2015. május 17., vasárnap

Témázunk: Te az enyém, én a tied!

E havi Témánk az „Örök kedvencek – azaz mit olvasunk rongyosra?” 
Az én válaszom erre kapásból az lenne, hogy semmit! :D De ez hazugság lenne, mert Markus Zusaktól A könyvtolvajt már újraolvastam. Imádtam angolul, és amikor jött a film felelevenítettem magyarul. Szerelem volt és az is maradt. Etttől eltekintve azonban, szinte már magamat is zavaró bigott módon azt vallom, amit már pont az egyik témázás kapcsán le is írtam, hogy túl sok könyv, túl kevés idő, ezért sajnos negatív kapcsolatom alakult ki egy-egy könyv újraolvasásának gondolatával. De nem csak az időtényező a ludas, hanem az is, hogy én bizony csak azokat a műveket olvasnám újra, amelyeket nemes egyszerűséggel életem könyveinek hívok. Ők azok, akiktől annyit és olyan élményt kaptam, ami, bár biztosan megkopik, mégis egész életemen át elkísér. És máris itt a fékező tényező, az alig leküzdhető újraolvasás vágyát máris egy nagy furkós bottal jól kupán vágja a kérdés, mi lesz, ha másodszor (harmadszor, ikszedszer) nem nyújtja ugyanazt az élményt, intenzitást, érzelmi fokot? Tovább megyek, mi lesz, ha pont az ellenkezőjét nyújtja, vagy csak simán leesik szememről a rózsaszín szemüveg, és kiszeretek belőle? Mondhatnátok, hogy akkor nem bízom magamban eléggé, és lehet is benne valami, de az ilyen kincseket félti az ember, nem akarja, hogy átírják, vagy megfosszák tőle.

Persze, ha nincs próba, akkor cseresznye sincsen, és én bizony nagyon szeretem, ha piroslik és roppan! Minden saját magamat (lehet, hogy abszolút feleslegesen) korlátozó elv ellenére is vannak olyan könyvek, amelyeket már most, sőt az olvasás pillanatában tudom, hogy újra akarom és (talán) fogom olvasni! Hogy melyek ezek, megpróbálom összeszedni, attól tartok a teljesség leghalványabb igénye nélkül...


David Benioff: Tolvajok tele – Az utolsó mondat után visszaugrottam az első fejezetre – ha ezt a könyvet olvassátok, javaslom ti is tegyétek ezt, mert teljesen új színt ad neki – és utána bizony nehezen álltam meg, hogy abbahagyjam. Pont otthon voltam, így ha jól emlékszem két nap alatt tettem magamévá az intenzíven képi élményt, és biztos vagyok benne, hogy egyszer majd szeretném újra. Itt nincsenek félelmeim, hisz ennél elsősorban a történet fogott meg, az meg gyanítom, hogy újra elvarázsolna. J Khm, csak úgy üzenem Hollywood, hogy hatásos motiváció lenne az újraolvasásra, ha jönne a filmecske is! Just sayin... ;)
Kockázati fok: 1 megkeresendő tojás az 5ből – Gyere csak, jó lesz ez...

Kathryn Stockett: A segítség – Angolul olvastam még 2012 tavaszán, aztán akkoriban pont valami blog-bojkottos korszakomat éltem, így bejegyzés nem született, amit azóta is sajnálok. Később láttam a filmet, az is tetszett, és mostanában, mivel agyilag nap, mint nap le vagyok terhelve, elkezdtem vágyni némi könnyedség után, így villant belém a könyv hangualta, lehet, hogy a közeljövőben megpróbálkozom vele magyarul is. :) Kockázati fok: 2 szabadon heverő vécészécse az 5ből – Szabad az út, csak jó kocsit stoppolj...

Joanne Harris: Ötnegyednarancs – Ezt követően nyáron olvastam talán az eddigi legintenzívebb és komorabb Harrisemet, aminek a hangulata szó szerint beköltözött a bőröm alá, és hiánya majdhogynem fizikai fájdalmat okozott. Érdekes, itt meg jól elnyújtottam az olvasást, több mint két héten át napi keveset haladtam, de elég volt hozzá, hogy maradandó legyen, és valamikor egyszer majd ha már végigértem a földkereség összes könyvén újrázzak vele. Itt már a történet és a hangulat is nagyon fontos, hogy kéz a kézben járjon...
Kockázati fok: 3 rothadó narancs az 5-ből – Indulj meg, de vigyázz hová lépsz...

Wass Albert: A funtineli boszorkány – Talán a legősibb lüktetésű mű, amit valaha is olvastam, tele zajló, sikamló, kegyetlen, gyönyörű élettel. Egy tömött villamoson, metrón nem biztos, hogy kellőképpen el lehet merülni benne. Úgy hiszem idő, alkalom és hangulat szükségeltetik hozzá. De szeretnék újra megindulni vele a Maroson fölfele. Nagyon szeretnék...
Kockázati fok: 3 és fél magányosan lüktető kunyhó az 5-ből – Csak akkor kezdj bele, Ha már nagyon vágyódsz a szép után, s arra, hogy elfeledhessed az embereket... 

Mette Jakobsen: Minou szigete – A könyv, ami elvarázsolt, felnőtteknek, tüskékkel és buktatókkal épített tündérmeséjébe repített, fentről mutatta meg a hópelyhek kavargását, majd együtt zuhantunk az emberek ólmába. Ennél a történetnél azt érzem, hogy ha másodszorra nem tetszene, nem lenne ugyanaz az elbűvölten letaglózó hatás, akkor egész egyszerűen saját magamban csalódnék hatalmasat. De erre valamiért kevés esélyt érzek. :)
Kockázati fok: 4 pávás csésze az 5-ből – Egyedül mész, de tudni fogod mi a helyes írány...

Anna gavalda: Édes életünk – Na itt már bevallom, félek. Ez az az írás, ami jókor kapott el. Életkor és életszakasz specifikus, aktuális érzésekkel, belső vívódásokkal, konfliktusokkal, a kezembe harapok, hogy fel ne ordítsak hangosan ez annyira igazakkal. Velőbe mart, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy vajon tíz év múlva is marna-e... Vagy talán, mivel az emlék már adott, így kiválthatja ugyanazt a hatást...? Egyelőre nem tudom, de azt hiszem, szeretném letesztelni, még akkor is, ha kockázatokkal jár. Legfeljebb majd megkérdezem a könyvszerészemet, vagy legyintek, és azt mondom de csacska voltam...
Kockázati fok: 5 padlón zokogás az 5-ből – Te tudod, de egyedül mész, meglátjuk, hogy hova érsz...

 Alessandro Bariccobármi... – De tényleg, tőle a max pontosokat jó lenne elővenni, de ha csak egyet mondhatok, akkor kilencszáz lesz belőle, vagyis Novecento!
Kockázati fok: Nem érdekel! :)

Szabó Magdabármi... – De tényleg, tőle a max pontosokat jó lenne elővenni, de ha csak egyet mondhatok, akkor óóó, ne már, hogy csak egyet mondhatok, de akkor óóó Ókút!
Kockázati fok: Nem érdekel! :)

Alice Walker: Kedves Jóisten – Nem igazi újraolvasás, vallomással tartozom, olvasottnak jelöltem már rég, mivel szigorlatra kötelező volt, és bár időm nem volt az egész könyvre, annyi részt és elemzést és mindenfélét olvastam belőle és róla, hogy olvasásközeli élményt nyújtott, de szeretném egyszer minden muszájtól mentesen, szabadon is egészben átélni.
Kockázati fok: nem prediktálható

Harry Potter, dö hól sorozat! – Ez az a kategória, amivel évente eljátszadozom gondolatban, de tudom sejtem, hogy sose fog bekövetkezni. Három kerek hónapba telt végigérni a hét köteten, ami egy óriási és felejthetetlen utazás marad, de tudom, ha egyszer elkezdeném, nem lenne megállás, mert félig újraolvasás nem újraolvasás, és még előttem az egész Moning mindenség is, ugye nem kell többet mondanom... :D
Kockázati fok: Nem besorolható seprűtípus és méret – Plátói vágyakozás


Képek forrása: Pinterest
Legyen ennyi elég – intem meg magamat, hiszen ahhoz képest, hogy az elején kijelentettem, márpedig nem szokásom újraolvasni, túl sok könyv ez már így is. Nem mintha könyvből létezne ez a mennyiság... :) Radaromat élesen tartom, ha jön az inger igyekszem nem (ennyire makacsul) ellenállni.

Most pedig gyertek, tartsatok vele, olvassuk el bloggertársaim kikkel/mikkel kötöttek élethosszig tartó szoros köteléket:

~PuPilla
~Nima 
~Ilweran 
~Anaria

Csatlakozni most is ér! ;) Mint ahogy meg is tették eddig: 
Bubu | Reea | Bill | Andi 

26 megjegyzés:

  1. mindenkinél találok valamit, ami nálam még várós. :)) (és ilyenkor örülök, hogy még előttem van, mert megvan az esély, hogy esetleg rám is nagy hatással lesz, és én az olyat nagyon szeretem)
    a funtineli boszi olyan régóta pihen már a polcon, hogy időszerű lenne végre kézbe venni.
    egyébként egyetértek, ne pazaroljuk újraolvasásra az időt, de időnként megéri. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem rád is nagy hatással lesz, kíváncsian várom majd! :)

      Törlés
  2. Azt hiszem elkezdek böngészni, mert nálad is sok cím van amit nem is ismerek de olyan ékszernek tűnnek, mint kagylóban a gyöngy és én szeretem az olyanokat szóval nekiesek a zinternetnek :D

    Szóval kísért a Hp helyes helyes egyszer majd csak elcsábulsz capitulatuuus :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer tuti el... Talán majd ha lesz akkora gyerkőc, aki elcsábít rá. :) Melyikeket nézted ki? :)

      Törlés
  3. Óóó, az Édes életünk :) ez nálam is vár még újraolvasásra, és simán kedvenc-esélyes lesz, úgy hiszem. Egyébként én biztatnálak, hogy vállald be, én ugye pár évvel idősebben olvastam, de a hatás ugyanaz, aztán akad bloggerina, aki szintén... Ezek azt hiszem, olyan érzések, amik ha egyszer belénk maródnak akkor már nem szabadulunk tőlük és ha valami felkarcolja az emléket, ugyanazt a hatást éri el... :(
    Örülök, hogy Baricco veled is közös pont :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a belénk maródás igaz lehet. Baricco, igen, szerelem. :)

      Törlés
  4. Könyvszerész, olvasásközeli élmény, ezek milyen jó új, könyves fogalmak :) Azért kicsit csalódtam, hogy a Kedves Jóistent nem olvastad egészében, mindenképp pótold, egy imádnivaló kis könyvecske. :) Viszont intenélek a Helptől magyarul, szerintem úgy tuti csalódást fog okozni, a magyaros, hülye tájnyelvezéssel... azt a dialektust nem fogják tudni visszaadni, és rányomja bélyegét az élményre szerintem :S (én csak angolul mertem, a filmet is csak úgy néztem).

    Egyébként szuperszuperszuper poszt lett, élveztem végigzongorázni veled a kedvenceidet, az életed könyveit, és egyetértek, néha jó úgy meghagyni az élményt, ahogy volt, bár feltett szándékom nyugdíjasan sok mindenbe újra belekapni, ami egykor nagyon nagyon tetszett ;)

    A HP az amitől pont nem kell félni, és amúgy baromság, hogy egyben kell újrázni, én volt hogy csak és kizárólag a negyedik kötetet olvastam el újra, mert eszembe jutott Cedric és nosztalgiázni akartam, és kész. :) De egy másik alkalommal meg csak a titkok kamrájához kaptam kedvet. :) Annyi-annyi apró részlet, humorforrás, történés van, ami totál kiesett, hogy minden alkalommal rá tudok csodálkozni, és visszarepít a gyermekkoromba. :)

    Nekem pont az Ötnegyed narancs volt egy rosszabb (?), gyengébb (?) élmény Harristől, kíváncsiságból újráznom kéne, nem nagyon emlékszem, miért okozott csalódást. Gimis voltam, amikor olvastam, és talán túl komor volt az aktuális hangulatomhoz (?). Kérdőjelhegyek. :)

    A Tolvajok telével remélem úgy járok majd, mint A könyvtolvajjal :) Alig várom, még idén be szeretném iktatni. :)
    És a Funtinelli... szerinted nekem is, járható út?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, én is párszor csak a négyest olvastam újra, imádom az elején a kviddics világkupát meg a végén Voldi visszatérését :P

      Törlés
    2. Na tessék :D A négyes egy újrázós kötet ;)

      Törlés
    3. Köszi, lépten-nyomon igyekszem újítani gyönyörű nyelvünket, hol direkt, hol véletlen... :D
      Sajnálom, hogy csalódást okoztam, jóvá teszem, amint időm és kedvem engedi! ;)
      A Help filmet én magyarul láttam, és úgy is szerettem, de igazad lehet, olvasva elképzelhető, hogy teljesen más...
      HP lehet, hogy ilyen szempontból későn jött nekem, nem lettem igazán fangirl, olyan, aki fogja és ha úgy szottyan újraolvassa, mindig csak a gondolattal cicázásig jutok, talán majd ha lesz fiatalabb a családban, aki rákap. :)
      Én a felnőtt PuPilla helyében mindenképpen adnék még egy esélyt az Ötnegyednek, gimisen szerintem nekem sem tetszett volna...
      A Tolvajok teléért erősen drukkolok (de kicsit fel vagyok rá készülve, hogy nálad nem lesz ugyanaz a hatás (remélem azért ez a ködös feltevés nem jön be ;) ))
      Funtinelli, hát hát háááát... :D Egyszer mindenkinek el kell olvasnia szerintem, csak az időzítést találd el jól, és akkor nem lesz baj! ;)

      Törlés
    4. Te Kazinczy, te! :D (na persze velem egyetemben! :D)
      Hát HP-zni fogunk még gyerekkel, az hétszentség, már amennyiben lesz gyerekünk :D
      Igenis, adok egy esélyt neki ígérem, az Ötnegyednek, mert ez így nem járja, hogy lehet, hogy jó, én meg lehúztam, holott nem is nagyon emlékszem...
      Drukkolj, drukkolj! Szerintem jó lesz ez a Tolvajok, jók a megérzéseim, hangulatra várok.
      Húha, ha a Funtinelli hát, akkor nem, most nem.

      Törlés
    5. Szerintem az már jó jel, ha hangulatra vársz, akkor már valamit elkaptál... Drukkoldrukkoldrukkol :)
      Most, ha Tolvajoknál erre vársz, Funtinellinél mi a bajod, ugyanezt mondtam csak arra is, teeeeee... :P :D :) ;)

      Törlés
    6. Ó, azért volt különbség! a Funtinellire adott választ hátom HÁT-tal indítottad! :D

      Törlés
    7. Jóóóó, de tudod, az olyan hiperventillálós, izgatott kézlegyezgetős háthátháttt :D ;)))

      Törlés
    8. Ja, vagy úgy! :D nem láttam, párás a monitorom! :D

      Törlés
  5. Az Ötnegyed narancsot és a Harry Pottert én is újra szeretném olvasni, de valahogy sose jutok el odáig...
    Azt hiszem ehhez a Témához most én is csatlakozni fogok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyere csak bátran! :) Igen, ez az odáig nem eljutás nálam is játszik, mert "út közben" mindig új könyvek lebegnek be a látómezőmbe... :D

      Törlés
  6. Az újraolvasás kérdésével sokáig én is úgy voltam, mint te, de aztán egyszer-egyszer akkora késztetést éreztem arra, hogy újraolvassak valamit, hogy úgy döntöttem,ezen ugyan nem fogom stresszelni magam. Egyébként az utóbbi időben annyi könyv jött és van a látóteremben, hogy fel sem merült bennem egy másodpercre sem, hogy újra kéne olvasni bármit is. :)
    A Tolvajok telét illetően: biztos lesz belőle előbb-utóbb egy jó kis film, Benioff azért eléggé benne van a dolgok sűrűjében :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igen, filmeeeet a népnek! :))) A leküzdhetetlen késztetést majd én se próbálom leküzdeni, egyelőre mindig csak "majd majd majd" vágyam van... :)

      Törlés
  7. Márpedig újraolvasni kell! :) Mindenkinek vannak olyan könyvek az életében, amik elsőre teljesen mást jelentenek, mint másodjára. Az is egy élmény, muszáj elmerülni benne. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, csak nem biztos, hogy akarom, hogy mást jelentsen. :) A csíkos-pöttyösöknél sajnálom nagyon, hogy anno kimaradt a legtöbbje, mert azoknál bizony kíváncsi lennék mire emlékeztem, és mi lett belőle... :)

      Törlés
  8. Ha jól számoltam csak a Kedves Jóistent és a Tolvajok telét nem olvastam a listáról, bár azért nekem nem lettek kedvenceim, csak a jó vagy az fölötti kategóriába kerültek. :) Na jó, még néhány Szabó Magdát sem olvastam el. Igen, vannak egyezések és vannak nagyon nem, ami nem is baj. Figyellek tovább! Biztos pont vagy! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem olvastad őket, jó, hogy nem lettek kedvencek :P :D Bocsi, túl magas labda volt... :)
      Köszi, igyekszem az is maradni. Magam számára mindenképp, a többiért nem vállalok felelősséget... :)))

      Törlés
    2. Nincs mentségem! Hogy én milyen értelmetlenül írtam.:-)
      De azért sem javítom magamat..

      Törlés