2015. október 8., csütörtök

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

Sokszor megfogadtam már magamban, hogy igyekszem több olyan könyvet olvasni, amit férfi könyvmoly társaimnak is jó szívvel tudok ajánlani. Na, ez most nem az a könyv és nem az a poszt! :) Azért majd ígérem próbálkozom tovább...

Képzeljétek el, hogy van egy fa. Közönségesnek tűnő almafa, ami azonban rakoncátlan kis jószág, almákat dobál, leveleket hullat, rázkódik, nevet, huncutkodik, szomorkodik, örül. Aki ennek a fának a gyümölcsébe beleharap, megpillantja és minden ízében, színében átéli élete legjelentősebb eseményét. Legyen az bár jó vagy éppen rossz. Attól a pillanattól kezdve, az élete, akarva, akaratlanul e körül a pillanat körül forog. Ti mit tennétek, beleharapnátok az almába vagy inkább elásnátok a kertben?


Ez a fa, hiszitek vagy sem, a Waverley lányok kertjében áll, és ismeritek a mondást, amilyen a fa, olyan a gazda... vagy mi. Azok a csodálatos Waverley lányok! Hogy lehet az, hogy nekem senki nem kiabált, kézzel-lábbal, hogy Hahóóóó, Miamona, ezt neked olvasnod kell???!!! Ha ez a könyv recept volna, valahogy így hangozna: 

Képek forrása: google search

Végy egy jó pár csipetnyi Joanne Harris hangulatot, hétköznapi mágiát, egy adag nem hétköznapit is, adj hozzá némi igényes romantikát, Cecelia Ahern-es bájt és persze jó adag családi drámát, keverd össze egy nagy üstben angyaltrombitával és éjjeli jázminnal, és az eredményt hosszan, behatóan ízlelgesd kedvedre.
Az én lelkem most pont egy ilyen angyaltrombitás, éjjeli jázminos könyvre vágyott. Pont csak annyi kellett, hogy amikor nem néztem oda, a két lábam elemelkedett a talajtól, és a fák lombjai, a felhők egyre közelebb kerültek, majd mikor a lábamra néztem, az szilárdan a betonon állt... De a cipőm... meg mernék esküdni, hogy a cipőm kacsintott! Könnyeden súlyos, súlyosan könnyed, játékos, incselkedő, kedves, szerethető, elringató kis történet ez, pont olyan, ami így a hirtelen elvágott nyár után, a zord időjárásban R(omantika)-vitaminnal tölti fel a megcsappant készleteket.





Kivétel nélkül minden éjszaka, amikor a Föld úgy takarta el a Holdat, hogy abból csak egy mosolygós száj látszott, a gyermekkoráról álmodott Claire. Mindig megpróbált ébren maradni azokon az éjjeleken, amikor a csillagok vibrálva pislogtak, a hold pedig pengevékony szájával kihívóan mosolygott le a világra, akár a cigarettát és limonádét árusító csinos nők a szüreti mulatságok plakátjain. Ezeken a nyári éjjeleken Claire az apró szolárlámpák fényénél kertészkedett, az éjjel virágzó növényeket – a hajnalkát, az angyaltrombitát, az éjjeli jázmint és a díszdohányt – gyomlálgatta és rendezgette.” 

Minden Waverley lánynak van valami különleges képessége. Nagyon szívesen lennék egy közülük, és azon gondolkodtam, vajon én mit szeretnék képességnek. Azt, hogy így rabul tudjam ejteni az embereket a szavaimmal, mint teszi Sarah Addison Allen, akitől még bátorkodni fogok válogatni lányos estéimen és napjaimon. Igenis jól esik nőnek lenni olykor, és sírva nevetni egy csábító kis, kacér történeten, amin esetleg párunk fogja a fejét. Csak azért mondom, mert én megpróbáltam az enyémnek elmesélni miről szól, nagyon lelkesen ecseteltem, majd a szája szegletében bujkáló huncut mosolyt figyelve meghallottam magam kívülről, és az ő fülével, és valóban...





Nálam abszolút kedvenc lett. Megtette, amit előtte már jó ideje sok könyvnek nem sikerült; kirángatott a válságomból, elkényeztetett, magába bolondított, elandalított. Ha két szóval kéne kifejeznem, azt mondanám: éterien bájos / bájosan éteriFelnőtt (nőknek) írt mindennapi, mégse mindennapi tündérmese. Bátran ajánlom azoknak is, akik kerülik a szirupos limonádékat. Most pedig megyek és eszem egy kis orgonadzsemes kétszersültet vagy sarkantyúvirágos majonézt.
Ó, és majd elfelejtem... Kapaszkodjatok: egy sorozat, aminek akarom a többi részét is! :)



„– Lám, lám! Milyen olaszosan festesz a fekete hajaddal ebben a Sophia Loren ruhában! Jól mutatnál egy olívaolajos palackon – mondta Evanelle. Zöld színű, velúr szabadidőruhát viselt, vállán óriási bevásárlószatyor lógott, tele negyeddollárosokkal, bélyegekkel, tojásfőző órákkal és szappannal, vagyis mindennel, amiről esetleg úgy érezheti, hogy valami okból oda kell adnia valakinek.” 

Kiadta: Könyvmolyképző, 2010
Fordította: Szakál Gertrúd
Eredeti cím: Garden Spells
Eredeti megjelenés éve: 2007
Terjedelem: 304 oldal

12 megjegyzés:

  1. Nálam várólistán egy ideje, abból a kevés könyvből való, amit csak borító alapján választottam, de sort kerítés rá ezek után...
    Nem ennék belőle, mert vagy rossz úton járnék álmokból várat építve, vagy félelemben élnék...
    A különleges képességek jól hangzanak, Neked mi lenne az?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem nálad is betalál! :) A borító alapján mondjuk én könnyedebbnek hittem, szerencsére egyáltalán nem limonádé. Azt hiszem, én sem ennék belőle, de kísértene rendesen. A képességet írtam, szavakkal rabul ejteni. :)

      Törlés
    2. Ma, bocsánat, félreolvastam. Én azt hiszem, láthatatlan szeretnék lenni, bár nem tudom, a könyvben milyen képességek vannak...

      Törlés
    3. Ennyire nem konkrét. Mindegyik felerősödött intuíción alapul, ami csak akkor varázslat, ha akarom. :)

      Törlés
    4. Alice Hoffman-nál (vagy tudja kánya, hogy ragozzák már ezt az új szabályok szerint), szóval nála vannak ilyesmi képességek, intuíciók, női szeszély és mágia, ha ez tetszett, ajánlom tőle az Átkozott boszorkákat, ami nagyon más azért, mint a film (bár én azt is imádingolom!!) :D és a Tizenharmadik boszorkányt, azt jó rég olvastam, de a hangulata ilyen. :)
      És minden egyes kommenttel csak növelem és növelem a tbr-listádat :D

      Törlés
    5. Igenigenigen! Nagyon listás Őboszorkányossága is! :) Én is szerettem a filmet, de valahogy már akkor volt egy olyan érzésem, hogy bárcsak könyv lenne, mert tuti jobb lenne. :)
      Most nem növelted, mert ezek már rajta voltak :P De amúgy igen, hizlalod, mint kacsa a nokedlit, vagyis... érted... :D

      Törlés
    6. A kacsa nyeli a nokdelit, de nem baj, már későre járt :D Hoffman szerintem be fog jönni neked, hú, idén még nekem is kéne olvasnom valamit tőle. :)

      Törlés
    7. Tudom, csak poénkodtam, de késő este azt se jó ötlet :P Hát akkor hajrá-hajrá, nincs már olyan sok vissza ebből az évből...

      Törlés
  2. Nolámcsak! Nem gondoltam rá, hogy őt ajánljam a válságodra, pedig tényleg... Hiszen Gaiman és Harris varázsát is szereted.. Ez a könyvét még nem olvastam SAA-nak, de a Sugar Queent nagyon nagyon ajánlom! :)
    Ah, sorra kell már kerítenem nekem is a Waverley-t, szörnyű, hogy milyen régen megvettem már...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj, ajánlotta ő magát. :) Mindenképpen pótold, én meg majd ennek a második részét és a Sugar Queent. :)

      Törlés
  3. Nagyon szerettem olvasni a könyvet, az írónő másik két könyve sem rossz, mondjuk az Édes életet jobban szerettem, mint A barackfa titkát, de a Weverly-kert magasan a legjobb. Annyira léleksimogató, több ilyen könyv kéne! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Több bizony! Érzem én is, mekkora kincsbe futottam! :) Azért próbálkozom még majd vele én is... :)

      Törlés