De mik is, vagy inkább kik is azok a tradwife-ok? Ha csak a könyv érdekel (bár itt szerintem nagyon fontos ez a háttér), akkor görgess lejjebb.
A tradwife az angol traditional wife, vagyis hagyományos feleség rövidítése. Egy olyan, főleg a közösségi médiában terjedő irányzatról van szó, amelyben a nők a hagyományos női szerepeket, a háztartás vezetését, a főzést, a gyereknevelést és a férjről való gondoskodást helyezik a középpontba. A tradwife-tartalmakban gyakran jelennek meg a tökéletesen rendezett otthonok, a házi készítésű ételek, a csinos ruhák és az idilli családi élet képei.
Első ránézésre ezzel még nincs is baj. Hiszen a feminizmus lényege, hogy miért ne dönthetne úgy egy nő, hogy otthon marad, gyerekeket nevel, főz, és a családjáról gondoskodik? Miért lenne ez kevésbé értékes, mint egy karrierépítő életforma? Szerintem önmagában egyikkel sincs semmi baj. A probléma ott kezdődik, amikor egy személyes döntésből követendő ideológia lesz. A tradwife-mozgalom egyes képviselői ugyanis nem egyszerűen azt közvetítik, hogy ez az életforma teszi őket boldoggá, hanem azt is, hogy a nőknek valójában ez a dolguk, míg igazából és érdemben a férfi vezeti a családot. A női emancipáció pedig csak eltávolította őket ezektől a természetes szerepektől. Ezzel pedig már igenis nagy probléma van! Nem pusztán egy életmódot mutatnak be, hanem egy meglehetősen szűk keretet kínálnak arra, hogy mit jelent nőnek lenni, és nagyon gyorsan nő a követőtáboruk, főleg a fiatal, befolyásolható nők körében. Azok a tradwife-narratívák, amelyek a férfi családfői szerepét és a nők alárendeltségét természetes rendként állítják be, megerősíthetik az incel-kultúra nőkről és párkapcsolatokról alkotott, hasonlóan patriarchális nézeteit is. A könyvben is többször szerepel a manoszféra (*internetes közösségek gyűjtőneve, amelyek a férfiassággal, a nemi szerepekkel és a férfiak társadalmi helyzetével foglalkoznak).
„Az influenszer célja nem az, hogy szerethető legyen, és nem is az, hogy elviselhetetlen legyen. A cél az, hogy mindkettő legyen egyszerre. Más szóval: addiktív.”
Ahogy az általában lenni szokott, a közösségi médiában látható idill mögött nem látjuk a teljes képet. Ami sokszor hazugságok sorából épülhet fel. Hogy miből él a család, valójában milyen anyagi biztonság áll a háttérben, milyen döntési szabadsága van a feleségnek, vagy mi történik akkor, ha a házasság véget ér. A gondoskodó, otthonteremtő munka értékes, de anyagilag kiszolgáltatottá is tehet valakit, különösen akkor, ha nincs saját jövedelme vagy megtakarítása.
A tradwife-jelenség nem egységes mozgalom. Van, aki egyszerűen a hagyományosabb életet választja, mások viszont kifejezetten konzervatív, antifeminista nézeteket kapcsolnak hozzá. Számomra a legfontosabb kérdés nem az, hogy egy nő dolgozik-e, otthon marad-e, sminkel-e, főz-e, vagy éppen ki tartja kézben a családi kasszát. Hanem az, hogy van-e valódi választása. Mert a szabadság szerintem nem azt jelenti, hogy minden nőnek karriert kell építenie, ahogy azt sem, hogy minden nőnek a konyhában a helye. Hanem azt, hogy egyik életformát sem kell kötelező érvényű női sorsként elfogadnunk.
És talán éppen ez a tradwife-jelenség legérdekesebb ellentmondása: miközben a hagyományos női szerepekhez való visszatérést hirdeti, a közösségi médiában sokszor modern marketingeszközökkel, gondosan felépített személyes márkával és üzleti modellel teszi ezt. Az idilli otthon képe így nemcsak életforma, hanem eladható tartalom is lesz.
 |
| AI-kép |
„Egy lecke, amit hosszú időbe tartott megtanulnom: az idegenek szeretete néha rémisztőbb, mint a gyűlöletük.”
➤És itt csatlakozunk be a főszereplőnk, Natalie Heller Mills életébe, akiből, bizonyos körülmények hatására egy ilyen, kívülről eleinte hibátlannak tűnő klasszik tradwife válik. Anya, feleség, influenszer. „Makulátlan keresztény nő. Az imádni való amerikai álomfeleség, egyenest a nemzet legmélyebb és legsötétebb fantáziáiból.” Aki harminckét évesen már hatodik gyermekével várandós. Követjük az idahói hegylánc redői közé ékelődött Aranykor farmra, miközben az időbeli ugrálások közepette egyre több részlet sejlik fel a korántsem aranykori életéről. Hogy aztán egy nap, vele együtt arra ébredjünk, hogy ugyanabban a házban vagyunk, de mégsem. Ugyanazok a gyerekei és férje, de mégsem. Hol is vagyunk, mi is történt?
„Rossz napokon a remény csak egy hatbetűs szó, ami petyhüdt léggömbként lebeg a tudatom peremén, és az élet a farmon nem is élet, inkább csak lidércnyomás, megrendezett színpadi szereplés, véget nem érő előadás.”
Nem kiemelkedő olvasmány, de erős sodrással visz magával a nyelvezet egyszerűsége, és a történet időbeli ugrásai, a formálódó két főszál (az igazi Aranykor farm, és a klónja). Főleg reggelente olvastam, még sötétben a villamoson, és mindig végig lekötött, napközben is volt, hogy hömpölygött bennem a hangulatgombolyag, amit ahelyett, hogy kibogozott volna, néha még inkább csak összekuszált. Kíváncsi vagyok a készülő filmadaptációra is, Anne Hathaway főszereplésével, de olyan sokat attól sem várok. Szerencsére, olvasás előtt nem tudtam, hogy ő játssza, így nem őt képzeltem el. A könyv eredeti címe sokkal jobb és játékosabb szerintem - Yesteryear. Kicsit bánom, hogy nem angolul próbálkoztam vele.
A téma miatt mindenképpen érdekes. Annak ajánlom, akit a tradwife téma és világ tényleg őszintén érdekel. Aki nagyon sötéten mély lélektani regényt vár, csalódni fog. Pedig az is lehetett volna. De ez egy amerikai regény, amerikaiaknak írva, nyersen, egyszerűen, helyenként picit terjengősen. A hangulata számomra így is erős volt, bekúszott a bőröm alá. Van fordulat a végén. Megértjük mi miért, és hogyan van. És lesz, aki itt fog csalódni, de erről spoilermentesen nem tudok többet írni.
Extrának pedig íme egy rövid videó a jelenségről, benne a Ballerina Farmmal is, amelynek világa és online jelenléte több ponton is eszembe jutott a regény olvasása közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése