem ez már viszony. Ami nem jelent elfogultságot, sőt… Ha nem hozná az elvárt, megszokott szintet, talán a kelleténél jobban megorrolnék rá. Ez most nem következett be, mert letette nekem Billie-t az asztalra, aki idegesítően ölelni- és sírva, taknyosan nevetve pofozni való édes bolond.

„Ha Franck nem lesz itt tizenkilenc percen belül, ismételtem meg összeszorított fogakkal, visszamondom a Fidelité utcai albérletet.
És pontosan tizenhét perc múlva egy nagyon mérges hang szólalt meg a hátam mögött:
– Hé, tudod, mi van? Állatira idegesítő vagy, kucsmagomba… Kibaszottul idegesítő!
Sírni tudtam volna a boldogságtól.
Ez volt a legszebb, legromantikusabb szerelmi vallomás, amit valaha is hallottam egész életemben…”



A pofán ba... úgy értem, az élményt köszönöm a Magvető Kiadónak!
Vessétek rá magatokat ti is, például innen






Kiadta: Magvető, 2015 október
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Eredeti cím: Billie
Eredeti megjelenés: 2013
Terjedelem: 224 oldal

Bocsánat, hogy ezzel zárom, de egyik borító borzalmasabb, mint a másik! Ezeket így komolyan gondolták? A miénk legalább valamit visszaad a hangulatból! :-)

N
a, csak hogy mégse ezzel zárjam, Nem bánom!


10 megjegyzés:

  1. Nekem a montázs jobb felső meg bal alsó sarkában levő tetszik azért, de tényleg nem valami jók... :S
    Nahát, hogy megráncigált, és hogy pont kellett ez neked karácsony előtt? De igazad van, nem kell flancos girlandos olvasmány ilyenkor se, lehet mással is hangolódni. :)
    Hm, nem is olvasol már mást idén? :O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azok nem rosszak, csak abszolút nem passzolnak a regényhez.
      Kellett! :D
      De olvasok, csak nem valószínű, hogy be tudom fejezni még idén... Majd meglátjuk. :)

      Törlés
  2. Rám is vár itthon Billie, de akárhányszor leveszem a polcról, elrettenek tőle, hogy mennyire fogja a lelkem megpiszkálni. Egyenlőre maradtam a girlandoknál és Scrooge-nál :)
    Az olvasott idézetekben sok a káromkodás. Ez mennyire általános a könyvben?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amennyire általános az életben. :) Gavaldánál, hála a jó égnek, ez sosem öncélú!
      Scrooge is van lelkileg olyan megterhelő, mint Billie szerintem, szóval nem kell tőle félni. Csak annyira fáj, mint az élet néha fájni tud... :)) Billie-t pedig nem könnyű sajnálni, mert nem hagyja magát. Tényleg, ezt még bele is írhatom. Köszi :D

      Törlés
    2. Igazából még nem olvastam Gavaldától, azért kérdeztem. Mert az édes életünket sokszor emlegetitek, mint sokkoló könyvet. A káromkodás engem akkor zavar, ha öncélú. Köszönöm, akkor majd nyugodtabban vágok bele, ha eljön az ideje!

      Törlés
    3. Ó, ja, nem tudtam, hogy nem olvastál még tőle?! :) Ha újra kezdhetném, én azt hiszem megint az Együtt lehetnénkkel kezdenék, abban benne van, minden, ami Gavalda, és nem csak egy nyúlfarknyi könyv, de lehet, hogy neked más az utad vele, majd várom az eredményt! :) Most, hogy már jobban ismerem, azt hiszem újra is fogom olvasni...

      Törlés
  3. egzotikum a kipontozott részeket kimondani, és a te szádba adni. :D
    jó a szentimentalizmus a posztokban, különben mi értelme olvasni, ha nem hat az emberre?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Ó, pedig tudok én cifrázni, rendesen... :)
      Na, hát én is mindig valami ilyesmit mondok az emberemnek, aki csak somolyog tovább, nem baj, az a dolga, amíg húzza a copfom, tudom, hogy szeret, így van ez... :D

      Törlés