2019. december 17., kedd

Alice Munro: Anyám álma

Gondoltam, ha már szemmel mostanában nem megy, próbálkozom füllel. Kapóra jött egy vergődős éjszaka utáni kialvatlanság... Gondoltam, majd Für Anikó szeretett hangja hajnalban álomba ringat... 

Mily' naiv gondolat. Nem hogy álom nem jött a szememre, helyenként a vér fagyott meg az ereimben. Mert az Anyám álma rémálom. Mellette meg tűpontos leírása emberi kapcsolatoknak, elmeállapotoknak és nyers anyaságnak... 

Első Alice Munróm volt. De gyanítom, nem az utolsó. Nem erre számítottam, és gondolkodtam, hogy ne is hallgassam tovább, elég volt nekem a saját nyomorom, valahogy mégsem tudtam letenni. Mint főszereplőnk a hegedűt, még ha fájdalmasan vonyított is a kezében. Igazából, addig se a saját bajaimmal voltam elfoglalva. Közben meg mégis azokkal. Szóval ajánlom annak, aki nyugodt. Meg annak is, aki nem. Aki tud aludni. És annak is, aki nem. 

8/10-es bizarr, mégis tartalmasan jó hajnali élmény... 

3 megjegyzés:

  1. Írtál posztot! Írtáááál posztoooot! :D
    Für Anikó hangjával szuper lehetett, engem is érdekel! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na most szólj hozzá?! Ja, már hozzászóltál... :D Magam is meglepődtem... Erre legalább tényleg jó a nem alvás... Azt nem mondom, hogy ne aludj te se, de hallgasd meg te is! :)

      Törlés
    2. Nekem tudod mivel volt ez? Tóth Krisztina Vonalkód. Altatónak tettem be, még vagy másfél órát hallgattam, és imádtam. :) ♥

      Törlés