2014. november 20., csütörtök

Játék az időben

Kedves állandó, és virtuális ösvényeken idetévedő olvasóim! Mit szólnátok egy kis játékhoz? Ha benne vagytok, tartsatok velem!

Az én kis online kuckóm, menedékem, könyvországom, pontosan kilenc nap múlva lesz 3 éves. Bizony, repül az idő! Napra pontosan, 2011, november 29-én vettem egy nagy levegőt és belevágtam. Magam sem tudtam meddig tartok ki, az igazat megvallva nem jósoltam volna ennyi időt eme hobbinak. Még semmi ilyen jellegű tevékenységben nem bizonyultam ennyire kitartónak, és nem töltött el konstansan ennyi jó érzéssel, mint az olvasás és írás.

Eddig azonban, hálátlan anyaként, minden alkalommal elfelejtettem megemlékezni blogom szülinapjáról... Most viszont, némi csodával határos módon még időben eszembe jutott. Ennek örömére, gondoltam meginvitállak titeket egy kis játékra, melynek nyereménye is van.


Mostanában olvastam Isabel Wolff: Séta az időben című könyvét, és aki most hajlandó velem tartani egy kis sétára az időben, az megnyerheti ezt a gyönyörű kiadványt. A könyv régi, porlepte emlékek kiásásáról szól, rosszakról és jókról egyaránt. Én most csak annyit kérek, hogy ássatok velem, de csak a jókat! A rosszakat ezúttal hagyjuk pihenni... Biztos vagyok benne, hogy mindenki tele van kedvesebbnél kedvesebb, vicces, jópofa, megható anekdotákkal, ami felmenőiktől maradt örökségül. A játék annyiból állna, hogy a bejegyzés alatt, kommentben, röviden (és kérlek tényleg amennyire csak lehet röviden!) osszatok meg velem egy ilyet, amit a család hagyományozott rátok, és kincses ládikátokban őriztek. Persze, csak ha publikusnak érzitek. :) 
Én pedig, november 29-én, a kincsüket megosztók között kisorsolom a könyvet egy példányban.

Kincskeresésre fel!

______________

Update:  A játék lezárult, köszönöm mindenkinek a tündéri történeteket. És itt is gratulálok Mackónak! :)
Eredményhirdetés: itt
______________

Izgalmasan elegyíti a múltat és a jelent. A létezőt és a visszahozhatatlant. Vonzza az olvasót, szellemeket idéz, hiszen az írónak ez a dolga. Hát még, ha bértollnok vagy szellemíró, mint Jenni Clark, aki talán éppen azért írja meg mások emlékiratait, mert a saját emlékei túl fájdalmasak hozzá. Mert kisgyerekként átélt egy olyan traumát, melynek feldolgozásában egy idős holland asszony gyerekkorának megidézése segíti.
Az asszony, akit Klarának hívnak, Jáva szigetén éli át a második világháborút, az édesanyjával és az öccsével a japánok fogságába kerül, egy civileket gyűjtő koncentrációs táborba, amely semmivel nem jobb más koncentrációs táboroknál. Paradicsomi állapotokból, egy gyönyörű jávai kert idillikus békéjéből csöppen oda. Túléli, és addig nem nyugszik, míg egészen más égtájon meg nem teremti újra a „paradicsomkertet”. Amit kívül vagy belül mindannyian keresünk, míg rá nem jövünk, hogy csak magunk építhetjük fel, valódi fájdalomból és örömből.
Aki kíváncsi rá, mit jelent a tenko és a gedekking, mi a jelentősége egy rézből készült gyíkocskának, és mi köze mindehhez a BBC kotnyeles riporterének, egy vén kovácsműhelynek, vagy a gyerekvállalásnak, az feledkezzen bele bátran Isabel Wolff könyvébe.
Sanoma, Budapest, 2014, 352 oldal

15 megjegyzés:

  1. Egyszer kiskoromban felduhitettem amyukamat, o elvesutette a turelmet es ram szolt: Most mar fejezd be,mert begurulok!
    Mire en, artatlanul - es mert mar akkor is vizualis tipus voltam - megkerdeztem Hova, anya?

    Hat ez lenne az en kis anekdotam. Boldog blogszulinapot!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Szeretem az ilyen gyerekszáj és gyereklogika történeteket. Érdekesen tudnak asszociálni. Ez is aranyos. Köszi, hogy megosztottad! Jó a neved is! :)

      Törlés
  2. Kilenc évesen elegem lett, hogy miből már nem emlékszem! azt mondtam anyukámnak, hogy nem bírom ezt tovább és világgá megyek! És elkezdtem csomagolni! Anyukám is hozta a táskáját és Ő is csomagolt! Elképedve kérdeztem, hogy Ő most mit csinál? Azt mondta: "Nekem is elegem van, megyek veled én is!" Egyszerre sírtam és nevettem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csodálatos édesanya az ilyen! :) Remélem, ha nekem lesznek egyszer gyerekeim, én is így tudom majd "lekezelni" őket. Köszi, hogy megosztottad ezt a kis gyöngyszemet! :)

      Törlés
  3. Nem nagyon jutnak eszembe a jók, de ez most beugrott:
    Apa: - Mi ez a büdös?
    Anya: - Sül a pogácsa...

    :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegéééény anyukád... :D aztán gondolom mikor kisült, kétpofira tömted... :)

      Törlés
  4. Nekem a kedvencem az volt, mikor mesélték, hogy elloptam a nagymamám mosakodós szivacsát, és addig nem voltam vele hajlandó megmosni a hátát, amíg nem ígérte meg nekem, hogy kapok három gombóc fagyit. :)) Amennyire emlékszem, megkaptam végül! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda üzleti érzék :) Remélem nem a fagyit követő torokfájás miatt emlékszel, hogy megkaptad... Köszi neked is a kincset! :)

      Törlés
  5. Fiatalabbik nagynénémnek fiatalkorában volt egy gyönyörű fekete-fehér szőrü kutyája, akit
    úgy hívtak, Mackó. Az élet úgy hozta, hogy családiból társas házba költöztek, ahová Mackó nem mehetett velük. Úgy alakult, hogy egy cirkusz lett Mackó új gazdája, ahová idősebbik nagynéném vitte el, mert a fiatalabbik félt a búcsúzástól. A lakástól a cirkusz kb. 40-50 km-re lehetett, ami akkoriban viszonylag nagy távolságnak számított. Megtörtént a búcsú. Könnyek közt, fájó szívvel...
    Az idősebbik nagynéném amennyire tudott, igyekezett haza, hogy vigasztalja húgát.
    Mire hazaért, otthon a kapu előtt viszont már boldogan csaholva nem más várta őt, mint Mackó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát ez nagyon aranyos, igazi Lassie-s fordulat! :) Van egy olyan érzésem, hogy nem maradhatott a kutyus így sem, de talán jobb, ha nem kérdezem meg mi lett a vége... Hadd ringassam magamat hiú ábrándokba. :) Köszi, hogy megosztottad, a neved ezennel bekerült a kalapba! :)

      Törlés
  6. Nagyon féltem a "tollastól", aki az autóból hangszóróval kiabálta, hogy régi bútorokat, tollat, akkumlátorokat vásárol fel. 2-3 évesen a nagyszüleimnél aludtam, és éjjel elkezdtem bőgni, hogy haza akarok menni. Papám kiment az utcára és teli torokból kiabálta, hogy "Itt a tollas! Itt a tollas!" Azonnal abbahagytam a bőgést. Bár a többi gyerek az utcából nem tudom, hogy aludt éjszaka:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez nagyon jó!!! :)))) Micsoda humorú Papa! :) Köszi, hogy megosztottad velünk! Nézz vissza 29-én, mert te is esélyes vagy! :)

      Törlés
  7. Nagymamám vallásos asszony volt, ha náluk töltöttem a szünetet, nekem is kellett menni vele a templomba. Szent Antal napján a templomban pénz szoktak adakozni. Kint áll egy ministrás fiú egy tálkával Szent Antal szobra előtt, az emberek megcsókolják a szobrot, és a pénzt bedobják a tálkába. Szépen sorban állnak, és egyenként odalépnek a szoborhoz. Na most én lányként, nem annyira a "folyamatot" figyeltem, mint a ministrás fiút, ezért mikor sorra kerültem, csak értetlenül álltam.
    - Csókold meg, mint a többi, és dobd bele a pénzt a tálba. - próbált segíteni Mamám.
    Én meg odaléptem, egy nagy nyálas csókot nyomtam a ministrás fiú arcára, és beletettem a pénzt a táljába. Szent Antal bizony így járt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó napja volt a ministráns fiúnak! :D Szent Antal meg biztos elmosolyodott magában. :) Köszi ezt az aranyos történetet neked is! :)

      Törlés