Fannie Flagg: A ​Redbird Christmas

Karácsonykor a legtöbben emocionálisabbak, befogadóbbak, érzékenyebbek vagyunk. Nyitottabbak a szépre, giccsre. Érzésekre, illatokra, emlékekre. És a karácsonyi regények ezt kihasználva jól elringatnak, mint egy fodrozódó vízen lebegő csónak. Ilyenkor a szívbe markoló történetek erősebben hatnak, a kacagások gömbölyűbbek, az ölelések szorosabbak. Én pedig arra gondoltam, ugyan ki szabja meg, hogy karácsonyi történeteket csak karácsonykor olvashassunk? És ha én nyáron vágyom minderre? Akkor mi van? Semmi! Akkor sötétítsünk be, tekerjük a ventilátort / légkondit feljebb, kapcsoljunk melengető fényeket, főzzünk egy fahéjas teát, és máris lehet karácsony mondjuk augusztus közepén is akár! 

Bár az időjárás jóval enyhébb, mint ilyenkor általában, azért azt mégsem mondhatom, hogy annyira messze elrugaszkodtam a karácsonyi időszaktól... De a lényeg, hogy lehessen karácsonyi hangulat, amikor csak vágyunk rá! Én például most direkt megvártam, míg lecseng a naptár szerinti ünnep, ami tele van rohanással, és megvártam míg eljön a lappangó január, ami amúgy is hosszú, szürke, hideg (már általában, most nem annyira), bekuckóztam, és olvastam. Hát van ennél jobb?! 

Fannie Flaggtől eddig csak a Sült zöld paradicsomot olvastam, de azt legalább háromszor (első bejegyzés, második, harmadik), és all time kedvenc lett! Nem volt hát kérdés, hogy feltétlen bizalmat szavazok a szerzőnek. Nagyon megtetszett ez a kis piros madaras borítós szösszenet! És bár akkora kedvenc nem lett, mint a felülmúlhatatlan Sült zöld, azért örömmel és szeretettel fogok visszagondolni a könyvvel és szereplőivel együtt töltött időre.

“It seemed to Oswald that everyone else had come into this world with a set of instructions but him. From the beginning he always felt like a pair of white socks and brown shoes in a roomful of tuxedos. He had never really gotten a break on life, and now it was all over.”

Bizony, ha nekem egy orvos kimondaná a rettegett szavakat, hogy úgy néz ki, nem sok van hátra, azt hiszem, én is Lost Riverben szeretném tengetni napjaimat! Főszereplőnk Oswald, szerencsétlen középkorú úr, akinek semmi nem nagyon jött össze az életben, csak jó sok tüdőgyulladás, mert Chicagóban, a szeles városban, nem sok minden mást lehet összeszedni... Mivel Florida megfizethetetlen, és túlontúl felkapott, egy ütött-kopott prospektus lesz főhősünk segítségére. Az a bizonyos szálló, ahová Oswald becsekkolna, még az 1900-as években porig égett, de egy kis tenyérnyi, összetartó közösség bizony paradicsomi körülmények között él egy Elveszett Folyó nevű helyen, ahol az idő mindig kellemes, minden házból sütemény illat és nevetés hangja cseng, ahol a posta csónakon érkezik és ahol minden gyerek pontosan azt kapja ajándékba, amit a Mikulásnak írt titkos levelélben kért.

“As the evening became darker, the birds and ducks that flew by became black silhouettes against the sky. He sat each night watching the evening change colors and the currents of the water make circles, until the moon came up behind him and rose over the river.”

Azt szeretem Fanni Flagg (immár mondhatom, hogy) könyveiben, hogy részletesen bemutatja a tenyérnyi, összetartó közösséget, az írói vénával megáldott postás kisasszonytól (aki egyébként egy az egyben a Sült zöld karaktere, még a neve is...), a haját minden héten más színűre festő szerelmi bánatban szenvedő középkorú háziasszonyon át, a mindennap pecázni járó hű férjig. Beszippant a miliő és azonnal részesei leszünk mi is ennek a kedves szubkultúrának, aminek megvannak a maga kopasz foltjai, bánatai, ellenségei is, de többségében a jóleső, lágyan ringató élet szippant magába. Mi is a nappal kelünk, és miután jól bereggeliztünk, elsétálunk Roy vegyeskereskedéséig egy jó csésze feketére, pár jó szóra, majd figyeljük a madarakat, festjük a tájat, és részt veszünk a titkos gyűléseken, táncmulatságokon. Tényleg, majd hogy nem szó szerint kiszakadunk ebből a világból, és belecsöppenünk abba.

Hogy mi köze a redbirdnek, azaz a kardinális pintynek a történethez, derítsétek ki magatoknak. Annyit mondhatok, hogy karácsonyi szemmel nézve a csodák is hihetőbbek, az emberek szerethetőbbek, a sorsok megindítóbbak. Ne várjatok realista, világmegváltó, tényfeltáró regényt. Csak egy kedves, olykor csacska, megható, megmosolyogtató, elringató történetet. És akkor pont azt is kapjátok, amire számítottatok. Vagy talán annál egy picivel többet is! ;) Fannie Flagg! Jövök én még a te utcádba! Azt ajánlom, menjetek ti is! :) A nyelvezete miatt pedig angolt gyakorlóknak is ajánlom! És hát, aki még nem olvasta a Sült zöld paradicsomot... Jó... Nem kezdem... De tudjátok?! :)

Kép forrása: google

“Oswald welcomed the cooler weather because in the following days he discovered it brought winter sunsets, and the river sunsets were different from anything else he has ever seen. They mesmerized him. Her loved sitting there on the dock in the cool crisp air, the river so quiet you could hear a dog bark a mile away. Every afternoon he watched the shy turn from burnt orange to salmon, pink and lime green to purple. Navy blue and pink clouds were reflected in the water, and as the sun slowly disappeared he watched the river change from teal blue to an iridescent green and gold that reminded him of the color of tinfoil that came wrapped around expensive candy and then rich tan to a deep chocolate brown.”

Kiadta: Random House, 2004

Oldalak száma: 240 

~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~

A Miamona's Reading Challenge 2018-ban a következő kategóriákat fedheti le a könyv: 

3. Kiskarácsony, nagykarácsony

4. Lelki béka...

6. Eat now (Pray, Love later)

~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~

A törött szárnyú madarak, suhanó csónakok, esti vízen megcsillanó fények, és a karácsonyi csodák legyenek veletek,

Miamona