Sziasztok! Talán valaki emlékszik még rám, innen a
könyves körökből... Ha nem, az se baj. Miamona vagyok, lelkes könyvmoly volt
(és remélem jövendőbeli) lelkes könyvmoly. Egy molyrágta könyvmoly, aki immár
évek óta csendben szenved. Szenvedésem oka: hiányzik az olvasás! Annak minden áldásos
velejárójával! Az érzés, amikor egy könyv világa elkap, beszippant, minden más
megszűnik, és csak falom a fejezeteket, nem akarom, hogy véget érjen, közben meg
nem tudok leállni... Ez az érzés valahogy elhagyott egy ponton, magam sem tudom
hogyan, mikor, de ha erre a blogra nézek, akkor valahol 2021 szeptembere körül...
Lehet, hogy esős, szomorú nap volt, de lehet, hogy százágra sütött a nap. És
lehet, hogy nem is aznap történt. Vagy aznap, csak én még mit sem sejtve,
elégedetten tettem ki a bejegyzésem Grecsó Krisztián Verájáról. Emlékszem, hogy
nagy hatással volt rám, és nagyon tetszett! Pont azt adta, amiért szeretek, és
amiért érdemes olvasni! A történetre, bevallom annyira már nem emlékszem, csak
az érzésre, hangulatra, amit bennem hagyott. De a legtöbb könyvvel így vagyok.
Egy otthonos érzés marad belőlük sokszor, ami csak az enyém.
