2015. március 30., hétfő

Erskine Caldwell: Isten földecskéje


A völgy városában koldus a szépség, s az erős férfiak vágyakozása olyan, mint a megvert asszonyok szűkölése.”  

Nem sokat tudtam a könyvről, csak úgy megtetszett a címe, és a fura borítója. Talán még a fülszöveget is csak ímmel-ámmal futottam át... Szinte az első lapoktól megfogott a nyers, senkit, de legfőképpen saját magát és a benne foglalt embereket és életeket nem kímélő humora. Egy család, akinek tagjai külön-külön próbálnak boldogulni az életben, ki ki saját hite, elképzelése, meggyőződése szerint. Ty Ty Walden, az apa, farmer, földjét pedig idestova tizen-huszonéve szerteszéjjel lukak és gödrök tarkítják; ő az arany megszállottja. Míg vele maradt fiai, Buck és Shaw időnként már feladnák, új, másabb, színesebb élet után néznének, azt keresik esténként kimosakodva a városban is egy-egy kártyaasztal és lány társaságában, addig apjuk rendületlenül hisz, bízik, remél, és mikor az ő hite is ingatag talajra téved, hát új formába önti. Az Isten földecskéjében az a jó, hogy az mindig az Istené. Attól nemesnek, jónak érzi magát az ember. S még az is jó benne, hogy akár percenként, és mentálisan mozgatható ide-oda, éppen ahogy a szükség kívánja... 

Képek: Pinterest
Nincs ez másként az asszonyokkal és nézetekkel sem. A kesely ember, az albínó, aki megérzi hol lapul az arany ér a földben, hol kell ásni, csak addig babona és üres, pogány hiedelem, míg Ty Ty ki nem mondja róla, hogy ha ő műveli, tudomány. Rohannak is éjnek idején belasszózni azt a kesely embert, aki örül, mint majom a farkának, hogy megszabadulhat az asszonytól, és elcicázhat a szép és erkölcstelen Jill-Babával a fűz alatt.
A férfiak, nos, távolról sem épp Rhett Butlerek, mint inkább nyers, önfejű, konok ösztönlények (már ami e regényt illeti :)). Birtokolni akarnak, és eret ütni. Vagy éppen a tizennyolc hónapja bezárt szövőgyár gépeit újra beindítani. Lecincálni a nőkről a ruhát, míg az utolsó kóc is a tüdejükbe nem szívódik. Térden állva akarják ízlelni az asszonyt  de mindig csak a másét, legfőképp a Griseldát , gyönyörű szép almácskáit olyannak látni, amilyennek Isten teremtette. De a nők sem jobbak ám... Puszta pillarebegtető, két lábon járó szexuális segédeszközök. Álnok, megjátszós, álszent macskák, akik dorombolva karmolnak, jókor, jó helyre...

Valahol csúnyán kibabráltak velünk. Az Isten állatok testébe dugott minket és azt akarta, hogy próbáljunk meg emberként cselekedni. Itt kezdődött a baj.” 

De még mennyire, hogy itt! Nem meglepő, hogy annak idején sok cenzúrát kapott a könyv. Nem is szép az, ahogy bagólevet köp a világra, legalábbis Amerika déli felére, s a benne leledzőkre/ levedzőkre. Nem szép, de keserűen valódi. De talán mégis szép. Annyira szépen mutatja be az emberi gyarlóságot, hogy az már fáj.


~Értékelés: 



Kezdetben, hangulatában erősen emlékeztetett a Szikomorfán születtem-re, majd átment kicsit A vágy villamosába, de még a nem olyan régen olvasott Mi, állatok is eszembe jutott. Akad benne bőven humor; abszurd, ironikus, szatirikus, groteszk, fájó és maró is. Néhol eluntam a sok  „felesleges” szócséplést. Az első fele (a könnyedebb) határozottan jobban tetszett, mint a második. Elsősorban férfi olvasótársaimak ajánlom, persze hölgyeim, ne vegyétek zokon, szabad nekiesni bátran! :) 




Kiadta: Európa, 1957, 1974
Fordította: Ruttkay Kálmán
Eredeti cím: God's Little Acre
Eredeti megjelenés éve: 1935
Terjedelem: 288 oldal



8 megjegyzés:

  1. Jó ez a csillagléc. :D Tudom, megragadtam a lényeget. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csillagléc :D Ezt így mondják? Beújítottam, igazából, mert párom froclizott, hogy nem jól írom a pontokat (és te se) mert az nem 10/valami, hanem valami/10. Hát akkor nesze, most csillagokat láthat mindenki... :D Igen, köszi a lényegmeglátást :D Amúgy, bár nem kérdezted, de szerintem neked is az első fele jönne be. :)

      Törlés
    2. Nem tudom, én most így mondtam :D
      Ahh, ez hülyeség, mert mondhatod hogy 10/9-es ami 10ből9es, érted... én úgy olvasom ki ezeket a számozásokat. Mellesleg mikor hallgatsz te őrá ilyenekben?! :D Kikérem magunknak!
      Hát, lehet, igazából annyira nem vonz ez a Nyúlalakú-nyakpárnakönyv :D

      Törlés
    3. Jó, ez csak az egyik ok, a csillag sokkal fancy-bb :D De amúgy én is így olvasom ki őket, és aki nem, az vessen magára, mert a régiek bizony úgy maradnak. :)
      Nyúlalakú-nyakpárnakönyv :D Na pont nyúl meg nyakpárna nincs benne, de amúgy kicsit olyan Helikon-Bariccós, utólag egy csomó mindent bele lehet látni... :)

      Törlés
    4. Én már előre beleláttam :D

      Törlés
    5. Te is látó vagy... Akkor keresd az aranyat! ;)

      Törlés
  2. ezt én is épp mostanában nézegettem, de annyira megviselt Lessing A fű dalolja, és valamiért az jutott eszembe erről a könyvről, hogy inkább nem kezdtem el.
    akkor nem depis, csak szószátyár?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na én meg még azt nem olvastam, csak tervben van. Nem mondanám ezt depisnek, mármint a helyzet, ami mögötte húzódik az az, de a könyvön keresztül én nem éreztem annak, még ha történtek is benne dolgok... Igen, a szószátyár jó szó rá. Helyenként abszurd és WTF :D Nem tudok rá jobbat hirtelen. Elvoltam azért vele... :)

      Törlés