2016. június 22., szerda

Témázunk: Könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából


Újra Témázunk, ezúttal is sikerült olyan témát találni, ami megint csak megszólított bennem valamit, gondoltam, meglátjuk, hajlandó-e napvilágra jönni. 

Könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából

Kicsit számadásosan hangzik, bár nem tervezem még abbahagyni a dolgot, azért szerintem igencsak van, ami változott és olyan is , ami maradt. Csak tudjam őket összeszedni...


Visszakerestem (mert sajnos semmilyen dátumot nem tudok megjegyezni, akár a legapróbb részletekre, színekre, érzésekre is emlékszem, de a dátumokra nem), pontosan 2011. november 29-én született meg az elhatározás, és vele együtt a Miamona is belevág bejegyzés. Mi is volt vele a célom? Azt hiszem, akkoriban még magam sem tudtam. Annyi volt bizonyos, hogy hosszú idő után újra (sőt inkább életemben először ekkora lendülettel) falni kezdtem a könyveket. Az olvasás pedig egy mélyen szunnyadó írói óhajokkal megáldott emberből könnyen kihozza a vágyat. Először csak a moly.hu-ra regisztráltam, és élveztem, hogy gyűlnek a listák, polcok, virtuális követők, szemmel látható eredménye van (meg)új(ult) szenvedélyemnek. Olvasgattam az értékeléseket, és kedvet kaptam én is, elkezdtem hát egy-két mondatban összefoglalni én hogy láttam az olvasott könyveket. Aztán az értékelések egyre hosszabbak kezdtek lenni, és végül PuPilla volt az, aki nyaggatott, hogy ha ez így megy, és ennyi örömömet lelem benne, akkor miért nem vágok bele én is... Ő akkorra már évek óta nyomta az ipart. :) Én pedig, ahogy az lenni szokott, csak makacsoskodási idő kérdése volt, hogy hallgassak rá, és beindítsam ezt a blogot. Remélvén, hogy tudok még valami újat, Miamonásat nyújtani. Illetve nem. Akkor még nem reméltem semmit. Őszintén szólva, egy darabig az sem érdekelt, hogy olvasnak-e, nem is nagyon voltam tisztában a blog fogalmával, hallottam, hogy xy blogot vezet, de hogy eszik-e vagy isszák... Aztán ahogy jöttek az első vissza-visszatérő olvasók és pozitív visszajelzések, megszületett bennem a vágy, hogy ha már..., akkor igen, olvassanak, és ha lehet tetsszen is! Egyszóval, hogy szeressenek. :) De hát nem mind erre vágyunk?! Ilyen vagy olyan formában, közegben, helyzetben...

Képek forrása: Pinterest
Mivel szerettem arról írni, amit olvastam, így egyre többet kezdtem olvasni, és maga az egész könyvélmény felfokozódott, kiegészült, megfelelő, illő lezárást kapott. Nem csak ott ért véget egy könyv, hogy becsukom és nyitom a következőt, hanem rákényszerítettem magam, hogy üljek le, gondolkodjak el miről is szólt, mit is adott nekem, és olyan gondolatokat, véleményeket, érzelmeket csalogassak elő magamból, amikről nem is tudtam, hogy bennem lapulnak. Ez a mai napig így van. Nagyon szeretem magamat magammal meglepni. :)

A stílus is csak folyamatos olvasás és írás kapcsán tud megérni az emberben, és pont a minap keseredtem el egy pillanatra, amikor az jutott eszembe, hogy helyenként elég könnyen meg lehet mondani, hogy én írtam valamit. Mire párom nyitotta fel a szememet, hogy de hiszen ez jó! Azt jelenti, hogy valami egy kicsit már kiforrott. Miért is kéne az embernek állandó eklektikusnak, felismerhetetlennek lennie. És eszembe jutottak kedvenc szerzőim is, akik koránt sem biztos, hogy kedvencek lennének, ha folyton változna a stílusuk, hangnemük.

A könyves bejegyzéseimmel kapcsolatban pár dolog, ami ösztönösen jött, idővel tudatosult és beépült. Szeretek például az adott könyv stílusában és szóhasználatában írni, egyrészt, mert remek írásgyakorlat, másrészt, mert a környezetem visszajelzései alapján megfigyeltem, hogy akinek tetszik a bejegyzés stílusa, általában kedvet kap, és a könyvet is szereti, aki pedig furcsának, irritálónak tartja a stílust, szóhasználatot, de mégis megpróbálkozik a könyvvel, előfordul, hogy beletörik a bicskája. nem kőbevésett igazság ez természetesen, és van, hogy még ha tetszett is a könyv, nem tudok ilyen formán megnyilvánulni róla. De én magam ezeket a bejegyzéseket szeretem a legjobban írni, mert ezek csak úgy kifolynak, szinte magától, különösebb idő és eneriga ráfordítás nélkül. Szabály nálam, hogy kerülöm a történetleírást, amennyire csak lehet, bár bizonyos helyzetekben, úgy érzem, elengedhetetlen, de arra mindenképpen vigyázok, hogy spoilereket tényleg ne találjon nálam senki. Én magam sem szeretem azokat a bejegyzéseket olvasni, amelyek a történéseket mesélik el, van, hogy elejétől a végégig. Arra ott a könyv. Én csak étvágyat, kedvet szeretnék kapni. Ti hogy vagytok ezzel?




Az évek távlatából az olvasás minősége is változott. Egyre jobban kezdem megismerni saját ízlésemet, preferenciáimat, egyre jobban választok könyveket akár csak szerző, cím és fülszöveg alapján, ami lássuk be elég nagy előny egy könyvmolynál, rengeteg pénzt, időt, frusztrációt és csalódottságot lehet vele megspórolni.

A blogoláshoz hozzáadódott, hogy egyre több könyvet kapok kiadóktól, ami óriási dolog, és amiért sosem tudok elég hálás lenni! Ilyesmiről a blog kezdetén még csak álmodni sem mertem volna. Arra azonban erősen figyelnem kell, hogy ne szaladjon el velem a ló e téren, és véletlenül se váljon a hobbiból kötelesség. Időnként letiltom magam az ilyen fajta olvasásról, aztán egy kis pihentetés után újra megy minden a maga kerékvágásában. 

Az évek távlatából is úgy gondolom, hogy az átlag, könyvekkel szervesen foglalkozó embereknél jóval kevesebbet olvasok, talán ez az egyetlen dolog, ami időről időre zavarni tud. De olyankor átgondolom miket is csinálok még mellette, mostanában szerencsére egyre többet, és olyankor azért egy kicsit megnyugszom. :)

A recenziós könyvek mellett a blog még olyan, sosem-gondoltam-volna-ha-valaki-ezt-mondja-nem-hiszem-el dolgokat is hozott, mint például, hogy meghívtak a rádióba, kétszer is, méghozzá az egyik legkedvesebb szerzőm kapcsán. Vagy hogy egy magyar zenekarnak írhatok blogot (ezen még mindig eldobom az agyam!) Vagy hogy bele mertem vágni abba is, hogy a saját írásaimat mutassam meg. Igaz, hogy ez utóbbival (még) nem kavarok nagy port az éterben, de az a pár nyílt vagy privát kedves üzenet, biztatás igazán jól esik. :) Azért is gondolom, hogy nekem így vagy úgy dolgom van az írással ebben az életben, mert én (sajnos) eddig még semmiben nem voltam ilyen kitartó, és semmi egyéb időtöltés sem tartott ki ilyen hosszan mellettem. :)

Dióhéjban ennyi. Köszönöm, ha és hogy olvastok, remélem még sokáig számíthatunk egymás és a könyvek társaságára itt az éterben! :)

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben! Nektek hogy változtak az olvasási-blogolási szokásaitok, miről gondolkodtok most másként, mint akár csak néhány évvel ezelőtt? Ha posztot írtok, jelezzétek nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!




Az évek távlatáról mereng még:

30 megjegyzés:

  1. Én is észrevettem magamon, hogy az adott könyv stílusában írogatom a posztokat, mondjuk engem ez kifejezetten zavart. ( Néha azt is észrevettem, hogy rímelnek a soraim :O, totál döbbenet volt, ki is töröltem az ilyeneket.)

    Én is mindig ezt gondoltam, sőt tudtam is, hogy sokkal kevesebbet olvasok, mint mondjuk azt egy könyves bloggernek illene, de hát ez van, erőltetni én spec. nem tudom.

    És persze gratula az elért sikerekhez ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Téged zavart :) Engem direkt szórakoztat! :D
      Én is már beletörődtem. Cserébe talán olvasok és "kínálok" olyat, ami nem olyan gakori vagy felkapott... :)
      Köszi! :)

      Törlés
  2. nálam is sokáig ott volt vége a könyvnek, hogy megírtam róla a posztot. addig nem tudtam a következőt elővenni, mert olyan volt, mintha az előzőt félbehagytam volna. :D

    azért szeretlek téged olvasni, mert olyan, mintha kortárs irodalmat olvasnék, és kicsit csiszolódnék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, abszolút így érzek én is. Vagyis én még mindig így érzem. :)
      Atyaég, mekkora bók ez már, belepirult a billentyűzetem, köszi!! :)))

      Törlés
    2. "azért szeretlek téged olvasni, mert olyan, mintha kortárs irodalmat olvasnék, és kicsit csiszolódnék." Maximálisan egyetértek! :)))) :*

      Törlés
    3. Jóóóelég, mert még elhiszem. :D ♥

      Törlés
  3. Szerintem tök jó, hogy ha az adott könyv stílusában írod - akár akaratlanul - is a posztot :) Ez azt jelenti, hogy hatott, beépült. Nálam is volt néha ilyen. Anno :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a csak "langyosan" tetsző könyveknél, ha erőltetném, sem biztos, hogy menne. :)

      Törlés
  4. Ezt most nagyon jólesett olvasni, még ha nem is rímel rám teljesen ;)
    (tkp senkié sem rímel rám teljesen, ami most úgy gondolom, jó)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök, ha jólesést okozok :D Nemsokára megnézem a te rímeidet! ;)

      Törlés
    2. Ilweran, írjál sajátoot! :D

      Törlés
    3. Azám, kerestem, de hiába... :(

      Törlés
  5. Eddig nem tűnt fel, hogy a könyv stílusában születnek a posztok, de majd jobban figyelek, mert tetszik az ötlet.
    A történetleírást én is kerülöm, arra ott a fülszöveg - már ha épp értelmes -, sokkal jobban szeretek olyan könyves posztokat olvasni, ami valóban egy személyiségen átszűrt vélemény, vagy mondjuk nem is feltétlenül vélemény, csak a poszt szerzője a saját, könyvvel kapcsolatos érzéseit közvetíti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ezt szomorúan hallom... Csak viccelek. :) Azért nem mindig írok úgy, csak ha megy és természetesen jön. :)
      Igen, tényleg, azt bele se írtam hányszor érzem úgy, hogy jaj de elkalandoztam vagy kitárulkoztam, de azt sem bánom, mert én is azt figyeltem meg, hogy jobban tetszik másnak is, mint egy "szimpla" összefoglalás. :)

      Törlés
  6. Nálam pl. az Öngyilkos szüzek poszt biztos, hogy ilyen. Most nem tudom hirtelen mi a címe, de szeretem nagyon azt a posztot, bár rövid:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annak a könyvnek mindene adott hozzá, hogy befolyásolja a stílust. :)

      Törlés
  7. Pont úgy figyeltem fel a blogodra, hogy pár könyvről olvastam a molyon értékeléseket, pár blogbejegyzést is, és feltűnt, hogy az adott könyv szóhasználata jellemző Rád, és milyen jól vissza tudod adni a hangulatát. Eszembe nem jutott volna, hogy ettől Te elkeseredtél...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök neki, köszi! :) Nem ettől keseredtem el, a saját írásaimmal kapcsolatban, de csak egy pillanatig tartott, mert már örülök neki, hogy van valami kicsi kiforrottabbságom. :)

      Törlés
    2. És rádiókompatibilis hangod ;)

      Törlés
    3. Hehe, köszi, szerintem nem, de ez nem fog visszatartani, ha esetleg megint meghívnának :D

      Törlés
  8. Szerintem is nagyon-nagyon jó ötlet, ha abban a stílusban írod a véleményedet, amiben a könyv íródott, pedig én nem így teszem - illetve csak egyszer-kétszer tettem így.
    Megkérdezhetem, hogy mennyi a nem sok olvasás?
    Egyébként hiába olvas relatíve sokat az ember, ha mindenről értékelést akarnál írni, akkor fő és mellékfoglalkozásként is csak a blogolást kéne művelned - mert hát ez kívülre nem látszik, de egy-egy értékelő poszt megszületése akár 2-10 óra is lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam a nem sok olvasás... Minden évben kitűzöm az áhított 50 könyvet, de megállok valahol 43 körül. Év közben meg értetlenül vakarom a fejem, ha valaki már márciusban 100 könyvnél tart... :D Mindegy, én már beletörődtem az alacsonyabb számba, mert úgysem az számít. És ha épp nincs kedvem olvasni, nem erőltetem, mert akkor csak rosszabb lesz...

      Igen, pont két munkahely között tapasztaltam utoljára, hogy sokszor már én is rendesen 8 órában űztem az ipart...:)

      Törlés
    2. Első molyos évemben, 2013-ban nem bírtam 100 könyvig eljutni, míg tavaly sportot csináltam az olvasásból: 300 fölé jutottam :)
      Most a kettő közzé tervezek, de válogatva, több kortárs szépirodalmat olvasva tengetem napjaimat, és azt hiszem, hogy idővel lehet, hogy nálam is még lejjebb fog csökkenni a darabszám.
      A minőség egyre többet nyom a latba, lehet, hogy Te is úgy vagy vele, hogy inkább jobban átadod magad egy-egy könyv hangulatának, mintsem végigrohanj rajta ;)

      Törlés
    3. Bevallom, számomra elképzelhetetlen a 300 könyv... Egyik évben, amikor tényleg naponta, minden este fixen több órát olvastam, sikerült elérni 101 könyvet egy év alatt, és ezzel ki is elégítettem a mennyiségre való törekvésemet. Sokszor még ez a 43 élmény is össze tud kuszálódni, megkopni, bele se merek gondolni mi lenne 300-nál... :)

      Törlés
  9. Örülök, hogy kicsit én "hoztalak" ide. :)))) Legalább annyira, mint hogy a HP-ra sikerült rábeszélnem téged. :D Most már csak az újrázásra kéne... ja meg a Tündérkrónikákra... de miket beszélek, a lényeg, hogy itt vaaaaagy, és olvasol velem együtt. :)) <3 Szerintem ez még közelebb hozott minket egymáshoz.

    "maga az egész könyvélmény felfokozódott, kiegészült, megfelelő, illő lezárást kapott." - ezt én is sokszor érzem így, ezért is olyan jó blogolni a könyvekről. Annak idején sokszor volt hiányérzetem a könyvek befejeztével, és szívesen megbeszéltem volna valakivel, elmeséltem volna, mi volt jó, mi nem tetszett, sőt, még azon is filóztam, milyen jó lenne kvízt kitölteni róla (stréberség level 1000) - amikor később láttam könyvklubokhoz való kérdéssort az angol kiadványok végén nagyot néztem, hogy na igen, ez az! Meg a könyvklub... még ha nem is valósul meg igazi formájában, virtuálisan azért gyakorlatilag non-stop könyvklubozunk. ;)
    A könyvekről írás néha belőlem is olyasmiket csalt ki már, hogy megleptem magam, ha nem ülök le írni róla, ez valahogy mind "bennragadt" volna.

    A novelláid alapján azért megnyugtatlak - egyedi a hangod, de sosem ugyanolyan, mint a másik. Meg lehet mondani, hogy te írtad (én legalábbis megmondanám :D), de mégis más a hangvétele mindnek.
    És hát tök igaz, és minden író elmondja, ha kikényszerítenek belőle egy választ arra, hogy válhat valaki jó íróvá maga is: olvasson! és aztán olvasson még.

    A könyv stílusa gyakran nálam is megjelenik a bejegyzésben, szerintem ez a szerzőre nézve hízelgő, annyira be tudja magát enni az ember fejébe-lelkébe olyankor, hogy így jön ki a mondandó is róla. ;) Engem szórakoztat, amikor felfedezem.

    Én eg yminimális történetleírást szeretek kapni néha, persze az impressziók is jók, meg a hangulat megragadása, de sokszor vettem már észre, hogy jobb fülszöveg lenne egy-egy blogger rövid summájából a könyvről, mint az ami tényleg a hátlapon díszeleg.

    Olyan jó, hogy velem együtt lelkesedsz ebben a témában! :) ha esetleg valaha elhagyni készülnél ezt a világot, majd iderugdoslak ehhez a bejegyzésedhez. :P "azért vannak a jóbarátok..." :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó-jó, nyugalom, Tündérke :D

      Én nem szeretem a kvízeket, mert nem tudok nagyon tényeket megjegyezni könyvből, csak érzéseket, hangulatokat, gondolatokat...

      Köszi, megnyugodtam. :P

      Nálad még annyira nem csíptem nyakon, inkább irigyellek olykor, hogy tudsz "normálisan" jót írni. Na ezt most ne értsd félre légyszi :D

      Igen, például a te summáidat szeretem. :)

      Egyik nap majdnem töröltem az egész blogot véletlen :D A gépházban kotorászni veszélyes... :D

      Törlés
    2. Jön még Miára dublini köd! :D Ennyit mondok. :D

      Nem is hagyományos kvízre gondoltam ilyenkor - legfeljebb kisgyerekként még, hanem a megbeszélésre, a beszélgetést, a véleményalkotást elősegítő kérdésekre. :) A tények kikérdezésének semmi értelme. :) (irodalomóra ójee)

      Jééééézusom, megállt bennem az ütő! Van piros gomb?! Akkor eldőlt: soha nem lesz másik sablonom. Én aztán nem nyúlkálok. :D

      Törlés
    3. Jó, nyugi, azért nem egy kattintás (hanem asszem kettő :DDD)
      dublini köd? Ne csigázz, mert eltűnök, mint szürke szamár... :)

      Törlés
    4. Húúúh, akkor azért rákérdez, biztos törlöd-e a blogod? :D
      Dublini köd! És dublini Temple Bar District, és dublini Jericho Barrons könyvesboltja, ahova betéved a kajla MacKayla :D

      Majd egyszer csak ráfanyalodsz. ;) és akkor remélem leshetem az újabb dicshimnuszom :D

      Törlés